𝖇𝖑𝖆𝖈𝖐 𝖙𝖆𝖑𝖊𝖓𝖙 /𝖇𝖞: _𝖛𝖆𝖑𝖆𝖐𝖎𝖛𝖆𝖌𝖞𝖔𝖐_/×BEFEJEZETT×

▪17.rész▪

De nem tehetem ezt.Amilyen gyorsan elővettem a cetlit a zsebemből olyan gyorsan is dobtam ki.Még véletelnül sem fogom Esztinek említeni mert annak nagyok nem lenne jó vége.Ismétlem nagyon nem.Muszáj lesz valahogy kerülnöm őt és csak a mentorom ként gondolni rá.

Nehéz lesz viszont ez így nem működne köztünk.A zuhanyra néztem és rögtön rájtöttem mi kell most nekem.Egy jó meleg fürdő.Ígs bedugtam a dugót és a vizet kezdtem el folyatni.

Fel kaptam magamra egy pólót és újból a nappaliba siettem.A Barátnőm épo az X faktort nézte újra.

-Nézd most jössz te. - mutatott a képernyő felé miközben a teáját szürcsölgette.

-Szuper. - forgattam meg a szemeimet.

-Ott a pasid. - biccentett a képernyő felé.

-Alex nem a pasim.A mentorom. - javítottam ki büszkén.

-Ne mond azt, hogy nem túrnál bele a hajába. - röhögött a saját hülyeségén.

-Nem. - válaszoltam komoran pedig egy cseppet sem így volt.

-Akkor majd én lépek ha te nem. - folytatta a nevetést.

-Úristen Kundii. - üvöltött fel a barátnőm a képernyőre bámulva.-Imádom ezt a srácot.Kib*szott helyes. - áradozott Eszti.

-Ja vele voltam csapat... - vontam meg a vállam.

-Tudom, tudom ott voltam. -intett le.

-Amúgy a víz nem folyik ki? - kérdezett.

-Basszus de lehet. - indultam meg a fürdőszoba felé.

Szerencsémre még a pont jó kategóriába sorolható.Megállítottam majd óvatosan akrobatikusosak megszégyenítő módon kászálódtam be a fürdőkádba.Jó másfél óráig szellőztethettem a fejem.A barátnőm ideges hangjára és kopogtatásra lettem figyelmes.

-Hol van kaja. - nyávogodt.

-A hűtőben. - próbáltam azt a hang nemet utánozni.

-De ott nincs semmi. - szenvedett Eszti továbbra is.

-Rendelj kaját. - mondtam már teljes komolysággal.

-Hogyan. - hagyott egy kis szünetet. - már elmúlt éjfél.

Hasonló mozdulatokat alkalmazva száltam ki a fürdőkádból.Magamra tekertem egy törölközőt és az ajtó felé indultam.
Eszti kuporgott előtte amit észre vettem viszont figyelembe már nem így tigris bukfenc szerű mozdulattal bucskáztam előre.Hátra néztem nem esett-e baja.Mert természetesen nekem semmi bajom nem lett.Holmi kis talajgyakorlatok nem fognak kirajtam.Az évek alatt már teljes mértékben megedződtem.

-Jól vagy? - kérdeztem rémülten.

-Persze, nekem semmi bajom, nem én. - mutogatott a levegőbe. - érted.

-Nem, nem értem. - nevettem a saját hülyeségemen.

Vissza indultam a fürdőbe mikor igazat adva bólintottam egyet az órának.Tehát igen sajnos éjfél múlt már.Azthiszem életem leggyorsabb öltözésén estem túl.Sajnos mindent még én sem tudhatol megoldanj a hideg egyik nagy ellenfelem.
Magamra kaptam a fürdő mellett várakozó mamuszomat majd a konyha felé indultam.Azon bellül is a hűtőt vettem célba.

-Itt a zacsis kaja. - fordultam felé. - nem szereted? - mutattam a kis műanyagpohár szerű tartót Eszti felé.

-De szeretem. - válaszolt röviden már nem az ajtóban hanem a kanapén kuporgó barátnőm.

-Ott a takaró is. - mutattam a szobám felé.

Eszter elindult és kikotorászott onnan 2 darab puhi takarót így egyátalán nem is fáztunk.Leültünk a zacskós kajával és egy pohár teával és a tévé elé és az kezdtük el nézni.Elindítottam valami szar vígjátékot és elhelyezkedtünk a kanapén végül.Teljesen máshol járt az eszem gondolhattátok.Nagyon szerettem volna megosztani a velem szemben ülő személyel de akkor már rég kilökdösött volna az ajtón és elráncigált volna a címre ha törik ha szakad.Nem igazán érdekelte volna semmi.
Végig Alexon jártak a gondolataim, hogy mégis miért pont én aki teljesen ellenszenves volt vele kellek neki?Valószínűleg ez egy olyan kérdés amire nem egy hamar fogok választ kapni.Folytattam a gondolkodást.Végül fáradtan döltem a kanapé karfájára és onnan figyeltem az eseményeket addig míg a szemem le nem csukódott.