egyperces, slice of life
Kint nagy pelyhekben szállingóztak a gyönyörűbbnél gyönyörűbb kikristályozódott vízcseppek, de azok mégsem értek fel szépségükkel a tiédhez, hisz ahhoz fogható aligha volt a világon.
Biztos fájhatott, mikor leestél a mennyekből, de kétségem sem fért ahhoz, hogy azért kerültél a Földre, mert elnyomva érezték magukat melletted, hisz köztük is te voltál a legtündöklőbb.
Szőke tincseid rabul ejtettek néhány pihét, de azok biztosan nem örültek annyira, mint amik fedetlen arcodra olvadva váltak eggyé puha és makulátlan bőröddel.
Ujjaink szorosan fonódtak össze, s a hideg ellenére nem fázott a kezünk, mert fűtött minket a szerelem.
Hiába nem vagyunk régóta egymásnak, az első pillanattól kezdve ugyanazzal az odaadással szerettelek. Szívem ugyanolyan rakoncátlanul kalapált mindig mikor megláttalak. A te szemedben is ott ég a vágy lobogó tüze, mi azóta se hagyott alább.
Ha elveszítenélek, abba belerokkannék vagy legrosszabb esetben bele is halnék, de remélem ettől te is tartasz. Mármint attól, hogy elveszíthetsz.
Ezekre a rövid kis gondolatokra is reagált a testem, mert jobban szorítottam meg a kezedet, ami neked fel is tűnt.
- Hyung, minden rendben van? - kérdezted kissé aggódva.
- Persze, csak kicsit félresiklottak a gondolataim. - mondtam, majd értetlen arcod kezdtem el fürkészni.
- Min gondolkodtál? - kérdezted, s szemedben láttam, hogy meglapult egy kis huncutság.
- Hát ez nem volt olyan boldog, mint amilyennek azt most te elképzelted. - Némi aggodalom cikázott át az arcodon, mire én csak magamhoz húztalak, hogy karjaim közé zárhassalak.
- Tudod, sosem akarlak elveszíteni téged. - Suttogtam hajadba, mire szorosabban öleltél magadhoz.
- Az is fáj, hogy ilyenre gondoltál, nem még az, hogy én is elképzeljem az életemet nélküled. - mondtad, majd felnéztél rám. Cseppet sem zavart, hogy a hó egyre csak az arcodba hullt. Kezemet derekadra simítottam, te pedig a nyakam köré fontad karjaid.
- Szeretlek, Jin.
- Én is szeretlek, Jimin. - mondtam kis mosollyal a szám szélén, mi pár másodperc múlva már a tiéden pihent.
