Veled Együtt! Martinus ff.

25.

Dave be engedett. Nagyon kedves volt hogy befogadott.

Nem úgy volt hogy nem akarsz elköltözni? - kérdezte
Hát még fogalmam sincs hogy mi és hogy lesz de most valahogy házat kell nézzek.
Nálam plusz egy szoba van. Légyszi maradj velem olyan unalmas egyedül. - nézett rám
Hát jó. Végülis ez a legjobb hely a világon.
Oh köszi. - mosolygott. Mire én oda mentem és megcsókoltam.
Ilyen gyorsan meggondoltad magad? - kérdezte
Baj? - néztem rá
Nem, nem baj csak ilyen gyorsan nem lehet senkit kiszeretni. Nem azért csinálod hogy Martinust hergeld?
Na jó talán igazad van ráadásul még a többi cuccom is ott van.
Azokért majd el kell menni. - nézett a földre. A telefonomat fogtam mikor kaptam valakitől egy értesítést és látszódott a háttér képem amin Martinus volt rajta.
Látod? - szólalt meg. Ne azért akarj velem lenni mert idegesít téged Martinus hanem azért mert igazán szeretsz.
Na jó lebuktam nem is értem minek játszom előtted a kemény lányt amikor nagyon hiányzik. - ültem le a kanapéra és hullani kezdtek a könnyeim. Leült mellém Dave is.
Egyszer csak felnyílik a szeme és észre veszi hogy mennyire hiányzik neked.
Amúgy mutatok neked valamit. - kutattam a táskámban. Elővettem egy fényképet amin Martinus, Emma, és Marcus vannak rajta.
Ő Emma Tin...... Martinus és Marcus kishuga. Ő Mac és itt van Martinus.
Mi az a szó amit mindig ki akarsz mondani de sosem fejezed be? - kérdezte
Tudod mindenki becézve van/volt. Marcus, Mac én voltam Ami és Martinus volt a Tinus.
Ami és Tinus nagyon durva. - nézett rám
Mindig Ami-nak hívott és nagyon szerettem de olyan régen hallottam hogy így hívott volna. Ha pedig én kimondom azt hogy Tinus akkor mindig eszembe jutnak azok az idők... a..... tudod amikor együtt voltunk. Régen soha nem volt ilyen. Bár tudnád milyen kedves volt anno. Egy csomót ölelgetett és mindig segítettem neki a kémiában mert sosem értette. Olyan szép idők voltak. - gondolkodtam el
Kár hogy mostmár nem ilyen ugye? - kérdezte
Hát igen. Annyira jó lenne végre egyszer, csak egyszer újra látni a régi Martinust. Inkább beszéljünk valami boldogabb dologról. Nem csak rólam szól az élet. - nevettem
Nem megyünk aludni? - kérdezte. Álmos vagyok. - törölte meg a szemét
Jó éjt. - álltam fel majd be mentem a "szobámba".

*Time Skip*

Hajnali 3 óra van és nem tudok aludni. Eddig mindig ott volt velem Martinus. Nagyon hiányzott ezért úgy döntöttem hogy át megyek Davehez.

Pszt Dave. - suttogtam
Hm? - kérdezte. Valami baj van?
Nem csak nem tudok aludni. - mondtam neki
Akkor hozd át a párnád és a takaród. - mondta majd felkelt. Nagy haja össze vissza állt és göndör tincsei aranyosan lógtak a szemébe. Mindent áthoztam.
Még jó hogy holnap nincs suli értekezlet miatt. - mondtam
Ja ja. - nézett komásan rám
A hajad. - nevettem el magam. Hogyan látsz ki? - nevettem jobban
Egyszerűen. Alváshoz nem kell látás. - mondta majd behúzott az ágyba és átkarolt.
Jó éjszakát!
Jó éjt! - mondta majd vissza aludt.

*Time Skip*

Reggel felkeltem Dave már nem volt mellettem. Kimentem a konyhába és oda ültem az asztalhoz.

