ʙᴀᴅ ᴀᴛ ʟᴏᴠᴇ

♤Megsebzett szívem♤

Jimin

Olyan naiv voltam

Olyan nagyon-nagyon naiv és sebezhető.

Megengedtem neki mindent, feltárulkoztam előtte.

Neki adtam a szívemet és a lelkemet is.

Szerettem őt.

Belészerettem.

Nem érdekelt, hogy vámpír.

Aggódtam miatta mikor elvitték.

Erre azt kell tudomásul vennem, hogy megcsalt?

Ő Jeon Jungkook, aki mindig mondta, hogy mennyire szeret.

A szemeimbe hazudott, és megcsalt.

Véletlenszerűen találkoztam Hoseokkal,és nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, hogy egyáltalán megtörtént.

Értelmet nyert egy kicsit az enyhe flörtölése, ami akkor még nem tűnt annak.

Szerintem őt sosem érdekelte, hogy van-e pasim vagy sem.

Ő ezt nem tartotta tiszteletben, pedig megtehette volna.

Jungkook mással hempergett miközben én a szememet kisírtam miatta.

Megbántott

Könnyen eldobott magától egy másik élvezetért.

Gondolt egyáltalán arra, hogy én mit érzek? Dehogy gondolt.

Nem egyszer, többször lefeküdt ugyanazzal, míg én imádkoztam, hogy ne legyen semmj baja, és hazajöjjön.

Nem tudtam aludni, enni. Fájt a szívem érte miközben ő egy másik férfival hempergett.

Ezt képtelen voltam megbocsájtani neki. Itt már nem volt elnézés bennem.

Eleinte reménykedtem abban, hogy ez csak egy rossz vicc de mikor megláttam őket csókolózni Hoseok lakásában biztos voltam benne, hogy engem már nem szeret.

Lecserélt és mikor ellett küldve egyből más lakásában kötött ki.

Hogy bocsájtsak meg neki ilyesmit?

Ilyet egyáltalán lehet?

Mert nem, nem hiszem, hogy képes lennék rá. Nem hiszem, hogy tudnék levegőt venni a közelében, vagy egyáltalán engedni neki, hogy megérintsen úgy.

Nem lenne hiteles a szerelme felém többé.

Mert mással is ezt tette, engem csak egész végig használt, ahogy Taehyungot is.

Olyan buta voltam, hogy hittem neki.

Ő még mindig rossz ember. Kit akarok átverni? Nem is ember csak egy szemérmetlen szörny, egy borzalmas múlttal ami miatta fagyott vérbe.

Jin és IU egész nap támogattak engem, de nem tudtam kevésbé szomorú lenni.

Megalázottnak éreztem magamat, átvertnek, használhatatlannak.

Majd hangos zörej csapta meg a fülemet. A közös szobánkba sem bírtam tovább maradni, így egy másik szobába cuccoltam át.

Mert csak emlékek és mondatok futottak át rajtam.

Sírni kezdtem mikor rágondoltam.

Iszonyúan fájt.

Egész nap egy nagy takaróba burkolózva feküdtem, aludtam vagy sírtam.