𝖇𝖑𝖆𝖈𝖐 𝖙𝖆𝖑𝖊𝖓𝖙 /𝖇𝖞: _𝖛𝖆𝖑𝖆𝖐𝖎𝖛𝖆𝖌𝖞𝖔𝖐_/×BEFEJEZETT×

▪21.rész▪

Szeretlek,de nekünk ezt nem szabad. - majd elkezdek könnyezni.Kicsatlom a biztonsági övet és az ölébe mászok.Azt akarom, hogy most utoljára a karjai közé zárjon.

-Ugye tudod, hogy így nem szeret majd senki?- kérdezi -Tudom, hogy nem lehet. -vált komolyra nyugodt és biztató hangon. -Sajnálom, nem tehetem ezt veled. - kimondja végül ő az utolsó szót.

Minden szavában érzem a mélyről jővő csalódottságot és szomorúságot.Nyugtat, hogy őt is így megviseli a helyzet.Melegséggel tölt el az, hogy szeret viszont  a szívemet nyomja, hogy soha nem lehet az enyém.Nem érezhetem az ajkait az enyémen.Ez így van rendjén.Mielőtt még kínos lesz a szituáció és túl bele élem magam ebbe.

-Haza szeretnék menni. - mondom most már sokkal lágyabban és barátságosabban.
Vissza kúszok a helyemre majd Alex arcára pillantok.Semmilyen érzelmet nem tükröz csak néz a távolba.

-Rendben. -válaszol röviden majd újból beindítja a motort.Semmi nyoma az elöző idegeskedésének amit a fotózgatós gyerekek váltottak ki belőle.Tudta ő is, azt amit én ugyan arra gondoltunk rögtön.Mindketten a karierrünket félettük.

-Itt balra ugye? - néz rám kérdőn.

-Igen válaszolok majd befordul az utcába ahol lakom.Felülök a székembe és a tájat figyelem.Csend van már senki nem zajong ami nem minden napos ezen a környéken.
Kiszállni készülök az autóból igazából már félig kint vagyok.

-Várj. - szólal meg mire én automatikusan a hang irányába fordulok.
Kinyújtja a kezét amit én elfogadok természetesen.Beljebb húz az autóba majd újból szétnyílnak az ajkai és megszólal.

-Miért ne csinálhatnánk. - mondja majd lassan közelebb hajol.Én is így teszek.Nem sok választ elminket de mégsem érem el az ajkait.Egy nyilaló fájdalom megy át a testemen.Végig minden egyes porcikámban érzem.Elgyengülök nem érzem magam egyszerűen már nem én irányítok.Mintha, csak fáradt lennék olyan gyorsan kerít hatalmába a sötétség.