Ez egy történet a lányokról akiket igazán kedvelek. Szerettem volna már régóta írni róluk, de csak most jutottam el idáig. Főleg Jensoo-ról szeretnék majd írni.
De ezek mellett próbálok egy jó és vicces történetet összerakni.
Jennie pov: Kinyitottam a szemem a nap sugarai miatt. Kegyetlenül ragyogtak szóval annyira nem is jelenteném ki, hogy kinyitottam. A bal kezemmel a szememhez nyúltam, hogy megdörzsöljem, majd a másikat is akartam emelni hirtelen, de nem tudtam. Zsibbadó érzés fogott el, oldalra pillantottam lassan, majd megláttam őt. -Lisa.. Jelentettem ki alig hallhatóan. Eszembe jutott minden egyes apró részlet, ami akkor történt, és belepirultam. Felé fordultam a jobb kezemmel a haját a füléhez simítottam és csak csodáltam percekig őt. Elkezdtem az arcát simogatni, bár nem tudtam, hogy jó ötlet-e. Nem tudtam, hogy mit gondol a tegnapi éjszakánkról. Mármint nekem se kéne túl sokat bele gondolnom. De mégis csak ő volt nekem ebben az első. - Uhmm Jennie unnie. Mondta Lisa komás fejjel. - Jó reggelt! Próbáltam megmutatni neki a legszebb mosolyomat, amit valaha láthatott tőlem. Elkezdett ficánkolni, majd felült. - Mi történt tegnap este? (Lisa) Itt mintha egy villám csapott volna belém. - Nem emlékszel semmire? (Jennie) - Áh nem igazán. A fejem is nagyon fáj, meg amúgy miért vagyunk pucérak?(Lisa) - Nem lényeges, készülődj. (Jennie) Felálltam, elindultam a zuhany felé, becsuktam az ajtót és magamra engedtem a langyos vizet. Ez most sokk-ként ért. Nem tudtam, hogy nem fog emlékezni rá.
Lisa pov:
Korán felkeltem arra, hogy valaki a hajamhoz ér. Mivel az ilyenekre mindig fel szoktam kelni. Érzem, ahogy az arcomat is elkezdte simogatni, de a szememet továbbra sem akartam kinyitni. Majd egy idő után eszembe jutott, hogy ki mellett vagyok, és mi történt velünk tegnap. Bepánikoltam, ezért úgy döntöttem, hogy megszólalok. Nem tudtam, hogy megbánta-e ezt az egészet. De a pánikomban nem tudtam mit tenni. Hallani, ahogy megkérdezi tőlem rekedt hangon, hogy nem-e emlékszem semmire s látni azt az arcot miután azt mondtam, hogy nem igazán. Fájdalmas volt. Tudtam, hogy megbántom és, hogy ennek még lesz következménye. De ez egyszerre most fura volt. Én kezdeményeztem azért, mert Rose visszautasított. Nem akarom, hogy azt gondolja, ha nincs ló jó a szamár is. Meg mellesleg én sem tudom hova rakni azt, ahogyan viselkedtem vele. Nem foghatok mindent a borra, mert az nem teljesen hibás. Én akartam és megtörtént. Tökéletes volt minden szempontból. Látni őt így, szerintem eddig a legjobb dolog volt. Mégis elronthattam most ezzel.
A gondolataimat félretéve elkezdtem készülődni. Megvártam, míg végez a fürdőbe és utána én is bementem. Mivel nem volt tiszta ruhám Jennie készített ki nekem egyet. Nagyon figyelmes volt, meg akartam köszönni, de nem volt a szobában a zuhanyzásom után. Egy fekete feliratos pólót és egy hosszabb szűkebb nadrágot rakott ki nekem. Felhúztam és tökéletesen illett rám. Elkezdtem lesétálni a konyha felé, éreztem az illatát a reggelinek.
- Csináltam neked reggelit. Mondta nekem rideg hangon. Nem tetszik ez nekem, tényleg ennyire megbántottam volna? - Köszönöm. Mondtam neki egy kis mosollyal, de semmi. Csöndben ettünk majd elindultunk. Előttem sétált, ezért volt időm megfigyelniőt. Gyönyörűen nézett ki, bár igaz egy egyszerű szürke melegítő szett volt rajta. Pluszegy farmer kardigán, ami feldobta az egészet.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Beértünk az iskolába, külön vált tőlem és nem is mondott semmit. Majd út közben belefutottam Jisoo-ba. Beszélgettünk elég sokat még az osztályba nem értünk. Az órák szokásosnál is unalmasabbak voltak. Semmi nem kötötte le a figyelmemet. Majd jött YG.. Meglepetésemre csak úgy ott teremt. Elkezdett beszélni hozzánk mondta, hogy sok embernek gratulál és, hogy mások se csüggedjenek majd legközelebb sikerül. Oda jött hozzánk és mondta, hogy kövessük őt. Pontosabban az a hozzánk annyit jelent, hogy én, Jisoo, Jennie és Rose. Elindultunk és csak annyit vettem észre, hogy az irodája előtt állunk.
