Amandum et Sperandum/Szeretni és Remélni

13. Magyarázat

Mosolyogva sietek a Szellemszállásra, ma este beszélgetnem kell a kereszt szüleimmel. Izgatottan nyitok be abba a szobába, ahol tegnap voltunk, de olyannal találom magam szemben, amit nem akartam látni.

- Malazár nevére! Ezt olyankor csináljátok, amikor nem vagyok itt! - Hunyom le a szemem és igyekszem kitörölni a fejemből a két csókolózó férfi látványát. Nem mintha bajom lenne vele, hogy együtt vannak, csak ez olyan magán dolog, és illetlennek érzem magam, hogy láttam.

- Harry! - Hallom meg Lupin meglepett hangját. - Bocsáss meg nekünk ezért.

- Tényleg sajnáljuk Harry! - Mikor kinyitom a szemem már egymás mellett ülnek egy asztal mellett, ami tegnap még biztosan nem volt itt. Én is leülök velük szemben. - Azt hiszem be kellene mutatkoznunk. - Mosolyog rám a fekete hajú férfi.

- Felesleges! Tudom ki maga és hogy kik maguk nekem. Sirius Black és Remus Lupin-Black a kereszt szüleim. - Nézek a szemükbe, látom, hogy meglepem őket ezzel, így folytatom. - Tavaly néztem át a Gringottsban kapott papírjaimat és ez az első lapon rajta volt. - Kuncogom.

- Örülök, hogy ezt ilyen jól fogadod Harry! Őszintén azt hittem, azt fogod gondolni, hogy meg akarlak ölni. - Fúj egy nagyot a szökött fogoly.

- Meg se fordult a fejemben, azt mondta benned bízhatok! Remusban... - Itt a professzorra nézek. - Ugye hívhatom így, ha nem vagyunk iskolában? - A férfi bólint egyet. - Köszönöm, szóval Remusban nem volt biztos, nem tudta, hogy Dumblydoor vajon mennyire tudta kimosni az agyát. - Magyarázom teljesen nyugodtan.

- Harry kérdeznem kell egy nagyon fontos dolgot. - Biccentek Sirius felé, hogy folytassa csak.

- Miért szerzel te minden évben házvezetői intőt a Mardekárház fejétől? - Úgy nézek rá, mintha őrült lenne, de végül válaszolok neki.

- Mert a Süveg a Griffendélbe rakott, én meg nem akarok Griffendéles lenni. Ennyi! - Vonom meg a vállamat.

- Miért? A szüleid is azok voltak! - Értetlenkedik a férfi.

- Mert nem vagyok Griffendéles! - Kiáltom mérgesen és érzem, hogy Marvolo egy kicsit átveszi felettem az uralmat, a hangomon is hallatszik, pont mint tegnap, mikor egyszerre beszéltünk.

- Ami ezt illeti Harry! Ezt hogy csinálod? Tudod olyan hangod van ilyenkor, mint valakinek, akit ismertünk. - Fogja be Sirius száját a professzor úr.

- Nyugodtan kimondhatjátok a nevét, tudom, hogy vele voltatok és azt is, hogy benne voltatok a belső körében, csak nekik engedte meg, hogy Tomnak hívják. Az alsóbb rangúaknak Nagyúr volt. - Mondom teljesen nyugodtan.

- Harry mi... - Kezd bele Sirius is.

- Jaj, hagyjátok már! Nem vagyok ostoba. Dumblydoor egy hazug vénember! Akkor se állnék az oldalán, ha kényszerítenének rá. Ehhez még a segítsége se kellett volna. Különben is nem bízok olyanokban, akik az első találkozás alkalmával bele akarnak mászni az ember fejébe. - Mikor eltátják a szájukat kuncogni kezdek. - Megjárta a vénember találkozott Marvoloval. - Látom ahogy a két férfi szemei nagyra nyílnak. - Öm, jól vagytok? - Kérdezem meglepetten.

"~ Marvolonak hívtál kicsi kígyóm. Emlékszel? Mondtam, hogy így csak egy valaki hívott. ~" Hallom meg a fejemben.

- Oh, igaz és azóta se mondtad meg, hogy ki volt az. - Rázom meg a fejem. - Ne nézzetek így, ő mondta, hogy hívhatom így.

- Harry, miért hangzik ez úgy, mintha te ismernéd és tudnál vele valahogyan kommunikálni? - Néz rám komolyan Lupin.

- Mert ismerem és tudok vele kommunikálni, de hiszen tegnap ti is láttátok. Bár ilyet nem szokott csinálni, de nagyon meg akartunk szabadulni Petertől és nem akarta megint teljesen átvenni felettem az irányítást, úgyhogy muszáj volt ezt csinálnunk. - Vonom meg megint a vállam.

- Megint? - Pislog rám Sirius.

