Vampire knight Jessica's Story HUN

Huszonötödik fejezet: Ártatlan lelkek

Amukor vége lett az esküvőnek akkor már csak nevetni tudtam és ettől Zero is mosolygott.
Minden rendben van csak annyira bűnös a múltam és talán a jövőm is.
Bementünk a házba, mert igazából az esküvő a kertbe volt.
Minden a szokásos volt, de azthiszem fel kell tennem egy kérdést Zeronak.

-Ha Yuki és én is szeretnénk téged akkor kit választanál?
-Mi ez a kérdés?
-Yukit ugye?
-Dehogy.

Persze nem merte kimondani, de tudtam, hogy én nem érek annyit számára mint Yuki.

-Hiszen én hogy érhetnék annyit mint ő?
-Jessica...Hagyd már.

Aztán egy csókkal fogta be a számat.
Nem meri kimondani, de tudom...
Amikor abbahagyta a csókot akkor váratlanul megharapott.
Gondolom szüksége volt rá.

-Semmi baj...

Amikor kihúzta a fogait a nyakamból azthiszem érezte, hogy...

-És te? Te Castielt választanád?
-Miért kéne titkolnom?
-Szóval én nem is kellek?
-Hogy mondhatsz ilyesmit?
Megmondtam, hogy sosem fogok hazudni neked.
Talán a hazugságaim miatt szeretnél?
-Sajnálom.
-Nem...Nem kellett volna feltennem a kérdést.

Amiután ezt kimondtam...
Teljesen elkezdett fájni a hasam.

-Áh...-kiáltottam fel hirtelen.
-Mi a baj?
-Azthiszem...Beindult a szülés.
-Maradj itt. Hívom Rosát és Yukit. Ők talán tudnak segíteni.

Zero elszaladt segítségért míg én csak voltam és szenvedtem a fájdalomtól...
De vágytam arra, hogy életet adjak nekik.
Hiszen ikreim vannak.

--Zero szemszöge--

Szaladtam ahogy csak lehetett.
Egyszerűen csak benyitottam Rosához és üvöltöttem neki, hogy siessen.
Ő meg is indult.
Aztán mendtem Yukiért.
Náluk azért már kopogtam.

-Ki az?-kérdezte Yuki.
-Én vagyok...Jessica szül! Kérlek gyere!
-Sietek Zero!

Visszaszaladtam a szobába és egyenest Jessica mellé ültem.

--Jessica szemszöge--

Zero leült mellém.
Egyből megragadtuk egymás kezét.
Szorítottam...Ha itt van nem lehet sosem semmi baj.

-Zero...Szeretlek! Te vagy számomra a világ középpontja.

Másik kezével a hajamat fogta meg és rámmosolygott.
Könnyeztem a fájdalomtól és az örömtől.
Mostantól az életünk megváltozik.
Ő is könnyezett az örömtől...
Zero...Mindig is ilyen lett volna?
Ilyen...Tökéletes?
Yuki is megérkezett és lassan, de megszültem mind a két gyereket.
Egy fiú és egy lány.