Amandum et Sperandum/Szeretni és Remélni

45. Kétségbeesett próbálkozás

Mondani sem kell, hogy Dumbles nem repesett az örömtől, mikor közöltük vele, hogy a következő félév kezdésre már látni se akarjuk az iskolában a hozzá hű tanárokkal együtt és természetesen Umbridge professzorral. Viszont nem tudott a dolog ellen semmit sem tenni, végülis mi vagyunk az örökösök, mi döntünk az iskola sorsáról. Azonban most szünet van, úgyhogy az iskolával nem is akarok foglalkozni. Csak élvezni a családommal és a barátaimmal töltött időt. A karácsony elszállt, mint a pillanat, a meghitt szentesténk után Marvoloval hivatalosak voltunk a Malfoy bálra, utána pedig folyamatosan bálokba jártunk. Már alig van egy hét félév kezdésig és legnagyobb meglepetésünkre Dumbly és a csapata még mindig nem lépett. Pedig számítottunk rá, abból kiindulva, hogy Dumblesről azt gondoltuk, hogy megpróbál még valamit, amíg még a Roxfortban lehet, amiről azt hiszi, hogy távol tartja Marvolot, de mivel még nem lépett, így egyelőre csak várakozunk. Sajnos Piton professzortól se tudunk többet, mert úgy tűnik az igazgató nem oszt meg vele fontos információkat. Azonban ma minden aggodalmamat félre tettem, ma Siriusékkal fogunk vacsorázni és megbeszéltük, hogy színházba megyünk. Ma nem ronthatja el semmi a kedvem.

- Akkor indulj kicsi kígyóm és hozd el Remust és Siriust, én addig átnézem a halálfalók papírjait, a bálokon sok információt szereztünk. - Csak bólogatok szerelmem szavaira, ahogy a kemencébe állok, hogy hopponáljak.

- Nem sokára jövünk! - Kacsintok rá, ahogy kézbe veszek egy adag hopport. - Grimauld tér 12! - Kiáltom tisztán, hogy eltűnjek és pillanatok múlva a Black házban kössek ki, ám ott nem várt meglepetés fogad, egy dermesztő átok formájában. Előttem áll Dumbles és az egész rend, a kereszt szüleimet pedig sehol sem látom.

- Mit mondtam? Nagyon közel áll hozzá Sirius, biztos volt, hogy eljön. - Vigyorog diadalmasan Granger.

- Kiváló ötlet volt Miss Granger. Gyere Harry itt az ideje, hogy visszamenjünk a Roxfortba, mielőtt Voldemort lépne. - Ahogy az igazgató ezt kimondta, megfogja a kezem és már hopponál is, én pedig az igazgatóiban találom magam, egy székhez kikötözve. Elmém hátuljában hallom Marvolo aggódó hangját, de most nem engedhetem, hogy halljon, ha Dumbly észre veszi nekünk annyi. - Hidd el Harry, hogy nagyon sajnálom, hogy ezt kell csinálnom, de mióta megismerted Marvolo Mardekárt teljesen kifordultál önmagadból. Félő, hogy elfelejtetted, hogy milyen veszély fenyeget minket. Sajnálom, de nincs más választásom, biztosítanom kell, hogy Voldemort elpusztul, a varázsló világ jövője forog kockán, a nagyobb jó érdekében teszem. - Ekkor rám emeli a pálcáját. - Imperio! - Hallom a varázslatot, mire kitágulnak a szemeim és mintha furcsa húzást éreznék a fejemben.

Marvolo POV

Már éppen megfordulok, hogy elinduljak a papírokat ellenőrizni, mikor a kemencéből, ahol előbb még Hadrian állt, egymásra zuhanva esnek ki a keresztszülei.

- Gyorsak voltatok! Hadriant hol hagytátok? Vagy ő lökött be titeket? - Kérdezem kuncogva, de mikor felemelik a fejüket a szemükben rettegést látok.

- Csapda! Dumbledore megszállta a Grimauld teret. El akarja rabolni Hadriant! - Remusnak elég csak ennyit mondania, hogy meginduljak a kemence felé, viszont mielőtt elérném négy kéz fog le.

- Tom, ne! Öngyilkosság oda menni! - Hallom Sirius hangját.