- Igen, eddig kétszer csinálta, egyszer tavaly, meg egyszer most év elején, mikor a dementorok megtámadtak. De mint tegnap is mondta nem kell aggódnotok nem bánt engem, sőt éppen ellenkezőleg, inkább segít és vigyáz rám. - Mosolyodok el.

- Ez lett volna az a védelem, amiről Lilynek és Jamesnek beszélt? - Fordul az ex-rab a másik férfi felé.

"~ Nem menthetetlen eset ez a kutyuli! Pedig általában nem néznéd ki belőle, hogy bármi értelmes van az agyában. Higgy nekem, kicsi kígyóm. ~" Majdnem felnevetek, ahogy elmémben megjelennek Marvolo emlékei, a nyelvét nyújtva futkározó Sirius Blackről.

- Igen ez volt az! - Amikor ezt mondom mind a ketten meglepetten néznek rám. - Ne nézzetek így, ő mondta. - Védekezem gyorsan, még a kezeimet is felemelve, amivel elérem, hogy a szökevény felnevessen, így pedig oldódik a hangulat is körülöttünk. Még hosszú órákat beszélgettünk mielőtt visszalopakodtam volna a Mardekár klubhelyiségébe, de persze Draco és Teo és Zabini észre vették mikor értem vissza és kaptam is érte egy hideg zuhanyt, hogy legközelebb szólhatnék. Aztán Teo nevetve megjegyezte, hogy ő szívesen megismerné Siriust és addig nem hagyott békén, amíg nem egyeztem bele, hogy amint alkalmam adódik bemutatom őket egymásnak. Az évem hátra lévő része teljes unalomban telt, bár mikor visszakerültem a Griffendélbe sikerült beszerveznem a baráti körömbe a Weasley ikreken kívül Nevilt is, igaz a Mardisoknak annyira nem tetszett az ötletem először, de mikor rájöttek, hogy Nevil nem csak szerencsétlen tud lenni és képes varázsolni is, ha nem az apja pálcáját használja, egyik pillanatról a másikra tört meg a jég közöttük. A tanév végére már annyira megszokták, hogy az engedélyezett étkezéseken már mind a ketten a Mardekár asztalánál ettünk. Aztán eljött az utolsó előtti hét, éppen SVK-ra mentünk a csapattal és arról beszélgettünk, hogy ki mit fog csinálni a nyáron, persze én diszkréten csendben maradtam, mikor furcsa hangokat hallottunk meg. Először nem akartam vele foglalkozni, de aztán meghallottam azt a szót, "szörnyeteg", ez elérte, hogy azonnal sarkon forduljak és odamenjek a kis csapathoz, akik egy szőke hajú lányt vettek körbe.

"~ Lovegood? ~" Hallom Marvolo meglepett hangját.

- A helyetekben én elhúznám a csíkot, amíg még tehetem. - Teszem csípőre a kezemet. A Hollóhátas lányok ijedten fordulnak felénk.

- Potter. - Hallom az egyikük hangját. - Malfoy? - Lepődik meg egy másik is.

- Süketek vagytok? Azt mondtam tűnjetek el innen! - Nyúlok a pálcám felé, erre azonnal futni kezdtek a lányok ott hagyva szegény szőke hajú lányt. Leguggolok mellé és felé nyújtom a kezem. - Jól vagy?

- Igen. Köszönöm Harry! Tudtam, hogy te meg fogsz találni engem. - Erre nagyokat pislogok rá. - Veletek mehetek? - Biccenti oldalra a fejét, én hátra nézek a többiekre. Draco szemén látom, hogy nem érti mi van ezzel a lánnyal, de mikor találkozott a tekintetünk biccentett felém egyet.

- Persze! Gyere velünk. Hogy hívnak? - Kérdezem, mikor segítek neki felállni.

- Luna Lovegood! - Mosolyog rám, majd összefonja a háta mögött a kezét és elindul az SVK terem felé, mi a csapattal még összenézünk, majd utána sietünk.

"~ Xenolphus lánya. A mágiájából ítélve erős látó képességei vannak. Ne aggódj nem fog neked ártani, szerintem kedvel téged. ~" Marvolo szavai megnyugtattak, így képes voltam ezután már nyugodtan menni órára. Valahogy érzem, hogy bízhatok a lányban, jó tagja lesz a csapatunknak. Nem is tévedtem, Luna gyorsan beilleszkedett, akarom mondani mi szoktuk meg a furcsa viselkedését, kezdetben még nehéz volt elviselni, mikor egyik pillanatról a másikra mondott valamit, aminek semmi köze se volt a témához, de mire eljutottunk a tanév záró ünnepségig már tudtuk, hogy amikor ezt csinálja, akkor jobb végig hallgatni és utána elgondolkodni rajta és ha éppen nem tudjuk mit jelent, majd később kiderül. Végül szomorúan váltam el a csapatomtól, mikor leszálltunk a vonatról, de csak mert tudtam, hogy egy teljes nyarat kell túlélnem a Dursleyknél.