Veled Együtt! Martinus ff.

20.

Este kilenc óra és mi várakozunk a fiúknál. Én Amina mellett, a fiúk pedig együtt ülnek.
Mikor megyünk? - kérdeztem
Majd. - vágta rá Marcus
Amúgy. - kezdte Márk. Nem tudom hogy szokás ezt, de bejelentenék valamit. - fordult felém. Vikivel összejöttünk. - mondta, mire elmosolyodtam. A többiektől kaptunk egy gyér tapsot, majd eljött az idő az indulásra. Nos, mi titokban megbeszéltük Amival, hogy nem nagyon szeretnénk megfázni, úgyhogy lehet nem megyünk be a vízbe. Na, majd kiderül.
Mehetünk? - nyitotta ki az ajtót Marcus
Megvagytok lányok? - kérdezte Martinus
Igen válaszoltuk, majd elindultunk. Márk megfogta a kezem, amitől kissé megkönnyebbültem. A tóhoz, kb. 4 perces a séta, amit hamar megtettük. A tóhoz kiérve, teljesen kihalt volt minden. Közelebb mentünk a lepcsőhöz, ami a tóhoz vezet és beledugtuk a lábujjunkat. Hideg volt. Srácok, ebbe nem jó ötlet szerintem belemenni. - mondtam halkan. - nagyon hideg
Igaz. Megfáztok, és itt fogtok tüsszögni. - mondta Amina
Akkor csináljunk képet. - mondta Martinus
Ez jó ötlet. - mosolygott Amina.
Ésss, hajnali 2-ig kint maradtunk. Csináltunk nehezen egy közöset, egyet Márkkal (jó, több mint egyet, de egy lett értékelhető), egyet Aminával, és egyet a testvérpárral. És szerencsénk volt, a tanár sem vette észre, hogy elmentünk.
Holnap beszélünk. Sziasztok. - köszöntem el a fiúktól, és Márknak adtam egy puszit.
Holnap én keltelek. - suttogtam a fülébe
Várni foglak. - adott egy szájrapuszit
Sziasztok. - köszönt el Amina, és adott egy gyors csókot Martinusnak. Eléggé izgalmas napunk volt. De még nem ért véget a kirándulás.

*Time Skip*

2 órát aludtunk, de Amival megbeszéltünk, hogy egy kis időt töltöttünk a barátunkkal. Én vittem a telefonomat is, hogy lássam mennyi az idő. Belépve a fiúkhoz Aminával szétváltunk. Marcusnak szerencséje van, ő még aludhat. Amina odament Martinushoz és felkeltette, majd felmentek a mi szobánkba. Én is odamentem Márkhoz, aki még aludt. A telefonja töltőn volt a kisasztalon, amin bevillant egy értesítés. Amint elhúztam, megláttam a háttérképét. A tegnap készült, és én vagyok ott. Ahogy alszom, és felette egy szív. Gondoltam, mielőtt felkeltem, én is lefotózom. Jól is sikerült még a karja is feszül. Ha ő így, én úgy. Oda ültem az ágy szélére és megpusziltam. Elkezdett a kezével tapogatózni, majd megtalálta a kezem.

Hány óra? - suttogta rekedten
Ne akard tudni. - válaszoltam, majd berántott maga mellé
Jóreggelt. - suttogtam neki
Neked is. - adott egy csókot
Márk nagyon meleg ez a takaró. - mosolyogtam, majd kibújtam a pólómból. Így egy rövidnadrágba, és melltartóban voltam.
Csússz feljebb. - mondta Márk a derekamat fogva. Amint felültem Márk ráhajtotta a fejét a mellkasomra.
Jó hallgatni a szívdobogásod. - mondta mire csak mosolyogtam
Elmegyek kezet mosni, belenyúltam valamibe még fent. - szóltam
Én is jövök. - vigyorgott majd elhozta a telefonom
Megnyitotta a csapot és kezetmostam. Egy törülközőt kerestem, mire Márk odaadott egyet. Gondolom az övét. Míg megtöröltem a kezem, odajött mögém és megölelt. Belenéztem a tükörbe, egyenesen a mögöttem álló Márkra. Éreztem valami kemény dolgot a fenekemnél. Rágondolni se mertem, miaz.

Ezt megcsináltam volna akkor is, ha nem jövünk össze. - mondta, majd magához szorított. Felpillantottam rá, majd megcsókolt.
Minek hoztad a telómat?
Jaa... azért hogy csináljunk egy képet. - mondta majd a kezembenyomta a telefonom.
Na mehet?
Igeen.
Na mostmár nyugodt vagy? - feküdtem be az ágyba
Igen. - ült a derekamra
Hány óra van? - kérdezte
5. - válaszoltam
Még van 5 óránk.
Annyi idő sok mindenre elég. - puszilta meg a nyakam

*Egy kicsivel később*

Kissé izzadtan fekszünk egymással szemben. Amint lehunytam a szemem, eszembe jutnak pillanatok az elmúlt időről. Márk érintései még mindig érezem a bőrömön. Amint ránézek elmosolyodok.