Amandum et Sperandum/Szeretni és Remélni

16. Százfűlé

Legnagyobb örömömre a kis csapatom a vonaton várt, mikor én felszálltam. Boldogan tapasztaltam, hogy annyira összeszoktak, amennyire szerettem volna és valahogy olyan furcsán kellemes érzés tudni, hogy ennek az egész csapatnak én vagyok a vezetője. A tanévnyitón Dumbly bejelentette, hogy idén több, mint 200 év óta először megrendezik a Trimágus Tusát és, hogy a Roxfort fogja tartani az eseményt, a rengeteg általános bejelentése közül ez volt, ami meglepően kitűnt, de mivel még októberig semmi hatással se lesz az iskolára, így nem is foglalkoztam vele. Azon már meg se lepődök, hogy új SVK tanárunk van, de azért eldöntöttem, hogy rajta tartom a szemem, valami nincs vele rendben és az nem az, hogy rögtön az első óránkon a főbenjárókról tanultunk. Mikor ez a bizonyos új tanár, Rémszem, vagy Alastor Mordon bejött a terembe, vissza kellett magam fogni, hogy ne fintorogjak.

"Mi ez a szag? Olyan ismerős." Nézek szúrós tekintettel a tanárnál lévő kis flaskára, még Skylla is érzi, mert mocorogni kezdett a vállamon.

"~ Igen, biztosan ismerem ezt a szagot! ~" Szólal meg Marvolo is, és ha másért nem is ezért máris hálás vagyok az új SVK tanárunknak.

"Százfűlé!" Mondjuk szinte teljesen egyszerre a fejemben, ajkaimra halvány gonosz mosoly szalad, majdnem elnevetem magam, mikor összekötöm a dolgokat. "Marvolo, ugye a Tükröd nem az ifjabb Barty Kuport küldte ide? Amikor szinte egész évben itt lesz az apja, az miatt az ostoba verseny miatt." Kérdezem barátomat, aki csak fúj egy nagyot.

"~ Hát nem hiszem, hogy sok választási lehetősége v... Ha nem akarsz elájulni az óra közepén jobb, ha megyek! Később beszélgetünk kicsi kígyóm. ~" Hallom hangjában, hogy nem akar elmenni, mégis megteszi, így egyedül maradok az órán és hallgathatom, ahogy Mordon, vagy Barty, kérdezgeti a diákokat a főbenjárókról, majd közli, hogy kapott engedélyt a mi szeretett igazgatónktól, hogy használja rajtunk az Imperius átkot, csak hogy tudjuk az milyen. Hát, ha eddig nem tudtam, hogy Dumblydoor őrült, akkor most bebizonyosodott, hogy az.

- Mr. Potter, lenne szíves? - Áll elém a férfi és csak ennek köszönheti, hogy egyáltalán figyelek rá. Nem gondoltam bele, hogy ennyire idegesítő lesz, hogy nem a saját nevemet mondják. Csak biccentek a kérdésére és felállok, kivezet az osztály elé, majd elmagyarázza, hogy az Imperiussal mindenre rá lehet venni azt, akin használják, végül pedig rám emeli a pálcáját. - Imperio! - Mondja ki a varázslatot, furcsa érzés fog el, mintha kicsit szédülnék, de ezen kívül teljesen jól vagyok. - Táncolj! - Adja ki a parancsot a férfi, de én csak felhúzom a szemöldököm.

- Miért is? - Kérdezem mindenki meglepetésére, a tanár viszont gyorsan túlteszi magát a dolgon és boldog hangon szólal meg, ahogy átöleli a vállaim.

- Így kell ezt csinálni osztály! Megfelelő önuralommal ellen lehet állni az Imperius átoknak. Nagyon ügyes volt Mr. Potter. Tizenöt pont a Griffendélnek! - Erre elfintorodok.

