Vampire knight Jessica's Story HUN

Tizenötödik fejezet: Bűnös szerelem

--Ichiru szemszöge--

Jessica és Zero nagyon közel állnak egymáshoz.
Mennyi idő telt el azóta, hogy meghaltam?
Jessica és Zero hogyan találkoztak?
Ki ez a Carolina?
Egyre csak jött a sok kérdés. Shizuka úrnő vajon újra a földre léphet?
Vagy lehet inkább a családomra kellene koncentrálnom...
De ha bármit megtudok azonnal megteszem érte.

-És Jessica ti hogyan találkoztatok? Mi történt? Mennyi ideje feküdtem abban a sírban?
-Úgy 4 év telt el. Kaname beállított Jessicához, vámpírrá tette és elmondta, hogy az unokatestvére. Rido lánya.
-Kuran Rido? Az apád egy szörnyeteg...Remélem más vagy.
-Aztán elküldött engem Zerohoz...-mondta Jessica.
-De miért élesztettél fel? Annyi fájdalmat okoztam neked.
-Mert a legvégén visszakaptam az öcsémet és 5 perccel később elvesztettem. Hogy éreztem szerinted amikor a karjaimban haltál meg?
-Tehát te végig arra vártál, hogy minden olyan legyen mint régen?
-Igen.

--Jessica szemszöge--

-Én is örülök...Visszakaptam mindkettőtöket.
-Szerintem semmi szükséged nincs ránk.-mondta Ichiru.
-Lehet, hogy neki nincs, de nekem szükségem van rá.-mondta Zero.
-Nekem is rátok hidd el. Főleg Zerora. Annyit segítesz...

--Zero szemszöge--

Szüksége lenne rám?
Na jó elég...most minden érzelem belémfurakodott.
Minden boldogság.
Boldog vagyok...
Gondolkodás nélkül megfogtam Jessica mindkét kezét és nekinyomtam egy fának.
Azthitte a vére kell, de nem.
A pillantásom arrébb szegeződött. Egyenesen a szájára. Szépen lassan hozzáértettem az enyémet.
Lassú csókolózásba keztünk.
Ő eleinte el akart lökni, de aztán hagyta. Hagyta...
Most az egyszer a könnyeim kifolytak, de nem a szomorúságtól.
Boldog leszek addig ameddig mellettem van.
Végül abbahagytam.

--Jessica szemszöge--

Mit gondolhatott? Hogy tehette? Miért hagytam?
Ha ez kiderül...

-Zero?...
-Sajnálom. Csak annyira boldog voltam, hogy muszáj volt megtennem.

Boldog volt? Ennek örülök, de akkor is...
Láttam, hogy...Zero könnyezik?
A kezemet az arcára helyeztem aztán letöröltem a könnyeit és még ezek után is képes voltam hozzábújni.

-Sajnálom...De a világot jelented számomra és muszáj volt megtennem vagyis legbellül valami ezt súgta.