ʙᴀᴅ ᴀᴛ ʟᴏᴠᴇ

♤Vérengző fenevad♤

Jimin

Taehyung a hazafele vezető úton csak Jungkookról áradozott. Azt mondta, hogy "Minket egymásnak teremtettek! Ő szeret engem, és én is szeretem őt."

Ezeket a szavakat használta, na de már nem azért: Ha annyira nagyon szeret téged...akkor miért tapizott le a nappaliban?!? Miért flörtölt velem..?

Nem értem. Lehet, hogy jobb lenne az, ha hazamennék. Így is utál Taehyung hát mégha megtudja azt, hogy mit csinált Jungkook a nappaliban..Akkor is engem hibáztatna, ismerem.

Egész nap szinte ki sem jött a szobájából. Őszíntén nem tudom, hogy mi baja lehet.

Gondolom nem akarja látni a képemet, vagy tényleg nem tudom. Azt se értettem eddig, hogy miért utál. Nem vagyunk vérszerinti testvérek de mindig igyekeztem jó testvére lenni, de úgy tűnik ez nem elég.

Egy nagy sóhaj kíséretében huppantam le a vendégszobában lévő ágyra. Kicsit pihenni akartam, de a fáradságnál sokkal erősebb volt a kíváncsiságom.

Nem vagyok valami kukkolós perverz, na de azért megleshetem, hogy mit csinálnak ők ott bent lassan 1 órája egyfolytában!?

Feltápákoztam az ágyról, majd  Taehyungék szobájába vettem az irányt. Már az ajtó elött voltam, de nem hallottam különösebb hangokat. A kilincsen volt a kezem, amikor is Jungkook hangja ütötte meg fülemet, történetesen mögöttem.

- Hiányzom?-dőlt az ajtónak, mire azonnal leeresztettem kezemet. Elállta a szobába való bejutásom útját.

-Nem, csak Taehyungot akartam megnézni.-mondtam, nem a szemébe nézve és eggyel hátra léptem.

Nem szólt, csak egy kis mosollyal tekintett le rám. Arcára néztem,és tekintetem csatlakoztattam az övéhez.

De rögtön észtrevettem valamit. Valamit, ami lehetővé tette azt, hogy elszakítsam tekintetem attól a szempártól, amit évekig eltudtam volna nézegetni.

-Miért véres a dzsekid?-nyúltam kabátja nyakrészéhez, de kissé ilyedten elhúzódott.

Dzsekiét-a véres részénél- az orrához húzta és szimatolt belőle egy jó nagyot. Nem értettem tettét, ezért értetlen arccal fordultam hozzá.

-Kell. Nagyon kell.-motyogta szavait az orra alatt, és a bejárati ajtóhoz indult.

-Most meg hova-

De Jungkook már itt sem volt. Értetlen arckifejezéssel fordultam az ajtóhoz. Mégis mi a franc kell neki...?
És miért viselkedik ilyen különösen?

-Taehyung?-kopogtam be a szobájába, de nem érkezett válasz.

Ígyhát fogtam magam és benyitottam a szobába, de amit ott láttam teljességel letaglózott.

Ez meg, hogy lehetséges..?!

Jungkook

Valami eltudja venni a józan eszedet. De én most nem valamiféle piti drogról vagy az alkoholról beszélek.

Az emberek nem tudhátják,hogy milyen igazán és a szó szoros értelmében vérszomjasnak lenni. Ez nem egy jó dolog. Ez egy olyan dolog mitől szörnyeteggé válhatsz mások szemében, pedig 'csak' táplálkozol.

Sosem tutam kontrollálni szomjamat. Sosem. Ezért végezte a saját vérében folyva a családom, ezért halt meg minden szerettem, mert nem tudok mértéket tartani.

Még. Még. Még. Örökre, és addig míg el nem fogy.

Taehyungból nem akartam már inni, mert így is büntudatom volt attól, hogy olyan durván belémartam. De ezzel nem foglalkozik a szomjam, se az az énem aki feltör belőlem ilyenkor.

