slice of life
~johnny szemszöge~
A sötétség már magába vonta a várost. Észre sem vettem, ahogyan az idő eljárt a fejem fölött, amint lassan sétáltam hazafelé.
Az eső, habár esett, én mit sem törődve vele haladtam tovább a keskeny szürke kis járdán.
Búslakodva tettem egyik lábamat a másik után. Ennek oka az volt, hogy csúnyán összevesztem azzal, kit mindennél jobban szeretek. Rajta kívül egész álló nap nem járt más a fejemben, és csak butábbnál butább gondolatokkal ostromoltam a lelkemet.
"Most, ha agyon vágna egy villám se érdekelne. Vagyis... azért de... mégis! Tartozom egy bocsánatkéréssel életem szerelmének. Ilyen apróságon összekapni, nem is értem." - emésztettem tovább magamat.
Gondolataimból egy hosszú dudálás szakított ki, amelytől annyira megijedtem, hogy majdnem el is ájultam.
Oldalra néztem és ballagtam is volna tovább, de ahogy megpillantottam az autót, megtorpantam. A látványától egyszerre fogott el a bűntudat és a melegség.
Yuta autója volt az.
Hallottam, ahogy kinyitotta a kocsi ajtaját, majd talpai cuppantak párat az úton összegyűlt vízben, míg hozzám ért.
- Olyan hülye vagy... legalább kapucniban lógatnád az orrodat! Gyere, szállj be! Nem akarom, hogy megfázz!- mondta dorgálóan minden köszönés nélkül, majd kinyitva nekem az ajtót tessékelt be rajta. Hiába intézte a szavait így hozzám, én mégis mérhetetlenül boldog voltam.
Beült ő is, én pedig csak csendesen néztem őt. Csendesen és gyönyörködve. Enyhén elázott barna tincsei hibátlanul hulltak az arcába.
"Istenem. Olyan szép. "
Érezve tekintetemet magán, zavartan fordult felém. Arca kissé ki volt pirulva, a szemeiben pedig ott motoszkált az az édes kis csillogás.
"Ő a mindenem. Nem tudnám, mit kezdhetnék a haszontalan életemmel nélküle..."
Mindketten halvány mosollyal néztünk egymás szemeibe.
- Otthon mindent megbeszélünk - mondta, és azzal be is indította a motort.
Az út valóban szó nélkül telt. Mikor hazaértünk, és beléptünk az ajtón, dobtuk is le magunkról a vizes ruháinkat. Nekem szinte mindent le kellett vennem, úgy eláztam. Ám, mielőtt az összes textiltől megszabadultam volna, magamhoz vontam őt egy hosszú és szeretetteljes ölelésre.
Lágy sóhaj hagyta el ajkait, mi végig cirógatta mellkasomat, majd szorosabban húzott magához.
Mindennél többet ért nekem, ha érezhettem közelségét. Egyik kezemet a derekán hagytam, másikkal pedig az álla alá nyúltam, hogy rám nézzen. Elérve célomat, lassan hajoltam szájához, hogy egy csókot adhassak neki.
"Istenem. A szívem majd kiesik a helyéről. Alig hiszem el, hogy ma el is veszíthettem volna, de ebbe már belegondolni sem akarok."
Édes ajka vigasz volt számomra. Puha párnái csak úgy falták az enyémet.
Kissé eltolva magamtól láttam, hogy ott égett a vágy szemében. Kár lett volna mindent szavakkal elrontani. Ezzel újabb csókba hívtam, mely az előzőnél sokkal forróbb és érzékibb volt.
"Imádom. Egyszerűen meghalok érte."
Tovább fokozva az élvezeteket, ajkairól áttértem nyakához, és ezernyi csókom mellett apróbb harapdálásokkal kezdtem ostromolni makulátlan bőrét. Édes kis sóhajokkal jelezte tetszését, és ezzel csak még jobban ösztönzött a folytatásra. Lágyan túrt a hajamba, s miként én is így tettem, hátra vetette fejét, mellyel szabad utat adott, a hívogatóan selymes felülethez.
Kevesebb, mint fél másodpercre azonban meg kellett, hogy szakítsam a heves kis játékot, míg levettem róla pólóját, s ő is szinte letépte rólam az enyémet, majd mohón estünk újra egymásnak. Ezúttal ő kényeztetett. Kulcscsontomnál játszadozott puha nyelvével, s pár csókot is adott rá, majd ő is nyakamhoz vándorolt, kis puszikkal elhalmozva bőröm, s néhány ponton jól meg is szívta, miközben többször végigsimított hasfalamon.
"Megőrjít, annyira kívánom."
Jelét adva ennek, nadrágja gombjához nyúltam, és lassan lehúztam róla az anyagot. Nem volt ellenére, ezért folytattam, és ő is így tett. Babrált kicsit a nadrágommal, de végül neki is sikerült megszabadítania a feszülős anyagtól.
Egy pillanatra megállt, hogy nekem szegezze sötét íriszeit.
- Ne itth...- mondta ködös tekintettel. Én magam se voltam már nagyon tudatomnál.
Bólintottam, aztán az ajtótól megindultunk a hálószoba felé. Miután beértünk, lágyan löktem az ágyra. Yuta egy apró nyekkenéssel érte el azt, majd lágy, selymes hangján, mit úgy imádok, így szólt.
- Szeretlek Johnny! Történjen köztünk bármi is!
A választ meg sem várva húzott maga fölé, és így vesztünk el egymás csókjaiban és érintéseiben újra.
