Veled Együtt! Martinus ff.

4.

-Kíváncsi vagyok mi fog történni. - szólalt meg Viki
-Akkor menjünk és nézzük meg. - állt fel Marcus
-Jó menjünk. - kiáltott fel Márk
-Rossz ötlet lenne most oda menni hisz ha Virág észre vesz bennünket akkor az biztos halál. - tettem fel a kezeim
-Ha azt mondta a testvérem hogy meg véd titeket akkor ez úgy is lesz! Mindig be tartja az ígéretét! - nyújtotta a kezét Marcus
-Oké hiszünk neked. - mondtuk közösen majd meg fogtuk a kezét. Húzott utána minket mint egy kis kutyát. Épp időben értünk oda ugyanis Martinus épp jött fel a lépcsőn. Majd be rontott a WC-be és ki rántotta Virágot meg a srácot. Martinus adott egy jó nagy pofont Virágnak akinek az arca egyből piros lett. A földön ült és sírni kezdett. Már majdnem oda mentem hozzá segíteni csak nem mertem ne hogy én is kapjak egy jó nagy pofont. Közben Martinus és a srác el kezdtek verekedni. Már addig fajult a dolog hogy pár vér cseppet is láttunk a földön amit nem csak mi vettünk észre hanem a fiúk is. A nagy csendet Márk törte meg.
-Maradjatok itt lányok mi szét szedjük őket Marcussal.
-Rendben, de gyorsan! - mondtuk egyszerre

A két srác oda ment és sikeresen szét választotta őket. Közben a srác és Martinus is próbált neki menni megint a másiknak. Martinus meg szólalt.

-Rohadj meg te csicska! - üvöltött
-Te is! Te kis ribanc! - nézett Virágra akinek az arcán látható volt a félelem.
-Nyugalom ember! - kiáltott Marcus.

Miután sikeresen lenyugodott mind a két srác, Martinus higgadtan Virág felé fordult elő vette legridegebb hangját és csak ennyit mondott.

-Végeztem veled te kurva! - majd le nézett a földre.
Virág válaszolt.
-Ki mondta el hogy vele vagyok?
-Miért mondanám el neked. - szólt Martinus.
-Ő volt az? - mutatott felém
-És ha ő volt mi lenne megölnéd? - kérdezte Martinus.
-Tudom hogy ő volt. - majd felállt. -Ezt még vissza kapod! - majd odament az ismeretlen sráchoz és elmentek együtt.

Annyi jött ki a számon hogy, Félek. -Tuti elintézi hogy ez az év is borzalmas legyen mint a többi. - szomorodtam el már a sírás kerülgetett. Márk és Marcus leült mellém és próbáltak meg nyugtatni ami jól is esett viszont azt furcsáltam hogy Martinus áll és néz engem. Mire én furcsán néztem rá. Nem értettem most ő is kedvel vagy csak egyszerűen igy néz?

*Martinus szemszöge*

Szegény lány nagyon sajnálom hogy bele rángattam az egészbe. Virág emlékei azzonal el tűntek és valahogy Aminának a mosolya jelent meg helyette. Nem, nem szabad belészeretnem az csak rontaná a helyzetet így is nagy bajban van miattam. Kiterveltem valamit.

-Marcus! Márk! Kísérjétek el Vikit az ebédlőbe én majd vigyázok Aminára.
-Rendben sziasztok! - köszöntek el így kettesben maradtunk.
-Jól vagy? - kérdezte
-Persze és sajnálom - hajtottam le a fejemet
-Mit? - emelte rám a tekintetét
-Azt hogy így bajba sodortalak.
-Semmi baj! Megértem hogy féltékeny voltál! - válaszolt
-Ezentúl ha bánt csak szólj nekem én meg védelek. - néztem rá komolyan
-Rendben és köszönöm.
-Én köszönöm hogy meg bocsájtottál. -Na gyere.
-Okés megyek. - állt mellém
-Majd haza kísérlek. - ajánlottam fel
-Öm... Köszönöm. - mosolygott.

Itt van még egy rész! Ez még a harmadik részhez lett volna de az amúgy is 905 szavas lett így gondoltam inkább külön részbe csinálom meg. Boldog Új esztendőt mindenkinek! ❤️ssofanvagyok❤️