Amandum et Sperandum/Szeretni és Remélni

19. Ketten vagytok?!

Nyugodtan megyek végig az iskolán, egészen a második emeleti lánymosdóig. A fiúk értetlenül néznek rám, én csak fújok egyet, majd kinyitom az ajtót.

- Befelé! - Nézek rájuk mérgesen, amivel elérem, hogy azonnal bemasírozzanak. Utoljára én megyek be, majd záró átkot teszek az ajtóra.

- Harry! - Mérgesen hunyom le a szemem, mikor meghallom a klotyó szellem hangját.

- Erről egy szót szólsz bárkinek és rád uszítom Axiat, értve vagyok? - Fordulok a szemüveges lány szelleme felé, aki ijedten tűnik el az egyik vécében.

- Axia? - Kérdezi Draco.

- Hamarosan megismeritek! - Vonom meg a vállam, ahogy a csaphoz lépek és kinyitom az ajtót, majd előhívom a lépcsőket is. - Lefelé! - Biccentek a lejárat irányába. A többiek idegesen indulnak el lefelé, egyedül Luna tűnik teljesen nyugodtnak. Mikor én is leérek tovább vezetem a csapatot, a nagyteremnél beljebb úgysem viszem őket, úgyhogy nem sietek. Mikor belépünk a terembe megállok előttük. - Üdvözöllek titeket a Titkok Kamrájában! - Mondom nyugodtan, mire a fiúk álla majdnem a földere zuhan meglepetésükben. Amíg ők kiheverik a sokkot, addig én a terem közepére teremtek egy asztalt és székeket köré, majd leülök. - Foglaljatok helyet. - Adom ki a parancsot, mikor mind magukhoz térnek. - Skylla kicsim idehoznád nekem Axiat? - Fordulok a vállamon pihenő kígyó felé, aki azonnal le is siklik a földre és eltűnik.

- Hadrian most már elmondod mi folyik itt? - Kérdezi idegesen Nevil.

- Jól van, akkor mivel is kezdjem? - Kérdezem csak úgy magamtól.

- Hogyan találtad meg a Titkok Kamráját? - Hallom meg Draco kérdését.

- Marvolo mutatta meg! - Vonom meg a vállam nem is gondolva végig a szavaim.

- Marvolo? - Kérdez vissza, mire felkapom a fejem és szikrákat szóró szemekkel nézek rá.

- Jobb, ha azt a nevet nem mondod ki Drac, azt csak a hercegnek szabad. Még szerencséd, hogy nincs fizikailag is itt, most halott lennél! - Kuncog Luna.

- Miért? - Néz értetlenül a lányra.

- Van benne valami. - Mondom elgondolkodva, majd kuncogni kezdek. - Szerintem rajtam kívül mindenkit megölne, aki a születési nevét használja. - Nézek végig a csapaton. - Jól van, akkor csináljuk úgy, mintha Griffendélesek lennénk, ha már úgyis az örököse vagyok, legyen valami haszna is. - Veszek egy mély levegőt. - Tom Marvolo Riddle! Mardekár Malazár örököse, ő találta meg ezt a helyet, mikor még diák volt. Másodikos voltam, mikor megmutatta. Apropó második. Drac, ha lehetne meg tudnád nekem büntetni azt a dilinyós házimanótokat? Nem akarta engedni, hogy visszajöjjek a suliba.

- Melyik? - Néz komolyan rám.

- Valami Dobby! - Vonom meg a vállam. - Visszatérve a fontosabb dolgokhoz. Marvolo azóta velem van, hogy meghaltak a szüleim. Egészen addig néma volt, amíg tizenegy nem lettem. Akkor megszólalt és azóta folyamatosan segít, ha bajban vagyok, vagy egyedül vagyok. Mit gondoltok honnan tanultam meg úgy párbajozni, hogy egyikőtök se tud ellenem mit kezdeni. Ez nem csak Malazártól jött. Apropó. Malazár! - Kiáltom el magam a szobor felé fordulva, ahol megjelenik az alapító szelleme.

- Kicsi Griffendél! Látom elhoztad a barátaidat is. Igen nyugodtan edzhettek itt! Mellesleg Axia és Skylla mindjárt itt lesznek, de Axia éhes úgyhogy csak átutazóban jön el erre. - Halványul el a szellem.

- Menthetetlen az a kígyó! Csak Marvolonak engedelmeskedik. - Rázom meg a fejem.

