Veled Együtt! Martinus ff.

31.

Este senkihez nem szóltam csak gondolkodtam. Rájöttem hogy Martinus nélkül az életem semmit nem ér. Remélem Dave is megérti az egészet. Viszont először Elizabeth hazugságait kell feltárnom. Követtem egész héten és egy csomó képet csináltam róla meg a "barátjáról".

Felhívtam Martinus-t és félve vártam hogy felvegye.
Szia Ami. - köszönt
Szia Tinus. Van egy kis gond. - mondtam
Micsoda? - kérdezte
Nézd meg a messenger-t. - mondtam
Mi a fasz? - akadt ki. Bocs mennem kell.
Szia. - köszöntem el
Szia. - tette le a telefont

*Martinus Szemszöge*

Amikor megláttam a képet azt hittem hogy kinyírom Elizabeth-et.

Szia Titi. - köszönt Elizabeth
Ne hívj így. - mondtam
Mi a baj? - kérdezte
Kurva megcsalsz mi! Vald be! - ordítottam
Tehát rájöttél. - nevetett
Hogy lehetsz ilyen?! - kérdeztem
Hát még mindig nem érted?! Jó volt nézni azt hogy beleesel a csabdámba. Ahogy Amina össze tört király volt nézni. - mondta közben Marcus is bejött
Te....-mondtam majd leültem a földre
Látod nekem ez élvezet nézni. Ahogy szenvedsz! Ahogy most össze törsz! - nevetett
Tűnj el innen! - futottam ki
Ezer örömmel. - nézett utánam

*Marcus Szemszöge*

Szar volt látni ahogy az öcsém összetörik. Ahogy minden tette a szeme előtt leforog és Aminára gondol.

Jó hogy Martinus elment. - mondta. Amina keveset kapott ezért most ő következik. - nevetett majd összepakolta a cuccait majd elment

*Amina Szemszöge*

Megyünk a boltba Dave-vel és épp az úton megyünk át mire Dave-et valaki hátra löki majd ő elengedi a kezem.

Dave? - néztem hátra mikor oldalról egy hatalmas csattanást éreztem és minden sötét lett.

*Dave Szemszöge*

Mikor elengedtek megláttam Aminát az úton véresen. Gyors hívtam a mentőket és odafutottam hozzá.

Amina kelj fel kérlek. - mondtam neki de meg sem mozdult. Pár perc múlva megjött a mentős.

Aminát bevitték a kórházba és egy óra várakozás után sikerült bejutnom.

Amina hallasz engem? - kérdeztem a látszólag alvó lánytól de nem kaptam választ. Megfogtam a kezét mire éreztem hogy megszorítja majd elengedi és elfordul fejjel tőlem. Valahogy megérezte hogy az én kezem. De úgy tűnik nem én kellek most ide. Résnyire kinyitotta a száját majd egy szót bírt mondani.
Tinus..-mondta majd köhögni kezdett ezért behívtam egy orvost
Elmennék egy pillanat és jövök. - mondtam az orvosnak
Rendben menjen nyugodtan. - válaszolt
Tudtam kihez kell most menjek. Martinus kell most nekem. Amina most is rá gondol. Gondolom. Tudtam hogy Martinus-t jobban szereti. Becsöngettem a Gunnarsen házba majd Anne nyitott ajtót.

Szia! Hát te? - kérdezte
Jó napot! A fiához jöttem. - mondtam
Gyere csak én is megyek veled ne hogy valami baj legyen. Marcus segítenél nekem légyszíves. - mondta Anne
Persze anya. - jött Marcus is
Először inkább nektek mondom el. - kezdtem. Amina balesetet szenvedett és most súlyos sérülésekkel kórházban van.
Micsoda? - mondták egyszerre. Jézusom. - mondta Anne majd sírni kezdett
Ne aggódjon a fia szerintem segíthet nekünk. - mondtam
Martinus? - nézett fel rám
Amina szerintem érezni akarja azt hogy ott van mellette mert megszólalt és csak annyit mondott hogy "Tinus" szóval gondoltam bemehetne hozzá. - mondtam
Gyere menjünk. - indult Marcus előre és benyitott Martinus szobájába.

Előre félek mi lesz ott bent....