Blackpink új világ

V. fejezet-1 rész-Nyomás

Jennie pov:

Vajon engedhetek magamnak? Engedhetek a dühnek, ami bennem van?
Soha nem adhattam ki, ami bennem van, pedig néha csak kiállnék az útra sötétben és csak ordítanék, amíg telik tőlem. Mégsem teszem meg! Mégis minden düh felhalmozódik bennem és teljesen elnyel.
Lényegében miért is érzem ezt? Elkezdett egy pletyka terjedni rólam, amit az előző iskolámnak köszönhetek!
Volt ott egy lány, aki tiszta szívéből utált engem, és amikor tehette az összes percemet tönkre tette.
Úgy érzem, hogy nem érdemeltem ezt meg. Senki nem állt ki mellettem, mindenki félt tőle és a kis csapatától. Még akit barátomnak hittem, az is hátat fordított nekem.

Csak rá kell néznem a telefonomra és rosszul vagyok.Erre a szüleim megmondták, hogy a mi iskolánkba fog járni, holnap fogkezdeni. Miért?
Ki kellett mennem a szobámból.
Elkezdtem futni amilyen gyorsan csak tudtam. Mentem-mentem addig, míg el nemértem egy házhoz.
Kopogtam és vártam, hogy kinyissa az ajtót nekem.
- Lisa! Reménykedtem, hogy itthon leszel.
- Jennie unnie? Valami gond van?
- Csak nem bírtam tovább otthon maradni, egyszerűen nem ment ez. (Jennie)
- Na jó, gyere be és ezt megbeszéljük. Csinálok neked forró csokit mellé.(Lisa)
Jennie beljebb ment, majd leültek és elkezdte mesélni a történetét.
- Szóval volt ez a lány... Nem igazán szerettem vele lenni vagy kommunikálniugyanis tudtam, ha megteszem baj lesz. Egyik nap az osztálytársamat kezdték elpiszkálni, hogy milyen kövér és, hogy szerintük mennyire nem ad magára. Perszeerről nem tehetett, szegényebb családból jött, de egyáltalán nem volt gond amegjelenésével.
Bökdösték a haját húzták, míg elegem nem lett és oda mentem. Számon kértem avezetőjüket, hogy mit képzel magáról, és hogy inkább olyanokkal kezdjen, mintén például. Mire ő csal elmosolyodott és annyit felelt, hogy „Vagy olyan erős,hogy kibírod". Én egy szimpla igennel válaszoltam, könnyebbé akartam tenni alány életét, ami utána sikerült is. Onnantól kezdve csak engem piszkáltak, csakén voltam a szemük előtt, és senki sem állt ki mellettem. Most meg megtudtam,hogy újból fogom látni és megint egy osztályban leszünk. (Jennie)
- Kegyetlen, amit veled tett és egyben szép, hogy kiálltál azért a lányért. Neaggódj, bármit akar ellened tenni, még hozzád sem érhet. Megvédelek téged bármiáron, ugyanis lehet, hogy nem rég óta ismerlek. Viszont egy nagyon kedves ésegy nagyon aranyos barátnak tartalak, és tudom, hogy ezt te is megtennéd értem.(Lisa)
- Köszönöm, hogy mellettem vagy és segítesz nekem. Tényleg könnyebbnek érzemmagam. (Jennie)
- Ne felejts erősnek maradni, bármi történjék, ugyanúgy ki kell állnod magadértis, ha esetleg egyszer nem lennék veled. (Lisa)
- Nem fogom, tényleg köszönöm!
Jennie átölelte szorosan Lisat, szüksége volt most erre. Tudta, ha valaki tud segíteni,akkor az ő.
Örült is, hogy megtette ezt a lépést.
Lisa ezek után felajánlotta, hogy aludjon nála és rendezzenek egy kis bulit, amibenJennie benne volt.
Adott neki egy kényelmesebb ruhát, majd az ágyba feküdtek és addig beszéltekamíg el nem aludtak.