- Ezt nem értem Hadrian! Ki ez a M... szóval az a valaki? Hogy nevezzük őt? - Kérdezi Zabini.

- Eddig se hívtátok a nevén, nem tudom mi bajoto... - Lehunyom a szemem. - Ezért utálok Griffendélesként gondolkodni. A lényeget nem mondtam! Marvolot az egész varázslóvilág ismeri, mármint az eredetijét ismeri mindenki. Aki velem van az csak egy része. Ez bonyolult nem értenétek. A lényeg az, hogy a világ Marvolot egy teljesen másik néven ismeri. - Itt mindegyikükön végignézek. - A neve Voldemort. - Hagyok nekik időt, hogy feldolgozzák azt, amit mondtam, meglepően jól veszik eddig.

- Azt mondod azóta veled van, hogy meghaltak a szüleid? De akkor ő is meghalt! - Értetlenkedik Draco.

- Igen is meg nem is. - Mondom komolyan.

- Én azt nem értem hogy bízol benne! Megölte a szüleidet! - Morog Nevil is.

- Az Dumbledore volt! Marvolo, próbálta őket elküldeni a házunkból, de makacsok voltak, így én voltam az egyetlen, akit meg tudott menteni tőle. - Válaszolok neki, amivel elérem, hogy elgondolkodjon. - Marvolo megmutatod nekik magadat? - Kérdezem fennhangon a barátomat.

Luna POV

Mosolyogva figyelem körülöttem a fiúkat, ahogy elkezdik felfogni, hogy mi folyik körülöttük.

- Hadrian, te most vele beszélsz? - Kérdezi mellettem Drac, a herceg elmosolyodik és lehunyja a szemét, mikor kinyitja újra már vörös szemek néznek ránk. - Mi történt? - Suttogja mellettem a fiú.

- Ne félj kicsi Lucius, nem bántalak titeket! - Kuncogja egy ismeretlen hang Hadrian szájából. - Tom Marvolo Riddle vagyok, nektek Voldemort! Bárkinek bármi kérdése? - Mosolyog ránk.

- Ugye nem ártasz Hadriannak? - Néz rá mérgesen Teo, mire mindenki bólogatni kezd, a fiú szemei megkeményednek.

- Sose ártanék neki! Ő... - Kezd bele elfordítva a fejét.

- Ő a hercege! Nem bántaná őt sose! Túl fontos ahhoz! - Mondom most én, mire a fiú meglepetten felém néz.

- Olyan vagy, mint a nagyanyád! - Mosolyog rám. - Ő is mindig ilyeneket mondott. Mindig az idegbajba kergette vele. - Néz el a távolba, mintha egy régi emléket elevenítene fel.

- Kit? - Hajol közelebb Nev is.

- Azt a személyt, akit szeretett! Most mi van? Látszik a tekintetén! - Mondom nevetve, majd elgondolkodok és vigyorogni kezdek. - Hadriannak kelleni fog egy pár a Yule bálra! - Megint mindenki úgy néz rám, mintha nem lennék normális.

- Tudom, már gondolkodtam kivel kellene mennie! - Biccent egyet barátom fejével Voldemort.

- Veled! - Erre mindenki meglepetten néz rám. - Ha mindannyian adunk neki a mágiánkból lesz annyi energiája, hogy egy estére alakot öltsön, apa mesélt egyszer valami ilyenről. Komplikált varázslat, de meg lehet csinálni. Egy elképzelt lényt lehet vele ideiglenesen valóssá tenni, de mivel ő egy lélek így kicsit könnyebb dolgunk lesz. - Mondom boldogan.

- Nem mehet egy fiúval! - Torkol le Zabini.

- Mit meg nem teszek érte! - Hunyja le a szemeit Voldemort.

- Mi van? - Kérdezik egyszerre a fiúk.

- Ha erről, bárkinek valaha is egy szót szóltok, én esküszöm, hogy halottak vagytok! - Néz ránk mérgesen.

- Hallgatunk, mint a sír! Ugye a herceg, most nem hall semmit és nem emlékszik majd arra mit beszéltünk! - Mintha megleptem volna ezzel a fiút, de biccent egyet. - Rendben, akkor meglepjük Hadriant! Csak ne hagyjuk, hogy bárkit is elhívjon! Oh, fiúk szerintem jön az a bizonyos Axia! - Vigyorodok el mikor megjelenik egy hatalmas kígyó az egyik folyosóból. A többiek először megijednek, de mikor Voldemort elküldi mind megnyugszanak és hamarosan megint visszatér Hadrian is közénk.