ʙᴀᴅ ᴀᴛ ʟᴏᴠᴇ

♤Túlfűtött hangulat♤

Figyelem a rész erősen 18+-os!!‼️⛔

Jungkook

A hideg földön feküdtem már fogalmam sincs, hogy mennyi ideje. Mindenem fájt és égett, hiszen közben Yoongi meglátogatott és szépen elbánt velem ő is.

Egy valamire biztosan rájöttem.

Ők nem ölnek. Ők addig kínoznak amíg megnem törsz és végül azért könyörögsz, hogy öljenek meg téged. Vagy azt mondod, hogy bármit megteszel csak hagyjanak békén.

Én egyiket sem mondtam.

Az idő múlásáról fogalmam sem volt, hogy milyen gyors vagy éppen lassú, hiszen minden nap ugyanolyan volt,de megnem tudnám mondani, hogy hány nap telt el azóta mióta idekerültem.

Tudom, hogy IUék segítettek volna, vagy egyáltalán a keresésemre indultak volna ha lehetséges lenne a megmentésem.

De úgy látszik, hogy egy olyan helyen vagyok ahová a bejutás teljességgel lehetetlen a kijutás pedig az én állapotomban csak érvágás lenne.

Sosem hagytak békén vagy egyedül. Mindig volt valaki aki ütött aki vágott aki belémharapott vagy aki megégetett.

Nem volt olyan hely a testemen ami nem ért volna sérülést. Megvárták míg egy kicsit begyógyulnak a sebeim majd újra felszakították őket.

Ha volt is időm egyedül akkor is eszméletlenül feküdtem. Néha álmodtam is javarészt Jiminről, hogy jól van és minden rendben van vele.

Tudtam, hogy nem magányos hiszen már ott vannak neki Jinék is.

IUnak szerintem lehetetlen küldetés volt az álmaimba szivárognia,hiszen olyan sok ezüst ért engem, hogy minden lehetséges vámpírerőtöl elvágott.

Az egyik szememet kinyitni sem tudtam olyan szinten megvertek.

A másik pedig véraláfutásos volt. Ezt is csak onnan tudom, hogy Tae mindig elmondta az állapotomat mikor bejött. Mindig megjegyezte, hogy mit tett és, hogy mennyire élvezi ezt.

Persze A kérdést is feltette. Amíg tudtam normálisan beszélni visszavágtam neki, de mostanában megszólalni is fáj.

Taehyung sokszor belemart sebeimbe, és még csak akkor sem hagyta abba műveletét mikor elájultam.

Ruháim nem voltak épek, nagyon sok helyen voltak szétszaggadtva. Hajam a  szemembe lógott. Csak egy kis fény világított be egy mégkisebb ablakon, de egyébként teljes sötétségben voltam.

A tudat, hogy ez bármeddig tarthat megölt belülről, hiszen nem tudok meghalni, ők pedig nem fognak megölni,addig, amíg elnem mondom, hogy hol van Jimin.

De nem fogom soha a büdös életbe.

Egy csikorgó hang zökkentett ki a bambulásomról.

Arrafordítottam volna a fejemet de megmozdulni sem tudtam. A tüdőm szúrt valószínűleg belső vérzésem is van-gondoltam.

A hideg padlón feküdve hallgattam, hogy vajon mi lesz a következő dolog amit kapok.

A fal felé fordult a testem így nem láttam semmit sem csak sötétséget, nem mintha félig bedagadt szemem segített volna benne.

-Lakótárs Jeon!-kiáltott fel az egyik őr akinek hangja visszhangott vert eme kicsi pincehelyiségben.

Megsem mozdultam.

A ketrec nyílt majd zárult. Egy test esett a padlóra mellettem, aki mellesleg hevesen tiltakozott.

Végül az őr elment, ő pedig csöndbemaradt.