Vampire knight Jessica's Story HUN

Huszonhetedik fejezet: A teljes együttlét

-Mi csak ki akartunk menni a levegőre.
-Aha...Várjunk csak.
Nagybácsi vagyok?
-Igen.
-De jó.

Eathan Nathanielre és Dianára nézett.

-Kiryu vigyázz rájuk.
-Mindent megteszek.-válaszolt Zero.

Eathan elment. Mi kimentünk az udvarra. Az erdőben kicsit távolabb a háztól volt egy parkszerűség. Oda tartottunk.
Leültünk egy padra.
Járkáltak ott emberek, de így senki nem sejtette, hogy nem azok vagyunk.

-Mire gondolsz?-tett fel egy kérdést nekem Zero.
-Azt hiszem semmire.
-Én csak azon a pillanaton gondolkodok, hogy majd megszületik a vérszerinti gyermekem.
-Majd annak is eljön az ideje.
-Úgy vágytam már arra, hogy mi ketten együtt legyünk, hogy... attól féltem belehalok.
-De hisz már van egy ideje.

--Zero szemszöge--

Azthiszem eljött az ideje.
Odaadtam Jessica kezébe Dianát és felálltam a padról.
Jessica elé álltam és letérdeltem előtte.

-Kérlek...Légy a feleségem!

Elővettem a gyűrűt. Jessica a szemeit tágan felnyitotta és mosolyogva mondta ki:
-Igen.

Hogy is lehetne még ennél is szebb ez a nap?

--Jessica szemszöge--

Zero végre megkért.
Még mindíg itt térdel előttem. Csak bámul.
A csók kimaradt szóval közel hajoltam hozzá. Ő erre felált és megcsókolt. Az a csók...
Oly hosszú ideig tartott.
Amikor abbamaradt Zero újra karjaiba vette a kislányunkat és elindultunk haza. Jó volt látni ezt a fényt. Bár bármilyen sötétségben is élek Zero ott van számomra és mellettem ragyogva védelmezi az egéaz családot. Olyan csodálatos...
Számomra ő és a gyermekeim a legdrágább kincs.
Amikor bementünk a szobánkba betettük az ikreket 2 külön bölcsőbe. Még Castiel hozta ide őket.

-Elmegyek fürdeni, jó?
-Rendben. Addig rendbeteszek itt mindent.-válaszoltam neki.

Átölelt engem majd elindult.
Soha nem tudnék megválni Zerotól...Ez az oka annak, hogy az életemet is feláldoznám miatta.