Ez egy történet a lányokról akiket igazán kedvelek. Szerettem volna már régóta írni róluk, de csak most jutottam el idáig. Főleg Jensoo-ról szeretnék majd írni.
De ezek mellett próbálok egy jó és vicces történetet összerakni.
Jennie elkezdett futni a pályán. Nem látta sehol Jisoo-t, de nem akarta, hogy más nyerje meg a versenyt. Egy részben a fogadás lebegett előtte, másrészt nem akarta, hogy bárki is hozzá érjen. Az első fázis egy medence volt, ahol párba kellett állni. Jennie pov: Nem maradt senki, akivel megcsinálhatnám ezt. Így, hogy jutok ezen túl? De várjunk, csak lehet, hogy az, aki eltakarja, az arcát tud nekem segíteni. Bár felmerül bennem az a kérdés, hogy miért takarja az arcát? - Hé, figyelj, van kedved segíteni? Ő csak bólogatott egyet. Na, jó, ez határozottan fura tőle.
A feladat annyiból állt, hogy egyensúlyozva kisebb- nagyobb matracokon egymásba kapaszkodva át kell menni, minél rövidebb idő alatt. Persze úgy, hogy ne essen egyik fél sem a vízbe. A nehezítés csupán csak annyi volt, hogy egymáshoz volt kötve a két ember egyik lába.
Mivel az ismeretlen lány magasabb volt, mint Jennie, ő vezette őket. Nagyon hamar átértek a túloldalra, ahol egyből külön is váltak és egyenesen az egyensúly pályához értek. Bárdok mentek jobbról-balra, persze csakis puha anyagból, hogy ne sérüljön senki és semmi. Egy kisebb gerendán kellett átmenni, ami hála istennek sikerült neki. Majd végül az utolsó pálya, ami nagyon a felkar izmaira támaszkodik. Át kell mászniuk egy kötélen úgy, hogy nem érhet a lábuk a vízhez. Ezzel az egy pályával teljesen úgy érezte Jennie, hogy most mindennek vége. Erre teljesen képtelen, hisz az előző kettő is nagyon nehezen ment neki. De aztán meglátta Jisoot. Ahogy rásütött a nap, ahogyan ott állt teljesen megtorpanva, elveszve, és keresi azt, hogy ennek mi értelme van. Minden rá volt írva, az egész, amit gondol erről.De még is annyira gyönyörű volt közben. Gyönyörű fehér bőr, azok a mindent elmondó gyönyörű barna szemek. Komolyan nála szebbet nem is kérhettem volna most. Áh, istenem, miket gondolok? Ő csak egy fogadás, semmi több! Nem gondolhatok ilyenekre, és jó lenne végre haladni is! Észbe kaptam és megindultam. Egyik kezem a másik után majd a lábaim követték ugyanezt a mozdulatot, hogy le ne essek innen. Egy jó 2 perc után át is jutottam, megnyomtam a gombot és ott volt ő. Legalábbis így kellett volna történnie. Ehelyett a maszkos idegen nyerte meg a versenyt. - Mégis ki vagy? Kérdeztem kíváncsian. - Csak akkor fedem fel magam, ha az ajándékom is szeretné. (Idegen) - Igen, tudni akarom, ha már idáig eljutottál. (Jisoo)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- NEM HISZEM EL, HANI?! (Jennie) - Igen, én is jelentkeztem, most pedig várom, hogy megkapjam az ajándékom. - Én ezt nem akarom, nem akarok egy lánnyal csókolózni. (Jisoo) - Na és, ha Jennie nyert volna? (Hani) - Ő sem én hetero vagyok teljes mértékben. (Jisoo) Hanit ezt nem érdekelte, magához húzta Jisoot és megcsókolta olyan szenvedélyesen amennyire csak tudta.
Jennie csak ott állt és leesett az álla ettől a mozdulattól. - Ezek után is azt mondod, hogy hetero vagy? Kérdezte Hani egy ördögi mosollyal.
