Veled Együtt! Martinus ff.

7.

Meg beszéltük Aminával hogy titokban tartjuk a kapcsolatunkat. Csak Viki, Márk és Marcus tud róla. A suliba is csak úgy teszünk mint akik csak barátok ami elég nehéz. Messengeren nagyon sokat szoktunk beszélni ami legalább kárpótolja azt hogy suliba nem beszélhetünk mármint úgy. Szombat van gondoltam rá írok hátha eltudom hívni vagy ilyesmi. Még sosem voltunk egymásnál csak a házukat láttam ő még azt se.

A beszélgetés után gyorsan át öltöztem és meg csináltam a hajam majd rohantam le a lépcsőn.

-Hova-Hova? - állított meg anya
-A kék szemű angyalomért megyek❤️
-Oké tessék itt van 2000 Ft vegyél neki virágot.
-Köszi anya! De lehetőleg ne hozd zavarba.
-Jó értettem az a te dolgod. - mosolyodott el
-Marcus?
-Focizni van.
-Jó. Szia anya! - majd ki futottam az ajtón.

Be kopoktam Amináékhoz a virággal a kezembe.

Ő nyitott ajtót.

-Szia - mosolygott
-Tessék ez a tiéd. - adtam oda a virág csokrot
-Ó köszönöm - el vette majd átölelt
-Akkor megyünk? - kérdeztem
-Pillanat csak vázába teszem a virág csokrot.
-Rendben. - gyorsan be futott és vázába helyezte a virágot.

-Mostmár mehetünk! - jött vissza
-Akkor gyerünk! - fogtam meg a kezét és úgy mentünk

**********

-Szia anya! - köszöntem miközben le rúgtam a cipőmet
-Jó napot! - szólalt meg Amina
-Ó sziasztok kértek valamit? - kérdezte anyu
-Kérsz valamit? - néztem a lányra
-Nem köszönöm - válaszolt.
-Anya ő itt Amina a barátnőm.
-Oké remélem jól érzed magad itt nálunk Amina! - mosolygott anyu
-Persze! Nagyon szép a házuk! És persze itt van Martinus is! - ölelt meg
-Menjetek fel nem akarlak titeket feltartani. - szólt anya majd vissza rohant a konyhába

Mi pedig fel sétáltunk a szobámba.
Le ült az ágyamra én pedig mellé.

-Kedves szüleid vannak! - szólalt meg Amina
-Bár apa nincs sokszor itthon mert estig dolgozik.
-Én már két éve nem láttam. - hajtotta le a fejét majd a szeméből ki csordult az első könnycsepp.
-Jaj bocsi nem tudtam - húztam magamhoz ő pedig egyből át ölelt
-Sss.. - nyugtatgattam
1 perc se telt el de lenyugodott. Már csak szipogott de nem sírt.
-Miért van az hogy ha a közelembe vagy akkor le nyugodok?
-Nem tudom. - nevettem el magam amitől már ő is mosolyra derült.
A következő pár óra nevetéssel szorakozással telt persze volt csók is de hát naaaa. Át küldözgettünk egymásnak képeket stb. Filmet is néztünk volna ha Aminának nem kellett volna mennie.
Haza kísértem aztán haza jöttem mikor beléptem az ajtón egy Márk és egy Marcus várt.
-Mit csináltatok? - kérdezték egyszerre
-Honnan tudjátok hogy itt volt?
-Anya mondta! - válaszolta Marcus
Mindent el meséltem nekik
-Hűű barátom te aztán jól tudsz bánni a csajokkal. - dicsért meg Márk
Köszi.
-Na én zsalok fürdeni - rohantam el
Fürdés után már csak aludni akartam. Kár hogy Amina nem maradt itt velem akkor most itt feküdne. A sok képeknek köszönhetően a telefonomba be állítottam egy képet róla és "vele" aludtam el.

Bárcsak itt lenne velem!

Helló! Remélem nem lett túl nyálas ez a rész. *Ssofanvagyok*