Veled Együtt! Martinus ff.

8.

*Amina Szemszöge*

Haza kísért Martinus. Nagyon boldog vagyok hogy ilyen figyelmes barátom van.

-Szia anya! - köszöntem azonban nem kaptam választ
-Anya! Hol vagy? - kiáltottam megint
-Anya! -  rohantam a nappaliba és egy borzalmas látvány fogadott engem. Anya ott feküdt a földön egy vér tócsa közepén.
-Jézusom! Anya! - sírtam el magamat majd elő vettem a telefonomat és a mentőket hívtam. A beszélgetés után össze kuporodva ültem fel a kanapéra. 3 perc múlva mentők rendőrök érkeztek a ház elé. Mindent el mondtam hogy hogyan találtam meg Stb. Annyit mondtak hogy sokáig fog tartani a nyomozás ezért inkább menjek át valakihez. Egyetlen emberre gondoltam akiben meg bízom és közel is lakik Viki. Át futottam gyorsan hozzájuk. Közben sírtam egész végig hisz épp most ölték meg az édesanyámat.

-Szia! Mi a baj? - nézett rám Viki
-Helló! Majd el mondom... - sírtam tovább
-Nem most azzonal el kell mondanod! -Gyere be! Kérsz valamit?
-Igen köszi! Bármit ami ehető.

Kaja közben mindent el meséltem neki.

-Óó! Nagyon sajnálom hogy ez történt. - ölelt meg. Viszont kicsit fel szeretnélek dobni! Mi lenne ha át mennénk a fiúkhoz?
-Hogy lássák milyen zombi fejem van? Kizárt!
-Késő 5 perc és itt vannak!
-Mi??!
-Most jutott eszembe hogy áthívtam mindhármukat.
-Jaj de jó!
-Gyere szedjünk össze egy kicsit.
-Oké!

Kicsit jobban néztem ki de a sírás még mindig meg látszott.

-Fel akarsz menni?
-Igen!
-Akkor menj nyugodtan!
-Köszi!

*csengő

-Megyek! - csak ennyit hallottam

*Martinus Szemszöge*

Viki nyitott ajtót. Bár most nem volt meg az a Vikis mosoly hanem inkább egy szomorú arcot láttam helyette.

-Sziasztok! - köszönt. -Gyertek be!
-Van valami baj? - kérdezte Marcus
-Van nem is kicsi! - válaszolt.
-Ja! És itt van Amina.
-Mit keres itt? - nézett hülyén Márk
-Elmondom csak gyertek be!

-Figyu! - nézett rá Vikire Márk majd oldalba szúrta amit Viki vissza is adott egy hatalmas ütéssel.
-Martinus neked tőle kell meg tudnod hogy mi van. Menj fel hozzá az én szobámba van. Gondolom alszik. - szólt Viki
-Rendben! - válaszoltam
-Nektek kicsi Majmok én mondom el! - Márk folytatta a perverzkedést amit Viki mindig vissza adott Marcus csak röhögött.
Felérvén kopogtam az ajtón mire egy gyere választ kaptam.
-Amina! Mondj el kérlek mindent! - ültem mellé majd át ölelt és sírva fakadt.

*time skip*

Sikeresen megnyugtattam Aminát mert megértettem hogy milyen érzést él át. Egyszer csak meg csörrent a telefonja!

*Amina Szemszöge*

-Halló! - vettem fel a telefont.
-Jó napot! Ön Szeméry Amina? - kérdezte a hölgy
-Igen! - feleltem egyből mire Martinus fel ugrott és hallgatta azt amit én beszélek.
-Kiderült ki ölte meg az édesannyát! -Szertné tudni?
-Igen!
-Szekeres Sándor! - mondta a nő.
-Micsoda!? Az apám meg ölte az anyámat!? És akkor velem mi lesz?!
-Kérem nyugodjon meg! Majd még értesítjük!
-Rendben! Viszhall! - szomorúan tettem le a telefont.
-Ne aggódj! Minden rendben lesz! Én itt vagyok neked! - nyugtatott Martinus.
-Nem semmi nem lesz rendben! - rá borultam a vállára és sírtam.
-Gyere át hozzánk! Majd az én szobámba aludhatsz!
-Oké köszi! - aztán el indulunk le felé
-Gyertek srácok megyünk! - jelentette ki Martinus
-Te is mész Amina? - kérdezte Viki
-Igen ha nem baj. - válaszoltam
-Nem semmi baj!
-Akkor ott hancúr lesz. - mosolygott Márk
-Fejezd már be vagy még egyszer meg húzom a hajadat! - ordított Viki
-Ne! ne! ne! Jó leszek ígérem! - borult térdre Márk
-Na azért! - húzta ki magát Viki
-Na gyertek mert késő van és nem tudtam aludni. - szólt Martinus
-De hogy miután haza kísértél azután nem aludtál? - kérdeztem
-De csak Viki felkeltett! - nézett le a földre.
-Hi hi hi hi! - nevetett Viki
-Nyomás! - Szólt Marcus
-Szia Viki! - köszöntünk el
-Sziasztok! - köszönt vissza

Miután átértünk közölte Martinus hogy lányoké az elsőbbség ezért én nekem kell el mennem fürdeni. Hoztam magammal ruhákat így ez nem volt nagy gond. Utánam Martinus majd Marcus végül Márk fürdött meg.
Ki szögezte hogy én az ő agyában fogok aludni és ebből ne legyen vita.
Még egy kicsit beszélgettünk amikor már álmosak voltunk be bújtam az ágyba és ő is. Bár az nem volt ágy de mindegy.
-Jó éjszakát kicsi angyalom! - szólt Martinus
-Jó éjt! - válaszoltam

Remélem tetszik ez a rész! Bármilyen hibát találtok írjátok le nekem! Köszi! *Ssofanvagyok*