Veled Együtt! Martinus ff.

24.

*Dave Szemszöge*

Csak annyit látok hogy Amina nem mozdul majd becsukja a szemeit. Martinus csak áll majd elhívja a "barátait" akik Márkot és Marcust idegesítették Elizabeth odamegy hozzá arcon puszilja majd kézen fogva elmennek. Nem értem hogy kezelheti ilyen könnyen a helyzetet. Amina elájult miatta és ő a volt barátja aki ráadásul meg is csalta csak úgy otthagyja. Gyorsan oda szaladtam Aminához majd felemeltem és szaladtunk a többiekkel együtt az iskola orvoshoz. Aminát lefektették minket pedig elláttak. Mivel ugye azért kisebb sérülést mindenki kapott.

Mikor fog felkelni? - kérdezte Viki
Nem tudjuk sajnos, de nektek szerintem vissza kéne menni az órára. Maximum egy ember maradhat itt. - mondta az orvos
Én maradnék de az a baj hogy bukásra állok földrajzból és ma felelünk és tanultam rá szóval ha nem baj én mennék. - mondta Viki
Én maradok vele. - mondtam
Oksi majd szünetben jövünk. - mondták a többiek és kimentek
Én nekem mennem kell ha bármi van a szomszéd szobában megtalál. - mondta az orvos. És szóljon ha a lány felkelt.
Rendben. Viszlát. - ment ki az orvos

Ahogy néztem Amina arcát csak egyre furább és furább dolgok jutottak az eszembe. De mindig emlékeztetnem kell magam hogy ő szereti Martinust akkor is ha ilyet tesz és én csak barát vagyok. Kár hogy Martinus előbb megtalálta Aminát különben én már rég elvettem volna előle. Kár volt Martinusnak veszni hagyni Aminát mert lehet el tudja felejteni őt és akkor én meg ő talán megpróbálhatnánk. De most inkább amiatt aggódom hogy valami baja esett.

Mi.. a szar?!.... Hol vagyok? - nyitotta ki a szemét Amina
Az iskola orvosnál vagy. - válaszoltam neki
A többiek? Velük mi van? - kérdezte
Jól vannak, ne aggódj. - fogtam meg a kezét
Az a baj hogy nincs kedvem haza menni.
Akkor gyere hozzám. - ajánlottam fel
Áh csak még több baj lenne és megint belekevernélek. - ült fel
Jól vagy? - kérdeztem
Igen. - válaszolt. Örülök hogy te ittvagy mellettem. - ölelt meg
Gyere szólni kell hogy jól vagy és hogy minden rendben. - segítettem neki felállni
Öm jónapot! A lány felkelt és rendben van.
Akkor mehet is. - válaszolt az orvos
Köszönjük. Viszlát. - csuktam be az ajtót
Köszi hogy ittvagy nekem. Valahogy úgy érzem hogy te pótolni tudod azt a helyet ahol Martinus eddig volt. - nézett rám.

Közelebb hajoltam majd megfogtam az arcát és megcsókoltam 2 másodperc után eltolt magától.

Tudod..... ez így nem lenne helyes. - nézte a földet. Sajnálom nem akartalak megbántani.
Nem bántottál meg engem egyáltalán. Megértem. Martinust jobban szereted. - mondtam 
Tudod azt kell mondjam hogy..... talán egy kis időre lenne szükségem és akkor talán megpróbálhatnánk együtt de addig nem szeretnék semmit.
Rendben. - mosolyogtam

Az egy dolog hogy Amina ma szakított Martinussal de legalább tudom hogy én és ő nem vagyunk reménytelen eset. Csak kell neki egy kis idő. Én nem vagyok Martinus. Én tudok várni csak remélem nem kell sokáig.

*Amina Szemszöge*

Dave helyes srác.. de nem tehetem! Nem tehetem. Ez nem lenne helyes! Legalább adott időt nekem. Ő rendes. Martinus is ilyen volt csak az ostoba Elizabeth elrontotta őt.
Haza érve lerúgtam magamról a cipőt és felmentem a szobába. Mikor benyitottam Martinus és Elizabeth csókolóztak.

Mostmár kopogni sem tudsz? - kérdezte Martinus
Bocs. - mentem az ágyamhoz
Idegesítő vagy ugye tudod. - szólt Elizabeth
Most mit csináltam? - kérdeztem
Tényleg azt hiszed  hogy itt fogsz aludni na még mit nem. - állt fel
Most arra célzol hogy menjek el?
Nem is vagy olyan buta.
A házból is hercegnő? - hajoltam meg
Ha lehet felőlem. - válaszoltam
Hát jó reméltem hogy ezt mondod amúgy is találtam egy jobb embert nálatok. Plusz nincs sok kedvem itt maradni hogy lássam a képed. - néztem Martinusra aki unottan elfordult
Felhívom azt az ember aki sokkal jobb társaság mit ti. - álltam fel és gyorsan tarcsáztam Dave-et.

Szia Dave bocsi hogy zavarlak csak tudod miért hívlak. - mondtam közben néztem Martinus fejét aki mikor meghalotta a Dave nevet akkor felpattant.
Köszi szia. - köszöntem el tőle majd egy dühös Martinussal álltam szemben
Ne menj ahoz a nyomorék gyerekhez! Világos! - kiabált
Nem vagyunk együtt nem te mondod meg hogy mit csinálok! - kiáltottam vissza neki. És csak hogy örülj hozzá fogok költözni! Mert ő megértő és kedves!
Miért pont hozzá akarsz menni? - kérdezte Martinus. Azért mert ő szeret téged?! Azért?
Mi? Nem. Ez hülyeség. Csak ő az aki  felajánlotta azt hogy menjek hozzá.
Persze vald be hogy szerelmes vagy belé! - kiabált
Semmi közöd hozzá! - kiáltottam vissza majd elindultam. Közben rájöttem hogy mi a helyzet. Martinus nem érdekel már többé Dave kedves srác és vele szeretnék lenni.....