Veled Együtt! Martinus ff.

5.

*Amina Szemszöge*

3 hét telt el azóta mióta Martinus és Virág szakítottak. A 3 hét alatt új csengőt kaptunk ami mellesleg borzalmas. Ilyen szar csengőt. Na mindegy. A 3 hétben én, Viki, Márk, Marcus, Martinus folyamatosan együtt lógtunk. Ez az idő alatt sok mindent tudtam meg. Például: Hogy Martinus és Marcus énekelnek meg hogy van egy közös jelük meg hasonlók. Utána néztem és már 4 albumuk is van. Hei, Together, Moments és a Soon. Meg tanultam egy Norvég szavat is Hei az azt jelenti hogy Szia. Nehéz ez a Norvég nyelv!

Egyik nap Viki oda jött hozzám és elvileg valami nagyon fontosat akart mondani.
-Hallod! Hallod! - pattogott
-Igen? - néztem Vikire
-Márk megtalálta a becsöngetés zenéjét!
-Na és mit akartok vele csinálni?
-Be játszuk Bözsi néninek?
-Kinek?
-Tudod a fizika tanárnak csak mostmár van bece neve!
-Jaaaa felőlem. Mit kéne tennem?
-Azt hogy velünk jössz a kamu csengő után.
-Oké.... Várj "Velünk" ki lesz még?
-A szokásos M&M csapat. - mosolygott
-Rendben!

**************

-De mi lesz akkor ha el kapnak? - kérdeztem. -Tuti Virág be árul!
-Azért csak nem olyan hülye hogy maradni akar fizikán. - forgatta meg a szemét Márk
-Igaz!
-Megbeszéltük az egész osztállyal és mindenki bele egyezett!

Óra vége előtt 10 percel meg szólalt a kamu csengő.

-Jólvan akkor számonkérés várható! - jelentette ki Valadáry (Bözsi néni)
-Rendben! - válaszolunk. Viszlát - majd ki futottunk a teremből. El mentünk ebédelni.
Mikor vissza értünk a teremhez az ellenőrzőnket kérték. Mindenki a padon ült amikor Virág élénk állt.
-Ez jár azoknak akik csalni akarnak! - nevetett
-Most komolyan lett volna kedved 10 percig még fizikázni? - förmedt rá Zoli
-Heh ezzel csak azt értétek el hogy csak ti írtok dogát. Mert nekem nem kell. - nézett diadalmasan Virág majd elfutott
-Egyszer meg bánja az a kis kurva.... - hallottam Martinus hangját.
-Nyugi ha megvered nem érsz el semmit.
-Ez igaz! Köszi Amina! - mosolygott. -Te vagy a legkedvesebb lány az osztályba, plusz még szép is!
-Ez nem igaz, de azért köszi. - indultam volna el de vissza rántott.
-Mutatok egy jó helyet gyere - húzott maga után

1 percnél nem tartott a futkosás. Egy eldugottabb részen voltunk.

-Senki nem tud erről a helyről csak én meg mostmár te. - törte meg a csendet Martinus
-Meg ígérem titokban tartom! - tettem szívemre a kezeimet.
-Köszi! Hoztam neked valamit. - vett elő a zsebéből két nyakláncot és két karkötőt.

A fekete nyakláncot és a fehér karkötőt fel vette.

-Ezek a tieid. - nyújtotta felém a rózsaszín karkötőt és a nap medálos nyakláncot.
-Neeem ez biztos drága volt nem fogadthatom el! - ráztam meg a fejem.
-De! Neked vettem és nem volt drága! - válaszolt Martinus.

Kicsatolta a láncnak a kapcsát és fel tette rám a nyakláncot majd meg fogta a kezem és rá kötötte a karkötőt.

-Köszönöm! - háláltam meg a kedvességét közben észre vettem hogy nem engedte el a kezeimet nem zavart sőt jó érzés volt hisz olyan meleg és puha volt a keze.
Leültünk az ottani padra és utána felém fordult.

-Szükségem lenne valakire aki meg tudja hallgatni azt a dalt amit írtam és ja.
-Tőlem mehet! - válaszoltam neki
Odaadott egy lapot amin a szöveg volt és utána bele kezdet.

Mikor be fejezte le ült elém mert én közben a padról le csúsztam a földre.

-Milyen volt? - kérdezte
-Varázslatos! - válaszoltam
-Ennek örülök... Neked szólt.
-Kom.... - be se tudtam fejezni mert a szám elé tette a kezét. Majd közelebb jött két kezét pedig az arcomra tette.

Nem tudtam meg szólalni ezért le csuktam a szemeimet gondolkoztam azon hogy mit mondjak. Egyszer csak annyit érzek hogy...hogy.......meg csókolt!! Miután vége lett ennek a csodálatos és egyben gyönyörű pillanatnak át ölelt. És csak ennyit mondott:
-Olyan aranyos vagy! És én beléd szerettem-e 4 hét alatt. - majd el hallgatott és tovább ölelt