Veled Együtt! Martinus ff.

11.

*Amina Szemszöge*

Reggel mikor fel keltem Martinus majdnem leesett az ágyról úgy kellett vissza rángatnom. Én ki kászálódtam az ágyból aztán fel öltöznem. Nem vittem túlzásba csak egy itthoni ruha és kész. Amióta Martinus-éknál lakok azóta el felejtettem az édesanyámat. Persze fáj hogy nincs itt velem de ő mindig fel dob. Jó hogy itt van velem.

-Jó reggelt. - nézett rám kómásan
-Jó reggelt. - köszöntem vissza
-Eszel? - kérdeztem
-Nem. - válaszolt
-Akkor gyerünk mert kémia lesz meg még bioszra is kell tanulni.
-Óóó ne már! Még egy kicsit had aludjak. - nézett rám Martinus
-Megbeszéltük hogy csak akkor maradok itthon ha tanulunk.
-De te tudsz mindent. - nyöszörgött
-Az lehet de neked is meg kell tanulni!
-Te addig mit fogsz csinálni amíg én sajnos tanulok? - kérdezett
-Nekem se árt át nézni. ÉS csak azért mert szeretlek CSAK AZÉRT megírom a te házidat is.
-Köszi és mit kell pontosan tanulnom? - kérdezett
-Kémia, Fizika, Biosz, Matek, Töri, Angol...
-Jézusom! Ennyit nem tudok megtanulni. - dőlt neki az ágy támlájának
-Nézd a jó oldalát meg írom a házid. Plusz miután végeztél a sulival az után el köszönhetsz tőle.
-Jó ebben igazad van.

************

2 órája már biztos tanulunk meg se szólalt eddig csak magolt. Hallottam néha mikor egy-egy káromkodás el hagyta a száját de arra is rá jöttem hogy ő nem hülye csak lusta. De cukii. Mindigis kíváncsi voltam miért pont engem választott de sose mertem meg kérdezni. Most viszont rákérdeztem.
-Tinus? - szólaltam meg
-Hm? - fordult hátra
-Miért pont engem választottál? - kérdeztem meg
-Hát tudod azért mert te nem estél össze attól mert el mentem előtted és mert okos vagy ráadásul még szép is.
-De Viki sokkal merészebb én felénkebb vagyok.
-Pontosan ez az amiért szeretlek te inkább elrejted a kezed a lábad vagy bármelyik test részed a mai lányok lásd Virágot kint van a hasuk és a hátuk. - adott meglepő választ
-Boldog vagyok hogy ezt gondolod. - mosolyogtam
-Csak ha nem baj folytatom mert előbb akarok végezni ha már fel keltettél és mert kedd van. - mondta Tinus
-Mióta lettél te tanuló mániás? - néztem rá
-Csak csupán a nap hátra lévő részét veled szeretném el tölteni.
-Motiváló vagyok mi? - kérdeztem
-Igen. - mosolygott majd vissza nézett a jegyzeteim (!) fölé
-Ami! - szólított meg
-Igen? - néztem rá
-Letudod nekem ezt másolni? - adott oda egy két oldalas lapot.
-Csak azért mert tanulsz. - fel pattantam. -De én nem tudok olyan csúnyán írni.
-Nem baj úgy is jó. - olvasott tovább

***********

-VÉGRE VÉGEZTEM. - dőlt hátra Martinus
-Kíváncsi vagyok rá. - mosolyogtam
Minden tantárgyból fel tettem neki egy kérdést. Még ki se mondtam már érkezett a válsz
-Jó ügyes vagy így tuti 5 lesz bármilyen dogád.
-Hány óra van és amúgy mennyi ideig tanultam? - kérdezett
-Jelenleg 13:01 van kB. 3 óra alatt megtanultál mindent és ja.
-Akkor mostmár kapok ölelést? - nyújtotta ki a karját
-Igen persze. - bújtam oda hozzá
Ölelés közbe meg szólal.
-Te mit láttál meg bennem?
-Hát azért mert kedves okos fiú vagy aki kitart mellettem és segít a rossz időkben ráadásul tudod hogyan kell egy lányt zavarba hozni. - hajtottam le paradicsom vörös fejem
-Azt látom. - emelte fel a fejem. Nem vagy éhes hozzak valamit? - kérdezett
-Öm nem, de amúgy ugye tudod hogy egy óra van és te pizsamában mászkálsz. - röhögtem el magam
-Akkor átöltözöm. - azzal le vette a pólóját
-Tinus! Várj! - takartam el a szemem. -Öm tudod izé..... - éreztem hogy ég a fejem
-Ja bocsi. - azzal ki sétált a szobából
Nem annyira zavart de azért meg lepődtem hogy csak úgy le vette.
-Na itt vagyok. - jött vissza. Hoztam kaját.
-Köszi. - kezdtünk enni kaja közben engem bámult folyamatosan
-Kérhetek valamit? - néztem rá
-Persze. - mondta teli szájjal szegény biztos nagyon éhes a sok tanulás után
-Megtanítasz Norvégul? - néztem a szemébe egy ideig bámult aztán válaszolt.
-Persze.
Este felé már semmit sem csináltunk csak aludtunk holnap suli és úgy kell kibírni hogy nem ölelhetem meg sajnos.