ʙᴀᴅ ᴀᴛ ʟᴏᴠᴇ

♤Véres szenvedély♤

Jungkook

Már körülbelül fél órája fenn vagyok, és csak bámulom a karjaimban fekvő szépséget.

Annyira gyönyörű! Minden egyes pillanatban újra meg újra belészeretek.

Ugyanakkor...már egy ideje nem ettem. Nem akarok odanézni, de Jimin puha nyaka az akaratom ellenére magához vonzza a tekintetemet, de nem tehetem meg vele.

Nem akarom bántani.

Én egyetlen szerelmem..sajnálom, hogy vámpír vagyok. Sajnálom, hogy nem tudok a legmegfelelőbb lenni a számodra, de szeretném, hogy tudd, hogy az életem árán is megvédelek,és úgy szeretlek mint még soha senki.

Drága Jiminie..

Az arca és a nyaka között cikázott a tekintetem.

Megakarom kóstolni, megakarom ízlelni azt az incsiklandóan illatos és édes vérét.

Nyakához hajoltam, és végigdöntve őt az ágyon kezdtem csókokkol behinteni azt.

Nem szabad...nem szabad belemélyesztenem szemfogaimat bőrébe..nem lehet.

-Mm Jungkook, mit csinálsz?-Jimin csilingelő hangját, csak tompán hallottam, oly annyira elvette az eszem már csak a gondolat is, hogy megkóstolom. Nyakával szemeztem, majd elfordítottam a fejemet, és erőszakosan behunytam szemeimet.

-Jungkook?-fejemhez szorítottam kezemet.

Nem bírom..istenem hogy lehetek ilyen gyenge? Nem bírom önkontrollal.

-Jungkook mi a baj? Minden rendben?

Jimin szívem ne gyere közelebb...így sem bírok betelni az illatoddal.

-Neh Jimine..nem bírom-leheltem, és próbáltam kerülni a tekintetét, és közelségét.

-Jungkook!-emelte fel a fejemet, államnál fogva.

Szemeim valószínűleg már rubint vörös színben csilloghattak, mert kissé hátrahőkölten tekintett rám, de végül elszántba változott a tekintete.

Ekkor már csak a nyakát néztem.

-Jungkook. Mondtam, hogy ihatsz belőlem.-húzott közelebb magához. Nem bírtam ellenállni, ez az a pont ahonnan nincs visszaút.

-Csináld már.-morogta, és szinte rányomta fejemet a nyakára.

-Sajnálomh-leheltem, majd miután végignyaltam nyakán, belemélyesztettem szemfogaimat.

És onnantól..Megállíthatatlan lettem. Mint egy ragadozó, Jimin felett támaszkodtam, miközben mézédes vérét szívtam.

Teljesen elkábított, a mennyekben éreztem magamat tőle. A látásom elhomályosodott, semmit nem észleltem a külső világból. Egyre erősebbnek éreztem magam, már bőven jóllaktam, de valahogy nem bírtam leállni.

-M-már h-hagyd a-bba Jungkook.-nyöszörgött fájdalmasan.

Nem tudom hogyan csinálta, de hangjától magamhoz tértem, és abban a pillanatban leálltam. Szemfogaim lassan visszahúzódtak, szemem pedig újra a normális színében pompázott. Nem bírtam ki, hogy ne nyalogassan le sebéről a kibuggyanó vért.

-Jézusom! Jól vagy Jimin?!-tértem magamhoz, gyorsan elhúzódva tőle. Csak erőtlenül bólintott.

-Minden rendben Jungkook.-lehelte erölködve.

-Annyira sajnálom! Hozok neked ételt, bekötöm a sebed. Sajnálom, sajnálom, sajnálom!-szinte elsírtam magam.

*