Castiel és Jessica 14 éves koruk óta járnak. Jessica nem tudja kik a szülei mert kiskorában úgy fogadták be. Zero pedig szerelmes Jessicába, de Jessica Castiel felesége. Mi fog történni kettőjükkel?
Nem lesz befejezve srry
Új sztoriba kezdek, de itt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Zero...Ichiruvel mi történt? -Tudod...Megöltem. -Nem...nem te voltál, te sosem ölted volna meg az ikertestvéredet! -Kuran Rido...Kaname nagybáttyja súlyosan megsebezte és ő pedig odajött hozzám aztán felajánlotta a vérét. Azt akarta, hogy én éljek. Én nem akartam de összeesett a karjaimban és megtettem, mert csak így tudtam megölni Rido-t.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Sajnálom... -De te most itt vagy és te pont olyan fontos vagy mint ő volt. -De én nem vagyok a vérszerinti testvéred! -Te számomra sokkal több voltál annál. -De Yuki? Vele mi van? Szereted nem? -Yuki...Nagyon is szerettem, de elhagyott már 5 éve. Ha szeretett volna akkor meglátogatott volna. -De én sem látogattalak meg. -Te azt sem tudtad, hogy élek. -Hogy szerethetsz még mindíg? -Fogalmam sincs. -Zero! Tudnád mennyire vártam rád...én is szeretlek! -Akkor...
Átölelt engem. Természetesen visszaöleltem. Most hogy tudom, hogy él ő jelenti számomra a világ egyik felét. Közeledett hozzám az arcával és megpuszilta a homlokom.
-Zero...Ugye tudod, hogy.. -Maradjunk így egy kicsit.
--Zero szemszöge--
Fogalmam sincs miért, de akarom őt, ahogy mindíg is akartam. Szükségem van rá. Azt hiszem, hogy...sze... Nem nem! Ismerem őt, hiszen annyi mindent éltünk át. Ő volt még akkor az életem. Örülök, hogy visszakaptam. Nem szerethetek bele... Alig találkoztunk újra, de mégis annyira megcsókolnám...
--Jessica szemszöge--
Zero megsimogatta az arcom és közeledett felém az ajkaival, de felemelte végül a fejét. Aztán megfogta a kezem.
-Gyere. Oda kéne érnünk nem? -De...
Csak nem akart megcsókolni?... Castiel, ha ezt látta volna, akkor megölné Zerot. Muszáj felvilágosítanom.
-Zero! -Mivan? -Van férjem...
Láttam, hogy furcsán nézett és legbellül valami összetörött benne...
-És?-mondta nekem. -Zero! Láttam, hogy néztél. Sajnálom... De ígérem mindíg melletted leszek! -Ezt már mástól is hallottam. És amikor alkalma volt rá el is hagyott. -De én nem ő vagyok. -Ha tudnád, hogy mit érzek pillanatnyilag. -Szeretlek mint testvér ok? -Nekem úgyse sikerül semmi. -Hidd el, hogy most új lappal kezdesz mindent. -Azokkal akiket szeretek... -Yukit is szereted tudom. -Igen, de őt már úgy nem tudom szeretni mint akkoriban. És az utolsó szavam az volt hozzá, hogy megölöm... -Ez egy jó nagy hülyeség volt. -Tudom, de attól még tisztavérű...Semmi emberi nincs benne. -Attól még én is vámpír vagyok. Engem miért nem utálsz? -Yukit sem utálom. -Hidd el egyszer egy lánnyal boldog leszel. -Ha te itt vagy akkor van rá esély. -Zero, de nem is ismersz. -Szerintem eléggé ismerlek. Amúgy tudod, hogy váltunk el? Még jártunk, nem szakítottunk. -Tényleg? -Igen. -Akkor én most szakítok veled... -Jó.
Tudom, hogy szomorú...mégis eltakarja az érzéseit.
-Nem vagy éhes? -Hát...őszintén nagyon is. -Akkor itt vagyok. -Hagyd... -De Zero! Légyszives... -Biztos vagy benne? -Igen.
Ezután Zero az erdőben nekilökött egy fának és ott vette a véremet. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle azaz belőlünk. Amiközben ivott én szorítottam. Sosem fogom elengedni most, hogy újra rátaláltam...
