I'm Fine /Jimin/ (Befejezett)

16. fejezet

Bármennyire is szokatlan és egyben hihetetlen volt ezt kimondani, de minden rendben volt velünk. A srácokkal a hangulat szépen lassan feloldódott, ahogy mindenki elrendezte magában a sérelmeit és újra a régi lett dormunk. Vidám, nevetgélős, Jin hyungnak köszönhetően mindig kajaillatú, és egyben száz százalékig lerítt róla, hogy fiúk lakják, de mindeközben otthonos volt. A feszültség felszívódott, helyét pedig átvette a nevetések és poénos csipkelődések hangja mindenütt a lakásban. Visszatértek a dolgok a régi kerékvágásba, így újra képesek voltunk hatékonyan együtt dolgozni a néhány hét múlva esedékes comebacken, ami még jobban feldobta egyébként is nagyszerű kedvünket.

Az aznap éjszaka következtében Hyesunnal is sok minden változott köztünk. Mivel a srácok már tudtak róla és imádták is egyben, így szabad bejárása volt a dormunkba, persze menedzser hyungot azért el akartuk kerülni. Abban egyeztünk meg, és mindenki szerint ez volt a legjobb megoldás, hogy jobb ha nem jut PDnim fülébe a dolog. Nem biztos, hogy szép vége lenne.

Ennek ellenére virágzott a kapcsolatunk. Végre, egy ágyban aludhattunk, habár szobatársam jelenléte azért nem tette túlságosan idillivé a helyzetet. Végre megnézhettünk együtt egy filmet, vacsorázhattunk együtt, reggelizhettünk együtt. Igazából volt, mikor napokig nálunk volt, csak a próbateremig mentünk, ott azonban sajnos szét kellett válnunk. Rengeteget beszélgettünk, talán még többet, mint azelőtt és rá kellett jöjjek, hogy mindig vannak dolgok, amikkel meg tud lepni. Mindig lesz olyan darabka belőle, ami újdonságként fog érinteni és csak még szerelmesebbnek fogom magam tőle érezni. Ilyen volt például a buli utáni este.

-    Jimin – ült le az ágyamra törökülésben, velem szemben. Éppen néhány szöveget néztem át, amiket Nam egy kicsit átírt nekem. – Kérdezhetek valamit?

-    Te mindig – mosolyogtam rá, de aztán láttam rajta hogy elég kellemetlenül érzi magát, így adtam egy puszit a szája sarkába. – Mondjad nyugodtan.

-    A tegnapról lenne szó.

-    Igen? – húztam elő belőle szinte harapófogóval, mert már kicsit kezdtem megijedni, hogy valami baj történt az éjszaka, amit esetleg elfelejtettem. Mert, hogy őszinte legyek nincs meg minden részlet egyikünknek se, és még a nap folyamán is elég sokáig tartott mire összeszedtük magunkat. Mondjuk Namnak és Jinnek még így estére se sikerült, de ez már részletkérdés. Kezemmel szétnyitottam ujjait, amik töredezték egymást és rákulcsoltam enyéimet, majd kíváncsi tekintettel néztem rá.

-    Igazából csak azt szeretném megkérdezni, hogy mennyire viselkedtem gázul – bámulta mereven egymásba fonódott kézfejünket.

-    Gázul? – húztam fel szemöldököm, mert nem igazán értettem mire gondol.

-    Hát igen, mert hogy is mondjam... öhm, elég rámenős tudok lenni részegen – nyögte ki végül nagy nehezen az aggodalmát, amin muszáj volt elnevetnem magam.

-    Igen, azt észrevettem – szivattam vigyorogva, mire rögtön fülig vörösödött.

-    Tényleg ennyire gáz volt? Sajnálom, Jimin. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.

-    Nyugi, drágám nem voltál rámenős, csak kicsit bátrabb – próbáltam megnyugtatni, igen kevés sikerrel.

-    Mit értesz az alatt, hogy bátrabb? Mit csináltam? – nézett rám ijedten, mire én is eléggé meglepődtem.

-    Nem emlékszel?

-    Hát, hogy őszinte legyek nem igazán – sóhajtott gondterhelten.

-    Semmire? – kérdeztem idegesen, mert hát azért bennem még akkor is elég élénken éltek az éjszaka élményei, hiába zavartak végül meg minket.