ʙᴀᴅ ᴀᴛ ʟᴏᴠᴇ

♤Lángra lobbant érzelmek♤

*1 évvel késöbb*

Jungkook

A felhevült szex hangja betöltötte a lakás minden zugát.

A matrac alattunk minden egyes lökéssel megcsikordult.

Erősen jártam ki-be benne, bejáratát megtöltve hosszú és kemény  farkammal.

A nevemet nyögdöste, én pedig a nyakát harapdáltam, néha kiserkentve ezzel Hoseok vérét.

A harmadik menet volt ez, de egyértelműen nem az utolsó.

Kockahasán végifolyt az izzadságom, szája alig találta meg ajkaimat, de végül egy nyelves és meglehetőleg erőszakos csókot váltott velem.

Éreztem, hogy ő is kezd fáradni velem együtt, de a világért sem hagytam volna abba.

Nyakát durva szívásnyomomaim borították be, ahogyan belső combjain is azokat lehett látni.

De nem ugyanabba a lakásban voltunk, tulajdonképpen megint lakást kellett váltanunk.

Az események nemrégiben felgyorsultak és azon kaptam magamat, hogy Hoseok az egyetlen ember akiben megbízhatok.

Mindenki ellenségnek számított körülöttünk legalábbis a vámpírokra értve.

Ellenünk voltak mindenhol, egyszerűen mindenki a halálunkat akarta.

Hatalommal járt volna az, hogy elkapnak minket, de eddig nem járt sikerrel senki.

Csak az emberek száma nőtt a meggyilkoltam listámról.

Senkiben nem tudtam megbízni az elmúlt egy évben.

Senkiben az ég világon.

Csak én voltam és Hoseok és meglehetósen összemelegedtünk, míg azon nem kaptam magamat, hogy járunk.

Ugyanis összejöttünk egymással. Nem volt kivel mással beszélgetni, külső kontektus, és ha belegondolok az első és egyetlen barátaim aka Jin és IU is átvertek és a nyakunkra küldték a hóhért.

Egyedül már belehaltam volna ebbe az egészbe, főleg miután kiderült, hogy kinek milyen szerepe van a sakktáblán.

Alig hallottam azóta valamit Jiminről, de annyit meglehetősen tudtam, hogy Yoongiékkel van, totálisan az ő oldalukon áll.

Legalábbis a hírek szerint így volt, bár az igazság az rejtély.

Mindenesetre itt szembesültem azzal először, hogy elvesztettem életem szerelmét.

És valahol legbelül talán még mindig küzdöttem érte, de lehetetlennek tartottam azt, hogy újrakezdjük.

Mikor ellenem van talán a fél világ vele együtt.

Ahogyan Hoseok ellen is, így mi maradtunk csak egymásnak.

Ahhoz, hogy ne találjanak meg minket sokszor kellett költöznünk, néha beolvadva az emberek közé.

Kézenfogva sétáltunk, randiztunk, szexeltünk, ölelkeztünk egyszerűen minden olyan dolgot amit a szerelmesek csinálnak.

Ámbár azt sosem tudtam, hogy ez szerelem-e vagy csak végső elkeseredettség.

De nem voltam közömbös iránta, éreztem valamit, az már biztos.

Mindenhova együtt mentünk, még fürödni is és nem éreztem azt, hogy ez helytelen dolog.

A mérföldkőnk pedig megtörtént ami megpecsételte kissé a sorsunkat, és a szálakat közöttünk.

-Jelölj meg-nyüszítette Hoseok a szex kellős közepén.