Castiel és Jessica 14 éves koruk óta járnak. Jessica nem tudja kik a szülei mert kiskorában úgy fogadták be. Zero pedig szerelmes Jessicába, de Jessica Castiel felesége. Mi fog történni kettőjükkel?
Nem lesz befejezve srry
Új sztoriba kezdek, de itt...
Kuran Kaname...Az a szemét. Mit tett vele? Vártam, hogy Jessica kinyissa a szemeit. Egész este vártam. Nem aludtam semmit. Már reggel volt amikor felnyitotta a szemeit.
-Minden rendben? Mi történt?-egyből megkérdeztem tőle. -Mi? Mi történt? -Mennyire emlékszel? -Annyira, hogy bementem Kaname szobájába és azután semmire. Elájultam volna? -Ez nincs rendjén. Valamit biztos csinált veled, mert nagyon sokáig bent voltatok. -Meddig? -Majdnem egy óra. -Megkérdezem tőle. -Rendben. Ha bármi rosszat is tett veled én esküszöm, hogy... -Jó...nyugodj meg.
--Carolina szemszöge--
Ezt nem hiszem el... Biztos képzelődtem... Feltétlenül beszélnem kell Jessicával. Ő és Kaname? Miért jártam pont arra? Miért hallgatóztam? Feltétlenül beszélnem kell vele. El is indultam a szobája felé. Épp jött kifele.
-Szia! Nagyon fontos dologról kell beszélnem veled... -Miről? -Arról ami tegnap este történt. -Sajnálom, de elájultam amint beléptem Kaname szobájába. Nem emlékszek rá. -Szóval nem emlékszel, hogy...? -Mi? -Hagyjuk... -Tudsz valamit? Mondd el! -Nem biztos, hogy tudni akarod... -Mondd már el! -Csak az történt, hogy Kaname lerakott az ágyába ameddig nem voltál magadnál.
Nem mondhatom el neki az igazságot...Zero megölné Kanamét. Majd egyszer eljön az ideje...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hát jó...Akkor szia. -Szia.
Visszament a szobájába és én is az enyémbe.
-Szia Ichiru! -Szia!
Ahogy bementem Ichiru elém lépett és egy csókkal üdvözölt.
-Úgy reszkedsz...Mi történt?
Elmeséltem neki a tegnap estét. Ijedt képpel nézett rám.
-Kérlek, senkinek ne mondd el! -Megígérem, de hogy tehette Kaname? -Durva volt... -Gondolom, de...Esetleg, te nem szeretnél gyereket? -Hát...Fogalmam sincs készen állok-e rá... -Rendben, de csak, hogy tudd... Én bármikor készen állok rá! -Köszönöm, hogy itt vagy nekem... -Neked köszönhetem, hogy itt vagyok...Ha már nem lennél itt, nem lenne értelme az életemnek. -És az enyémnek sem. -Átmegyünk a testvéreimhez? -Persze...
Olyan furcsának érzem ezt a "testvéreim" szót... Végül is ő lehet, hogy úgy tekint Jessicára, mint a kishúga, de én nem tudok úgy tekinteni rájuk, hogy testvérek. Fogalmam sincs Jessica, Zero és Ichiru mit csináltak pontosan a múltba. Annyi kérdés zaklat ezzel kapcsolatban.