Dave! Hol vagy? - álltam fel
Itt! Segítesz? Beszorultam. - nevetett. Oda mentem a pulthoz és néztem előre. De nem találtam senkit.
Hol vagy? - kérdeztem
Lent. - szólt
Jaa. Bocsi. - hajoltam le. Hogy szorultál be oda? - nevettem
Be ment hátulra a serpenyő és nem tudtam máshogy kiszedni. - nevetett
Gyorsan ki operáltam szegényt a szekrényből.
Huh, köszi már fájt a lábam.
Amúgy mit akartál csinálni a serpenyővel? Engem akartál kupán verni? - nevettem
Nem dehogy is. Tudod hogy szeretlek. - nevetett mire mind a ketten a földre néztünk vörös fejjel. Csinálok gyorsan kaját, mit kérsz?
Öm, nekem mindegy jó az amit te eszel.
Palacsinta? - nézett rám
Tökéletes. Nekem bármi jó.
Kaja után menj öltözz át és megyünk a cuccodért. - mondta Dave
Oksi. - válaszoltam

A ház előtt állunk.
Huh, kész vagyok menjünk.
Oksi. - mondta Dave aztán be mentünk
Amina drágám. - ölelt meg Anne. De rég láttalak.
Én is téged. - válaszoltam. Ő itt a barátom akinél lakni fogok Dave
Nagyon örülök hogy meg ismerhetem. - fogott kezet Anne és Dave. Először is szeretnék bocsánatot kérni Martinus viselkedése miatt. - nézett rám és Dave-re. Nem tudom mi ütött belé az a lány teljesen megváltoztatta.
Semmi baj már mindegy. - mondtam majd fel mentem a szobába és össze pakoltam. Martinus és Elizabeth végig nézték ahogy pakoltam majd mikor el akartam menni hátra fordultam és ráneztem Martinusra.
Ég veled. - mentem ki. Követtek engem.
Mi a fasz? - csak ennyit tudott mondani mikor Martinus meglátta Dave-et
A faszomért hozzá mész! - ment neki.
Elég Martinus fejezd be! - mondtam
Miért pont vele kell össze jönnöd? - ordította
Nem vagyunk együtt! - kiáltottam
Akkor miért pont hozzá költözöl? - kiabált
Mert nála volt hely és mert ő legalább kitart mellettem nem mint te. - néztem rá
De.... - állította meg Anne
Martinus Gunnarsen! Azzonal menj fel a szobádba! De előbb köszönj el végleg Aminától mert ezek után nem hinném hogy valaha beteszi ide a lábát! - Martinus megfogta Elizabeth kezét és felmentek. Félúton Martinus vissza fordult és rám nézett.

Dögölj meg te utolsó ribanc! Ha megtudom hogy ezzel a nyomorékkal össze jöttél esküszöm hogy téged megbaszlak a másikat meg kinyírom! - ordította majd felment. Én könnyes szemmel fordultam az ajtó felé majd a bőröndömet húzva én és Dave kimentünk.
Nagyon fogsz hiányozni. - ölelt meg Anne
Ne menj kérlek. - nézett rám Emma
Sajnálom de nem tudok vele együtt élni. - öleltem meg
Holnap találkozunk a suliba. - mondta Marcus majd megölelt
Sziasztok! - köszöntem el majd haza indultunk

*Time Skip*

Sajnálom hogy ilyen. - szólaltam meg
Semmi baj. - ölelt meg
Tinus és én talán sosem fogunk kibékülni. Szeretném elfelejteni őt és remélem hogy ő is ezen töri a fejét. Ezért szeretnék neked valamit mutatni. - mondtam
Hát jó... - állt fel Dave. Oda futottam hozzá és megcsókoltam.
Igazán szeretsz? - kérdezte
Igen. Te vagy a legjobb srác akiről csak egy lány álmodhat. - öleltem meg
Ha tényleg igazán szeretsz akkor leszel a barátnőm? - kérdezte
Igen. - mondtam majd felemelt és megcsókolt
Gyere menjünk el vacsorázni. - mondta majd megfogta a kezem és együtt el mentünk enni.
Kaja után gyorsan megfürödtünk és kitalálta hogy aludjak mellette ezért már oda feküdtem be.
Boldog vagy? - kérdeztem
Kimondhatatlanul. - ölelt át. És te?
Mostmár végre nem kell mindig Tinus után sírnom. Végre van valaki aki megért és kedves is. - mosolyogtam rá
Örülök hogy így gondolod. - mosolygott. Na gyere mert holnap kelni kell mert suli. - húzott be az ágyba
Dave. - mondtam
Igen? - kérdezte
Martinus nem tudhat arról hogy mi együtt vagyunk. Még nem. Majd később. Ezért szeretném ha a suliba csak barátok lennénk.
Felőlem. - mondta
De itthon bármikor megölelhetsz, megcsókolhatsz bármi. - mondtam
Akkor. - hajolt oda hozzám. Jó éjszakát. - adott egy puszit a homlokomra
Neked is. - bújtam oda hozzá