Vampire knight Jessica's Story HUN

Tizenharmadik fejezet: Támasz

--Iris szemszöge--

-Rosa ezt még megbánja!
-Öhm amúgy neki ez a mániája?
-Hát én csak annyit mondtam neki, hogy szerintem aranyos vagy erre ő kiment innen és idehurcolt.
-Meg bezárt...
-Ja.
-De szerinted én aranyos vagyok?
-Szerintem igen.
-És miért?
-Hát nézz tükörbe.
-És bellülről meg nem ismersz.
-De most is beszélünk és nagyon kedves vagy.
-Köszönöm.
-Ha esetleg kell akkor ihatsz ám belőlem...
-Nem kell köszi.
-Oké.
-Miért reszkedsz ennyire?
-Hát össze vagyok zárva egy fiúval aki tetszik.
-A következő már az lesz, hogy a fiúval akibe szerelmes vagyok.
-Ez még lehetséges is.
-De te amúgy nagyon kedves vagy.
-Erről vagyok híres a családomban.
-És a többiek miről?
-Hát Rosa romantikus,
Lucy olyan flegma,
Eathan perverz állat,
Adam izmos,
Castiel meg kapcsolatban él?
-Ethan perverz állat!

Ezen elkezdett nevetni.

-A legjobb tulajdonságai a testvéreidnek.

Ezen én is elkeztem nevetni.

-De amúgy...
-Mi az?-kérdeztem.
-Én járok veled, ha te is.
-Tényleg?
-Igen.

--Jessica szemszöge--

Éjfél is elmúlt már.
Castiel alutt. Ő megszokta, hogy ilyenkor alszik gondolom,
mert suliba is így kellett.
Kilopakodtam az ajtón.
Egyenest Zero szobája előtt megálltam.
Hallgatóztam, de semmit nem hallottam.
Kopogás nélkül bementem.
Ott ült a sarokba.
A szeme vörös volt.
Felállt és elindult felém.
Nekilökött a szobaajtajának és belémharapott.
Én csak átkaroltam.
Nem szóltam semmit.
Amikor abbahagyta feltett nekem egy kérdést.

-Miért nem ellenkezel?
-Miért ellenkeznék?
-Mert csak a te véredet ittam eddig és ez talán így is marad.
Nem idegesít?
-Nem. Örülök is neki, mert ha valaki iszik egy tisztavérűből akkor az megörökli annak minden erejét. Bár nem hiszem, hogy nekem bármilyen erőm is lenne.
-Hagyjuk. Miért jöttél ide?
-Látni akartalak. És fáj amit látok. Ne büntesd már magad!
-Miért érdekellek én téged?
-Mert azthiszem, hogy...
-Nem! Te Castielt szereted.
-Nem azt akartam mondani.
Nélküled sehol sem lennék.
-Dehogynem.
-SEHOL SEM LENNÉK!
-Jess...
-Érted már?

Alig voltam már magamnál és majdnem elestem, de Zero megfogott és a karjaiba vett.

-Visszaviszlek Castiel mellé.
Ahol a helyed van.
-De...
-Nincs de.

Ahogyan fogott engem.
Muszáj volt átkarolnom a vállát.
Ez az egész egy szerelmi háromszög.
Nem mehet így örökké.
Castiel szerencsére aludt.
Zero egyenesen megfogott és odarakott mellé.
Aztán megpuszilta a homlokomat.

-Jó éjt!-mondta.
-Jó éjt!

Aztán kiment, de az ajtóból még egyszer visszanézett rám
és rám mosolygott.
Még soha nem láttam mosolyogni amióta újra találkoztunk.