𝖇𝖑𝖆𝖈𝖐 𝖙𝖆𝖑𝖊𝖓𝖙 /𝖇𝖞: _𝖛𝖆𝖑𝖆𝖐𝖎𝖛𝖆𝖌𝖞𝖔𝖐_/×BEFEJEZETT×

▪11.rész▪

-huhh - fújtam ki a levegőt mikor autóba ültem.

Ma kültéri helyszínen kell énekelni élő zene kísérete melett.Ez a legnehezebb rész szerintem.De nagyon sokat gyakoroltam megint a dalomat.Remélem nem csalódnak bennem a mentorok.Most kezdtem el azt érezni, hogy nem a semmi miatt vagyok itt.Hanem azért mert megmutattam, hogy valamit tudok.Legalább is bizom benne, hog, Alex ezért hozott el idáig.

×

Már a lányokkal együtt egy kis teremben ücsörgök.Végre valami mozgást észlelek nyílik az ajtó és egy nevet mondanak.Ami nem az enyém természetes.Valószínűsítem, hogy megint az enyém az utolsó hely.Ki másé lenne?Ez nem is kérdés.

Várok és várok már megint csak ketten vagyunk.Hallottam a lányokat ahogy énekeltek.Szerintem most is ugyan olyan jók voltak mint eddig.Talán még jobbak is én pedig most érzem magamat a legkesésbé késznek.Behívták elöttem az ultolsó lányt is.Csendben ücsücsörögtünk maradék négy társammal.Majd szólítottak és az ajtóhoz kisértek.

Kinyitottam majd onnantól elszállt minden izgalmam.Tudom, hogy menni fog.
-Nem izgulok - küszködtem magamban

×

Már megint csak arra emlékszem, hogy nyitom ki az ajtót és Ramival találom szembe magam.
Azt hiszem kérdezni akart, de engem most rohadtul nem érdekelt.Nagyon fáj a fejem és szédülök.Az ájulás kerülget.
Ha most valaki megkérdezné mit énekeltem, nem tudnám neki meg mondani.A címére nem emlékszem nem egy sort elénekelni belőle.
Rémülten rohantam a többi lány felé.Elfoglaltam egy tetszőleges helyet.

-Énekeltem? - kérdeztem teljesen kómásan, mert azt sem tudom most hol vagyok.
-Igen és rohadt jól. - majd a lányok halk tapsolásba kezdtek.
Őszinte mosollyal jelezték, hogy nem csak azért mondják mert megsajnáltak.

megközelítőleg 10 percet vártunk mire egy csaj (aki már megint nem tudom milyen szerepet tölt be.)szólított minket sorba.Természetesen utolsó ként, már egyedül cammogtam kifelé.
Szép az idő, olyan igazi nyári feeling.
Süt a nap, de azért nem 40 fok van.A szél enyhén fúj.Najó igazából ez valószínűleg senkit nem érdekel.

Apró léptekkel mentem előre a kis ösvényen.Nem tudom miért csináltam.Valószínűleg egyszerűen féltem.Fura érzések kavarogtak bennem mivel teljesen kiesett az éneklésem.
-Lehet ájultan énekelni?Mivan ha elájultam éneklés közben ,de folytattam? - gondolkoztam magamban.

majd megláttam a mentoromat, Alexet és inkább elhesegettem ezeket a gondolatokat.Aki egy kis fotelban foglal helyet és úgy nyomkodja a telefontját.
Felnéz majd a szájat mosolyra húzza.
Egyenesen a szemébe nézek.Látszólag élvezi, hogy belementem a kis játékába.Csalódottan rántotta el a szemét miután megszakítottam egy szemforgatással és leültem az én helyemre.

-Tudod te k*rva jól énekelsz. -kezdett bele a monológjába.
És nagyon fasza a stílusod is  eddig nem volt olyan, hogy a Gáspár ne bőgött volna az énekléseid közben.Amúgy hozzá teszem nem azért csinálja mert szar volt.
-Biztos -sokkal hallkabra és megnyugtatóbbra vette a hangját, (van ilyen?) megköszörülte a torkát majd újból elkezdte.
-Biztos hogyha egy embert vihetnék innen te lennél az.Veled meglehet nyerni ezt a versenyt.
-Nem - vágott a saját szavába.
-Nem veled meg kell nyerni az X faktor. - felállt majd közelebb sétált.
Arra várva, hogy majd átkarolom.Én csak ott ültem, és némán figyeltem mire készül.Nem tudtam megszólalni.Nem csak azért nem viszonoztam ezt az ölelkezést mert utálom.Hanem mert egyszerűen nem jutok szóhoz.
Valószínűleg annak érdekébe, hogy ne így üljünk egész nap.Megfogta a kezemet, felrántott és megölelt majd kivezetett addig míg a kamerák nem látnak.

Sziasztok!Nem nagyon szoktam ide írni.Remélem tetszik ez az újrész.
Kérdés:
Hogy tetszik eddig a történet?