Veled Együtt! Martinus ff.

39.

*Martinus Szemszöge*

Szerencse hogy csak az első négy óra van megtartva mostmár. Mindjárt itt a nyár és végre együtt bulizhatunk. Amina ma egy kicsit zárkózott, volt bár nem tudom hogy miért.

-Amina. - ültem le
-Hm? - nézett rám egy pillanatra, de utána egyből a telefonját nyomta
-Mi a baj velem? - kérdeztem
-Semmi. - válaszolt
-Nem tetszik a hajam? - kérdeztem ismét
-De. Olyan mint minden nap. Aranyos. És nagyon jól áll. - válaszolt
-Akkor? - néztem rá kérdőn
-Milyen akkor? - kérdezett vissza
-Áh semmi. - álltam fel majd a konyhába leültem az asztalhoz és felhívtam Márkot

-Csá. Mizu? - kérdeztem
-Áh semmi csak Viki ma még nem is vert meg. Ez tudod egyféle szeretet kimutatás. - magyarázott Márk
-Viki is fura? Amina is nagyon más. - mondtam
-Számomra Viki ma nagyon, de nagyon fura. Rám sem nézett. - mondta Márk
-Amina minden reggel megcsinálja a hajam. Úgy ahogy neki tetszik. Ma ez kimaradt.
-Érdekes. Furák ezek a lányok. - sóhajtott Márk
-Remélem nem új pasi után nézelődik. - mondtam komolyan
-Szerintem nem bár... - akadt meg a hangja
-Gyere át. Hozd Vikit is. - mondtam
-Mac? Dave? Virág? Bella? - kérdezte Márk
-Marcus Bellát elvitte valahova. Dave és Virág pedig házat néznek mert Dave új házat akar venni. - mondtam
-Akkor indulok hozzátok. Cső. - tette le a telefont
-Szia. - nyomtam ki én is

Azért gondoltam próbálkozok Aminánál hátha csak reggel volt ilyen.

-Ami... - öleltem át
-Mond? - nézett gyorsan rám
-Mit csinálsz? - kérdeztem
-Várj..... a kurva anyádat már a szarér rakod le azt a büdös geci szart! - ütötte meg a széket
-Öm....hát ok. - válaszoltam
-Mi?.......Mivan? - nézett fel rám Ami
-Semmi. - válaszoltam majd leültem vele szembe és néztem ahogy káromkodik valamin vagy valakin

Már nagyon zavart hogy rám sem néz egész nap. Bár legalább megtapasztaltam hogy milyen érzés, volt neki az amikor én csináltam ezt vele.

-Cső. - lépett be az ajtón Márk és Viki
-Na mostmár megyek. - ült le Viki Ami mellé
-Fáj. - mondtam ki halkan
-Nekem is. - válaszolt Márk
-Csapjuk szét ezt az egészet? - kérdeztem
-Ja. - válaszolt Márk majd kikapta Viki kezéből a telefont
-Te nem vagy normális! Kérem! - nyúlt Viki a telefon után
-Te is add ide. - húztam ki Amina kezéből a telefont
-Tinus! Kérem. - kiáltott
-Nem adom vissza. - válaszoltam
-De miért? - nézett boci szemekkel rám
-Láttad ma a hajam? - kérdeztem
-Igen. - válaszolt
-És neked így jó? - néztem rá
-Bár egy picit csúnya, de segítek. - indult meg felém majd "megcsinálta" a hajam
-Végre meg tudhatjuk hogy mivel játszotok? - kérdeztük közösen Márkkal
-Csak UNO-ztunk. - válaszolták
-Azért kellett anyázni? - kérdeztem
-Hát csak egy kicsit mert ideges voltam és Viki is. - nézett az épp említett lányra
-Csak nekünk egy kicsit szarul esett hogy ránk sem néztek. - mondtam
-Jaj kis Tinus. Annyira sajnálom. - bújt oda hozzám Ami
-Semmi. - válaszoltam
-Örülök hogy aggódsz miattam. - mondta Viki, Márk pedig megölelte

Márk és Viki egy órán keresztül itt volt nálunk, de utána mentek és egyedül maradtünk Ami-val. Eldöntöttem hogy bocsánatot fogok kérni mindenért amit tettem hisz nagyon sok fájdalmat okoztam az elmúlt hónapokban, hetekben.

-Tudod szeretnék valamit mondani. - állítottam fel a lányt
-Mond nyugodtan. - nézett rám kedvesen
-Nagyon sajnálom azt amit tettem veled. Nem is értem hogy mi tetszett meg Elizabeth-ben. Te sokkal aranyosabb és kedvesebb vagy mint ő. Hála neked nem vagyok alkoholista sem drogfüggő. Amúgy csak annyi hogy mikor megtudtam hogy te és Dave jártok akkor nagyon fájt és akkor nem értettem miért. Hisz elbasztam a dolgokat és utána még én hisztiztem. - vázoltam le a tényeket és lehajtottam a fejem mire csak a lány édes mosolyát láttam
-Jaj Tinus már rég nem haragszom rád. Tudod hogy nem vagyok oda a vitákért és szeretek békességben élni. Viszont azt alá írom hogy nagyon fájtak a történtek, de mivel mindent megbántál így már számomra ezek az idők nincsenek. Csak a jelen és a jövő van. A múlt sose lesz többé. Ne okold magad a történtekért. Én sosem voltam mérges rád. Inkább szerettelek téged. - nevetett
-Örülök hogy ilyen jó lányt sikerült találnom. - nevettem én is
-Ne legyen bajod a múlt. Oké? - nézett rám
-Oké. - válaszoltam és megfogtam a kezét majd ölelésre húztam

Örültem hogy Amina és én végleg kibékültünk. Mostmár jobban fogok rá figyelni és sosem fogom elengedni. Mert örökké vele akkor maradni. Magamnak akarom tudni őt. Mert nagyon szeretem és nem akarok mégtöbb fájdalmat okozni neki. Soha.

Hii! Már lassan vége ennek a történetének és talán még egy jövőbe tekintő részt szeretnék, de utána befejeztem ezt a könyvet. Viszont sok ötletem van egy új könyvel kapcsolatosan és majd lehet lesz egy reklám az új könyvemről. Még nagyon készülőben van, de sietek vele.
❤️❤️❤️