𝖇𝖑𝖆𝖈𝖐 𝖙𝖆𝖑𝖊𝖓𝖙 /𝖇𝖞: _𝖛𝖆𝖑𝖆𝖐𝖎𝖛𝖆𝖌𝖞𝖔𝖐_/×BEFEJEZETT×

▪15.rész▪

És vártam, hogy elinduljon a lift.Csodánkra végre megmozdult majd hirtelen leállt és elsötétült minden.Áramszünet. Gondolhattam volna, hogy ha beszállok egy felvonóba ott fogok meghalni.

Felkapcsoltam a telefonom zseblámpáját utána Alex is követte a példámat.

-Áramszünet? - kérdezte majd a sarokba kuporodott én pedig vele szembe török ülésbe bámultam bambán.

-Itt fogunk meghalni. - jelentettem ki egyszerűen.

-Ha túl élem is kirugnak. -forgattam meg a szemeimet csalódottan.Valószínűleg ő ezt nem látta mivel a lámpák fénye éppen hogy, nem ért többet mint a sötétség.

-Nem lesz baj. - mindjár kihoznak innen. -nem lesz tíz perc se. - nyugtatott engem

-De addigra én már elkések. - mondtam keservesen és a tenyerembe temettem a fejem.

-Addig beszélgessünk.Ne idegeskedj. - mellém kászálódott, felemelte a fejemet és egyenesen a szemembe nézett.

-Megőrülök a szemeidtől. - jelentette ki mitha már ezerszer mondta volna.

-köszönöm. - dadogtam.

Valószínűleg az arcom erőteljes piros színben pompázott amit azt hiszem észre is vett mivel kínosan felnevetett.

-Ugye tudod hogy minimum 20 év van közöttünk. - mértem végig a szemeimmel a férfit.

-Ennyire időnek nézek ki. - majd felháborordást tettetett.

-14.

-Mi tizennégy? - nézek rá értetlenül.

-Annyi év van köztünk.

-34 éves vagy.Nem gondoltam volna.Mióta megismertelek azóta utállak a legjobban. - nevettem a saját hülyeségemen.

-Azt hittem szereted ByeAlexet. - idézte amit még a korházban mondtam.

-Én csak a zenéit. - mondtam mélyen a szemémbe nézve komolyan.

-Rendben, akkor mesélj magadról. - jelenti ki.

-Hát vidéken nőttem fel 18 évesen elköltöztem otthonról Azóta itt élek.Ennyi. - vontam meg a vállam.

Eltűri a hajamat a szemem elől és ott hagyja a kezét pár másodpercre.Végig símítja a a kezét a felkaromon az alkaromon majd megfogja a kezemet és felhúz.Ez azt eredményezi, hogy karjaiba borulok.

-A pupilláid olyan nagyok
Hogy átesek majd rajtuk egy jó nagyot
És te nevetsz rajtam
Mert a világ neked semmi. -kezdett el énekelni mire én a nyakába tettem a kezem és a vállára hajtottam a fejemet.

-És a pupilláid olyan szépek
Bolond leszek tőlük, hogyha rájuk nézek
De azt biztos tudod, hogy
Így nem.... -folytatta majd közelebb hajolt.

-szeret majd senki. - szinte már suttogta.

-Nem szabad ezt tennem. - toltam volna el magamtól de erősen megszorította a kezem és vissza rántott.

-De szabad. - közelebb húzott magához újból és...