slice of life
figyelmeztetés: a végén van pár erotikusabbnak ható mondat, de emiatt nem érdemel még korhatár jelzést
Az éjszaka már elbódította sötétségével a várost, épp úgy, ahogyan az alkohol Chanyeol és Baekhyun maradék szennyezetlen tudatát, mi nem fuldokolt még eme bűnös folyadékban.
Egy jól szituált vodkás üveget lóbáltak felváltva a kezükben, ami már természetesen üresen lézengett csak, így nem sok haszna volt már.
Részegen támogatták egymást a magasabbik fiú lakása felé, miközben az élet nagy dolgairól próbáltak viszonylag értelmes eszmecserét futtatni. A beszédükön is jól észre lehetett venni, hogy egyikőjük sem szomjazott túlságosan.
Chanyeolon lezseren lógtak a ruhadarabok, amiket csak gyorsan magára kapott indulásuk előtt. A kissé túlméretezett textilek így is nagyon jól álltak neki. Egyedül a farmere volt testhez simuló, ami ezáltal teljesen kiemelte lábainak vonalát, és formás fenekét. Szőke haját egész este csak egy jól irányzott kézmozdulattal tette helyre, pláne miután beütött nála az ital, és végképp nem érdekelte, melyik tincse merre áll.
Baekhyun ennél picivel -sokkal- több időt töltött el a kinézetét illetően. Ő egy fekete bőrnadrágba tuszakolta bele magát. Gondosan választott egy hozzá illő fekete fölsőt. Az időjárás ellenére, nem vitte túlzásba a réteges öltözködést azonban, ugyanis a pulcsi túl luxus lett volna a vékonyabb fajtájú bőrkabátja alá, így hát a hazafelé vezető úton, mikor kezdetét vette a józanodás pillanata, eléggé didergősre vette a formát.
A hajára is sok energiát és percet szentelt. Figyelt arra, hogy egyetlen kis barna tincse se álljon rakoncátlanul. Akkor még nem is sejtette, hogy erről idővel a fiatalabb majd gondoskodni fog, hogy ne legyen ennyire tökéletesen belőtt a frizurája.
Az utcák meglehetősen üresek voltak, mivel hűvösebb idők uralkodtak már így december közepe felé. Emiatt, aki tehette, inkább otthon maradt és csak akkor merészkedett elő, ha valami életbe vágóan fontos dolog volt a mozgatóerő, vagy ha valaki annyira nem bírt a vérével, hogy muszáj volt bulizni indulnia a fél városon át, a kint röpködő mínuszok ellenére is, mint ezeknek a jó madaraknak is, akik azt várták a legjobban már csak a napjuktól, hogy végre hazaérhessenek.
Baekhyun úgy döntött, tekintettel arra, hogy a taxik sincsenek a jó idő miatt rakásig, könnyen foghatnának egyet, amivel hazamehetnének, mielőtt járulékos veszteségekké válnának az árokszélén.
Ez mégiscsak egyszerűbbnek és logikusabbnak bizonyuló megoldásnak hatott, mint hét utcát végigsétálni még, figyelembe véve a roppant előnyös állapotukat is.
Nem kellett sokat küszködniük és várniuk, mert éppen jött egy taxi arrafelé. Az alacsonyabb fiú leintette a járművet. Chanyeol nyűgölődött egy keveset. Józanodni szándékozott még a hazavezető gyalogló túra keretein belül, de a kis kócos keresztbe húzta a számításait.
A hazafelé vezető utat elég nehezen viselték a néhol zötykölődős útszakaszok miatt, de a végcélért bármit megtettek volna.
Kavargott a gyomruk mikor kiszálltak az autóból, viszont hálásak voltak az égnek, hogy legalább eddig túlélték az éjszakát és nagy valószínűség mutatott arra, hogy a további részeiben is legalább ilyen sikeresnek ígérkezik a túlélési esélyük.
Egy pár másodperces liftezés következett, ugyanis máskor simán felszaladnának az ötödikre, de most valahogy négykézláb sem bizonyulna túlzottan biztonságosnak. A liftben Baekhyun nekidőlt a magasabb vállának, aki a fejét az alacsonyabb fejére hajtotta. Csukott szemmel tették meg ezt a kis utat felfelé, élvezve a másik közelségét.
Hónapok óta nyílt titok volt a kettejük szerelme és kapcsolatuk, mégis csak ilyen éjszakákon hagyták kibontakozni magukat igazán.
A bejárati ajtó lassú nyikordulással csukódott be mögöttük. A nappaliban hívogatta őket a kényelmes kanapé. Mindketten jólesően huppantak le rá, és kéz a kézben pihegtek csak, majd végül Baekhyun törte meg a csendet.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de ez az éjszaka azért elég jó volt Channie. - mondta miközben közelebb húzódott a másikhoz.
- Ugyanígy vagyok vele, de tudod hogyan lehetne még jobb?!
- Hogyan? - fészkelődött a lehetetlennél is közelebb.
- Például így... - Azzal megszüntette a már amúgy sem nagy távolságot kettejük közt, hogy aztán egy apró csókot nyomjon a másik fiú ajkaira, onnan pedig lassan letérjen a nyakához, hogy ott szintén apró csókokkal halmozhassa őt el.
- Tetszik az ötlet. - Jegyezte meg az idősebb, és óvatosan bemászott a szőke hajú társa ölébe, majd miután a karjait szerelme nyaka köré fonta, ő kezdeményezett újabb csókot.
Először csak puhán érintették össze ajkaikat, végezetül ez egyre hevesebbé forrta ki magát, míg már levegőt is alig kaptak. Chanyeol párja fenekébe markolt, eltávolodott tőle, éppen csak egy leheletnyire, majd beharapta ajkát és úgy mérte végig ölében a másikat. Tetszett neki a látvány, talán jobban is, mint kellett volna. Le sem tagadhatta, hogy tulajdonképpen mennyire oda volt a barna hajú fiúért.
Ez fordítva sem volt másképp, hiszen Baekhyun is pont annyira őrült meg a szőke tincses társáért, akit nem mellesleg a ma este folyamán a kék kontaktlencséi csak még ellenállhatatlanabbá tették.
Kis idővel az alkohol már kevésbé volt jelen a szervezetükben, szerencsére gyorsan józanodtak, de az édes kis bódultság azért még mindig ott lapult az elméjükben és ködösítette még a gondolataikat.
A nappaliból bekóvályogtak a hálóba, és közben lassan lekerült róluk minden egyes ruhadarab, amik a befelé vezető útjukat jelölték szanaszét a padlón. A szobát kicsivel később megtöltötték a vágy ittas sóhajok. Úgy ölelkeztek azon az éjszakán, mintha a másnap nem adna rá újabb esélyt, hogy ismét megtehessék, vagy hogy egyáltalán láthassák egymást.
De ez talán pont így volt rendjén, elvégre, sosem lehet tudni, hogy mit hoz a következő nap pontosan.
