Vampire knight Jessica's Story HUN

Tizenkilencedik fejezet: A legnagyobb fájdalom

--Jessica szemszöge--

Ichiru jött is Carolinával.
Mindketten mosolyogtak. Nagyon aranyosak.
Ekkor zörgéseket hallottam lentről. Előkaptam a kardomat. Lefutottam. Zero jött utánnam a Bloody Rose-al.

--Castiel szemszöge--

-Maradjatok itt! Elintézem...Elintézzük.

Lefutottam utánnuk.
A hangok kintről jöttek. Az ajtót kaparták.

--Jessica szemszöge--

Castiel kinyitotta az ajtót és egy vámpír egy kardal átszúrta.

-NE!!!

Még élt, de a földön feküdt.
10 vámpír volt kint.

-A Kuran gyermeket akarjuk!
-Soha!

Könyes szemekkel futottam feléjük, de megálltam és minden erőmet bevetve szilánkjaikra törtem az összeset. Nem tudom, hogy csináltam...dühös voltam. Aztán Castielra néztem.

-Castiel! Nem lesz semmi baj. Zero! Hozz segítséget!
-Ne! Nekem már végem...Maradj...
-Nem! Itt vagyok.
-Te mindíg is itt voltál! Szeretlek, de egy szebb jövő vár téged...Nélkülem.
-De...Én...Gyereket várok tőled!

Most már nem tudtam visszafolytani semmit sem. Teljes erőmből sírtam és ahogy lehetett átöleltem és szorítottam.

--Castiel szemszöge--

-Tényleg? Örülök, hogy veled lehettem. Hogy gyermekünk lesz. Zero, gyere ide! Négy szem közt akarok veled beszélni.

Elengedtem Jessicát és Zero idejött.

-Ez az életem vége...Zero...te olyan jó vagy Jessicához. Az a kívánságom, hogy légy a gyerekem apja...kérlek. És 13 évesen mondjátok el neki az igazságot.
-De...-mondta Zero.
-Kérlek...Te vagy az egyetlen aki tud gondoskodni róla...

Átöleltem Zerot.

-De hát én...
-Jó apa leszel...VÉGE.

--Jessica szemszöge--

Odafutottam hozza és addig csókoltam ameddig homokká nem vált.

-Ne!

Nem tudom elhinni...Ne! Nagyon sírtam.
Egyenesen Zero mellkasába volt a fejem. Ilyenkor jó hozzábújni.

--Zero szemszöge--

Még én is könnyeztem valamennyire. Szóval akkor most én legyek az apa?
Azt hiszem készen állok rá.
Megfogtam Jessica fejét az egyik kezemmel, a másikkal pedig a hátát és szorítottam magamhoz.
Nem engedem el!