ʙᴀᴅ ᴀᴛ ʟᴏᴠᴇ

♤Szomjból ölök, nem akaratból♤

Prológus

><Jungkook><

-Sziasztok!-köszöntem el sietősen, egy mosolyt eröltetve arcomra. Mikor már nem voltam látótávolságban, emberfeletti gyorsasságal hazafutottam, és szinte betörtem az ajtót.

Nem tudtam visszatartani szemfogaimat, amik szinte már égették az ínyemet. Szemeim is vörösbe fordultak, és szinte izzottak az éhségtől.

Egész testemben remegtem. Már napok óta nem ittam semmit.

-Óh hazaértél Kookie?-kukucskált ki a konyhából mosolyogva Taehyung.

Lehajtottam a fejemet, és térdeimbe martam, visszafojtva az előtörni készülő vérszomjamat. Ajkaim folyamatosan vicsorba torzultak.

Ha ez így folytatódik már nem bírom visszatartani.

Morgás féle hang szakadt ki belőlem. Még magam is meglepődtem rajta.

Elég tapasztalatlan vagyok ezen a téren. Azt hittem simán kibírom egy hétig...De ez nem így van. Sóvárgom a vér után. Taehyung ezt tudta? Ennyire összeakar jönni velem? Hisz az egyezség az egyezség. ,,Ha nem bírsz ki egy hetet vér/a vérem nélkül a fiúmnak kell lenned.'' Én pedig belementem. Naná, hogy belementem! De a napok elteltével ez egyre reménytelenebb. A családom és a szerelmem elvesztése után csak Taehyungból ittam. Nem akarok elvenni mégtöbb életet..

-Ohh, éhes vagy Kook? Mondtam, hogy nem fogod sokáig bírni. Nem akarsz embereket ölni, az állat vértől írtózól, és csak a friss, meleg embervérre szomjazol. Itt vagyok. Szinte egy élő vértasak. Csak egy aprócska szívességet kértem cserébe. Ne szenvedj! Csak valld be, hogy vesztettél.-sétált közelebb hozzám Taehyung.

Vére illata bekúszott az orromba. Szinte hivogatott magához.

Istenem...én ezt nem bírom! Annyira akarok belőle inni! De..de a szívessége nonszensz. Nem akarok a pasija lenni! Mégcsak nem is vonzódom hozzá!

-Mire vársz még? Ne próbálj úgy tenni mintha lenne önuralmad.-nevetett Taehyung.

Ennyi kellett. Érzésektől, és szomjtól túlcsordúlva emeltem fel a fejem, és szépen ívelt, puha és selymes nyakára néztem.

Taehyung félrebillentette a fejét, és a falnak támaszkodott. Farkasszemet néztem vele. Győzni akartam, de ez lehetetlennek bizonyult. Győzött a vérszomjam, és emberfeletti gyorsaságomnak köszönhetően már felette is támaszkodtam.

Valamit mondott, de nem figyeltem rá. Minden tekintetem nyakára irányult. Szinte láttam magam elött vénáját, miben buzgó vér csörgedezik.

Az egyik kezemmel derekát kulcsoltam össze, a másik kezem pedig vállán állapodott meg. A falhoz paszíroztam és nyakára tapadtam.

Egyből feltéptem bőrét, és rohadtul nem érdekelt, hogy fáj-e neki vagy sem.

Szemfogaimat bőrébe mélyeztettem, és elkezdtem szívni vérét. Olyan csodálatos érzés volt! Szorításom lazult Taehyung körül. Behunytam a szemem, és mohón kortyoltam véréből.
Minden egyes korty után egyre erősebbnek éreztem magam.

Taehyung ujjait tincseimbe vezette, és közelebb húzott magához.

Ez talán egy kicsit ráébresztett arra, hogy én mit is művelek éppen. Szemeim tágranyílták, és azon nyomban elszakadtam tőle.

Az egyik kezemmel a falat támasztottam meg a feje mellett, a másikkal pedig letöröltem szám sarkából a vért.

Nem akartam ránézni. Nem akartam látni diadalittas vigyorát, így hát csak a padlót kémleltem.

Még mindig szomjas voltam, de ez valamennyire enyhült.

-Komolyan ennyi volt? Nekem mindegy. Kérem a fizetségem!-emelte fel fejem államnál fogva Taehyung

Fejemet azonnal elrántottam, és elléptem tőle.

-Nem foglak megdugni Taehyung.-csúsztattam kezemet zsebembe, és végül a szemébe néztem. Külseje zilált volt, és látni lehetett rajta, hogy nagyon legyengült. Két lyuk éktelenedett nyakán, miből még bugyogott a vér.

Pedig nem is szívtam sokat belőle.-nevetett valahol a gonoszabbik énem.

Taehyung szemében sértettség villant.

-Én csak azt akarom, hogy a pasim legyél! De, hogy lásd azt, hogy nem akarom rád eröltetni magam csak egy időre kell, hogy az legyél, mert hamarosan jön a hülye mostohatestvérem. Légy a pasim legalább csak addig amíg itt lesz! Ennyit megtehetnél értem! Nálam laksz, és még mindig nem köptelek be a zsaruknak, hogy te ölted meg Minhyukot. Meg amúgy is! Szeretlek, te pedig nem szeretsz engem!-sírta el magát Taehyung. Szavai ellenére megsajnáltam.

-Ohh, sajnálom. Én..-nem nagyon jutottam szavakhoz. Én nem érzek szerelmet Taehyung iránt. De..elég sokat köszönhetek neki ezért bele kell mennem.

-Oké..-vontam meg a vállam, mire Taehyungnak felderült az arca

-De jó!-ugrott szinte a nyakamba, boldogan. Muszáj volt átölelnem a derekát egyrészt, mert benne van a "pasid vagyok" pakliban, másrészt bármelyik percben megszédülhet. Azért nem akarom, hogy baja essen.

De nem érzek semmit az ölelésében. Barátok lehetnénk. De ő szerelmes belém! Viszont én sosem tudnék úgy tekinteni rá mintha a párom lenne.

Minhyukról pedig....megöltem, mert nem tudtam kontrolállni a vérszomjam. Taehyungnál könnyebb. Rá ne vágyom úgy...De Minhyukba szerelmes voltam. És megöltem őt....

|Minhyuk halott, a családommal együtt..|

Barátaim vannak, de csak Taehyung tud rólam mindent. A markában tart, mert minden titkomat tudja...És...nem fogom megölni, nem akarom. Bármennyire is egy szörnyeteg vagyok, csak szomjból ölök, nem akaratból.

Igaza van abban is, hogy lakást kínált nekem. A rendőröknek is feladhatna, de nem teszi. Muszály eljátszanom azt, hogy szerelmes vagyok belé. Hálásnak kellene lennem nem? Hiszen csak egy meghatározott ideig kell azt a szerepet játszanom..
De ez mindegy. Egy szörny vagyok. És az is maradok.

Taet becipeltem a szobájába, és ágyára fektettem.

-Ne Jungkook! Ha akarsz még ihatsz belőlem! Jól bírom.-fogta meg a kezem lehunyt szemmel Tae.

-Nem Tae.-motyogtam egyszerűen és leráztam kezét.

-Maradj itt, hozom a kötszert és állátom a sebed.-

Halii!💝
Ez a rész elég rövid lett, de szerintem ennyi egy prológusnak megfelel.✌
Következő rész hamarosan..
👋💘