A szemfogam beletép bárkibe, legyen az fiú vagy lány, szerett vagy csak egy áldozat. Lehet az idegen vagy ismerős. Mert mindenkinek van vére, és számomra ilyenkor mindenki áldozattá válik. Senki sem menekülhet el előlem, mert az előtt falom fel mielött észbekaphatna.

Az egész lakásban Jimin illat volt-hogy így mondjam- így szinte a nap nagy részét a szobában töltöttem, szemfogaimat belemélyesztve ajkamba, hogy csillapítsam szomjam.

De nem. Ahogyan Jimin illata mélyebbre kúszott orromba, felébredt bennem a szörny, a vámpír. Szemeim vörösen izzodtak és ha nem megyek el rátámadok.

Az egész lénye, a külseje, a selymes nyaka, a szája az ajkai....a vére. Mind magamnak akarom de nem tehetem...emlékszem még,hogy mi történt Minhyukkal és nem akarom megismételni. Távol kell tartanom magamtól mindenkit mert megint úgy járok mint a múltban: Mire észbekapok nem marad mellettem senki. Egyedül maradok, egy ismeretlen szörnyetegként a világban.

Nem akarok új barátokat, nem akarok szeretni senkit, mert már elvesztettem mindenki akit valaha is szerettem.

De itt van Jimin, és rá kell jönnöm arra, hogy kibaszottul tetszik.

Mint egy fenevad úgy néztem végig az utcán, áldozatokat keresve, mert
Óh, nekem nem lesz elég csak egy test vér.

Nem érdekel a régebben tett ígéretem, mert kell a vér. Kell.

Hamarosan megállapodott a tekintetem egy körülbelül 17 éves lányon, aki egyedül álldogált egy sikátor oldalánál. Fülhallgatója a fülében volt,így mégkönnyebbé téve feladatomat.

Felé indultam. Telefonjával volt elfoglalva, ezért szinte észre sem vette jelenlétemet.

Ebben az utcában nem igen járnak emberek, ezért feltűnés mentesen megtudtam ragadni karját-kiverve belőle a telefont, ami a betonon végezte, összetörve- majd szinte felkentem az épület falára. Fel sem foghatta a helyzetet, mert szemfogaimat már bele is belemélyesztettem nyakába, és szívtam magamba az éltető folyadékot. Egy kuka takarásában voltunk, így senki sem halotta meg, az olykor előtörő kiáltásokat.

Hamarosan már egy szó sem hagyta el száját, bőre fehéredni kezdett. A karjaimba omlott, de én csak folytattam vérének szívását.

Csak kortyolásom visszahangzott eme szűk kis sikátorban. A vértől egyre erősebbnek éreztem magam, és szomjom kezdett csillapodni.

Mikor végeztem ellöktem élettelen testét, majd öngyújtómat elővéve gyújtottam fel őt, ruhájánál fogva.

Az agyam teljesen kikapcsolt, majd egy furcsa mosoly kíséretében léptem le onnan. Szám széle csak felfelé görbült, pedig tudom, hogy rosszat tettem.

Körülnéztem az utcán újból egy áldozatot keresve.

Hiába kihalt az utca, mindig van egy-egy idióta aki itt tanyázik.

Számomra tökéletes

-Mit gondolsz, mit akarsz csinálni a mi területünkön?!-3 srác bukkant fel elöttem szinte a semmiből, és azonnal megtudtam róluk mondani, hogy olyanok mint én.

Rájuk sem nézve válaszoltam.

-Mit gondolsz, szerinted ez a ti területetek?-egy arrogáns mosolyt eresztettem és, karba vontam a kezemet.

-Te-lépett elöre a barna hajú fiú de a középső visszatartotta.

-Szeretnél csatlakozni hozzánk? Min Yoongi vagyok.

-Jungkook. Jeon Jungkook.-ráztam kezet vele, és talán egy pillanatig megingott határozottságom de után válaszoltam:

-Szívesen.