- Táncolnom kellett volna! Ezt se lehet semmire használni! - Morgom az orrom alatt, lehet, hogy jó tanárnak ígérkezik ez a Mordon, de sajnos nála is a Griffendél fog pontokat kapni a tudásomért. Így innentől nem igyekeztem, hogy nagyon mutassam a tudásomat a tanárnak. Persze a kis csapatommal tartottunk külön órákat, hogy fejleszteni tudjam a mágiájukat. Ezek az órák meglepően jól kifizetődtek, úgy néz ki, Malazár tanítási módszere nagyon hatásos. Végre eljött a Halloween is és megérkeztek a másik két iskola diákjai, arra a Trimágus Tusának nevezett dologra. Na, nem mintha engem annyira érdekelne egy olyan verseny, ami először is nem kihívás, másodszor, ha pedig eljátszom, hogy az akkor halálos. Úgyhogy eldöntöttem, hogy engem hidegen fog hagyni az egész és kivételesen hálás voltam Dumblynak valamiért, az a korhatár a jelentkezésre kizár még a lehetséges versenyzők közül is, tehát még csak aggódnom sem kell, hogy mások rám akarják erőltetni a versenyt. Halloween másnapjának estéjén nyugodtan ülök a Griffendél asztalnál és igyekszem figyelmen kívül hagyni a Durmstrangos és Beauxbatonsos diákokat, nem is figyelek arra, ahogy Dumblydoor felolvassa a versenyzők nevét, azon jár éppen az eszem, hogy lehet meg kellene látogatnom Malazárt és megkérdezni, hátha tud valamit Marvolo tükréről. Ezen elgondolkodásomból az igazgató ordítása zökkent ki és hirtelen nem értem miért is bámul mindenki engem.

- Harry Potter! Azonnal gyere ide! - Nagyon fújok és felállok, majd kisétálok az igazgató elé, ekkor fogom fel, hogy mi történt, belülről majdnem felrobbanok a haragtól, de kívülről nem mutatom ki. - Menj a többiek után! - Adja ki a parancsot, de én megállok előtte és teljes komolysággal megszólalok.

- Mielőtt téves következtetést von le bárki is a jelenlévők közül szeretném tisztán és világosan kijelenteni, hogy eszem ágában sem volt benevezni erre az ostoba versenyre! Nem kértem meg senkit, hogy benevezzen és nem játszottam ki a serleget sem. Mellesleg. - Itt a serleg felé fordulok. - Malazár törjön darabokra te szarság! - Azzal kihúzom magam és nyugodt léptekkel elvonulok a versenyzők szobájába, ahol mindenki meglepetten pislog rám. - Még mielőtt megkérdezitek fogalmam sincs hogyan került bele a nevem! - Ülök le az egyik fotelre a kandalló mellé. Hamarosan berontanak az igazgatók és az idősebb Kupor is.

- Harry, te dobtad... - Kezd bele a minisztériumi ember.

- Mondtam már, hogy nem! - Nézek rá jeges tekintettel.

- Én nem hiszem, hogy Harry volt, valaki biztosan rosszat akart neki, de nincs mit tennünk a serleg kiválasztotta, innen nincs vissza út. - Rázza meg fejét Dumblydoor, mintha sajnálná a dolgot pedig biztos vagyok benne, hogy nem. Mikor elengednek minket nyugodtan megyek ki a nagyterem ajtaján, de kinn találom a csapatomat, viszont mikor meglátják a tekintetem mind ellépnek az utamból. Nem is gondolkodok ahogy keresztül száguldok az iskolán egyenesen le a Titkok Kamrájába. Csak akkor állok meg, mikor már Malazár szobra elé érek és hangosan elordítom magam szabadjára engedve az összes mágiámat, ami az elmúlt fél órában fel akart robbanni.

- Kicsi Griffendél? Mi a baj? - Jelenik meg Malazár szelleme is, én pedig ha fintorogva is, de elmesélem neki mi történt és ha már úgyis itt vagyok kikérdezem Marvolo tükréről, de sajnos semmit sem tud róla, így bár plusz információk nélkül, de legalább nyugodtan hagyom el az én titkos helyemet. Mikor beértem a Griffendél toronyba be kellett látnom, hogy talán mégis vannak annak előnyei, ha kiválaszt téged akaratod ellenére a Tűz Serlege. Elérte, hogy Nevilen kívül az egész ház utáljon, végre békén hagynak és nem szólnak hozzám. Amint ágyba kerültem szóltam is Skyllának, hogy majd emlékeztessen, hogy ne felejtsem el visszavonni amit a serlegre mondtam.