- Jobb lenne, ha leülnénk és megpróbálnánk kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés. Dumbledore valószínűleg nem a Roxfortba vitte, mivel kipateroltátok onnan. Ki kell találnunk hol lehet. - Akármennyire is fáj beismerni Remusnak igaza van, így miután sikerül kicsit összeszednem magam átmegyünk a nappaliba, ahol a két férfi leül, én pedig fel-alá kezdek járkálni és gondolkodni, hogy vajon hol lehet Hadrian. Megpróbálom vele felvenni a kapcsolatot gondolatban, de mintha direkt kizárna, ami kicsit sem könnyíti meg, hogy megnyugodjak. Hosszú idegtépő percek telnek el, mikor furcsa érzésre leszek figyelmes, ami megállásra késztet. Olyan, mintha valaki a tudatomat rántgatná. A fejemhez kapok és kitágulnak a szemeim.

- Tom! Mi történt? Tom! Mi a baj? - Hallom a két mellettem álló férfit, de ekkor már érzem azt a kellemes bizsergést, ami csak ő. Még ránézek a farkasra és a kutyára.

- Hadrian! - Nyögöm ki, mielőtt fenn akadnának a szemeim és érezném, hogy a föld kiszalad a lábam alól.

Hadrian POV

- Legyél jó fiú Harry és engedelmeskedj Mr. Weasleynek! Mr. Weasley vigye Harryt a Griffendél toronyba, hogy aludjon egyet. Holnap nagy nap lesz. Biztos vagyok benne, hogy Voldemort meg fog jelenni! - Mondja az igazgató, majd int, hogy mehetünk.

- Gyere Harry! - Én szó nélkül követem Ronaldot a Griffendél toronyba. Mikor felérünk a hálókörletbe parancsot ad, hogy feküdjek le, amit azonnal meg is teszek. A függöny körbe veszi az ágyam, én pedig lehunyom a szemem és belépek a tudatomba. A szokott szoba vár, azonban most nem fogok csak várni itt. A tükörhöz lépek. Látom Marvolo alakját, ahogy a nappalinkban járkál fel-alá, de most nem foglalkozom vele, hogy ki van ott mellette, egyszerűen csak átnyúlok a tükrön és rámarkolok az első dologra, amit elérek és elkezdem magam felé húzni. A következő pillanatban már itt áll előttem Marvolo, akit azonnal megcsókolok.

- Nyertünk! Nyertünk, Marvolo! - Vigyorgom szerelmemre, aki furcsa szemekkel néz rám.

- Nem értelek Hadrian! Hol vagy? Hogy segítsek kicsi kígyóm? - Kérdezi, én azonban az orrára teszem a mutató ujjam.

- A Roxfortban vagyok! Te meg szépen ott maradsz, ahol vagy, összeszeded a halálfalóinkat és holnap megtámadod a sulit. - Mondom boldogan.

- Még mindig nem értem, hiszen ott van Dumbledore! - Pislog rám.

- Azzal nem lesz baj! Dumbly tata hatalmas hibát vétett. Megpróbált imperius átkot használni rajtam. - Kuncogom, mire párom felhúzza a szemöldökét.

- De hát nem tudja, hogy te arra immunis vagy? - Néz rám értetlen arccal én azonban csak elmosolyodom.

- Pontosan tudja és itt jön a legjobb rész. Gondoltam átverem kicsit a vénséget, így elkezdtem játszani, hogy működik az átok, de amikor már éppen feladtam volna magam, olyat hallottam, amitől meggondoltam magam. - Kezdek bele. - Idézem. - Köszörülöm meg a torkom, mielőtt nagypapásra váltanám a hangom. - "Arthur kérlek egy kicsit halkabban. Nagyon kimerített ez a varázslat. A mágiám kilencven százaléka most arra megy el, hogy Harryt ebben az állapotban tartsam. A cél érdekében azonban elviselem a dolgot. Voldemort biztos, hogy támadni fog, szükségünk lesz Harryre!" - Fejezem be és látom, hogy szerelmem agyában kezd letisztulni a kép.

- Ha a mágiája kilencven százalékát elpazarékolja, egy olyan dolog miatt aminek semmi értelme, akkor nekünk csak egy tízszázalékos Dumbledoreal kell harcolnunk! Ez zseniális! - Vigyorodik el ő is.

- Ugye, hogy az! De azért siess holnap, nem akarom, hogy a Weasley megpróbálja kihasználni, hogy engedelmeskednem kell neki. - Mondom morcosan, majd szorosan hozzá bújok. - Itt maradsz még egy kicsit Marvolo?

- Csak visszamegyek lenyugtatni a kereszt szüleidet és már itt is leszek és addig maradok, amíg szeretnéd. - Mosolyog rám utána pedig váltunk egy gyors csókot, mielőtt visszamenne Siriusékhoz. Dumbly tatáéknak nagy meglepetésben lesz részük.