Lavina

Hazug

Már a repülőn ült, de hiába próbált pihenni, szemei előtt újra és újra lejátszódtak a korábban történtek. Így képtelen volt az alvásra. Végül feladta a pihenést és halántékát masszírozva igyekezett magához térni, hogy végre kijózaníthassa ködös gondolatait.

A lány eddig csak az álmaiban merészkedett elő. Mi történt, hogy most idáig fajultak a dolgok? Ezúttal az egész, olyan... Valóságosnak tűnt.

Mégsem lehetett az. Még emlékszik, ahogy görcsösen kapaszkodott Nam széles vállaiba miután megpillantotta Sofiát. A következő kép viszont már az, hogy összekuporodva billeg előre-hátra a hóban, rekedten ismételgetve magának, hogy "Hazug, hazug, hazug" miközben Namjoon lassan simogatja a hátát, mély hangján kedves, nyugtató mondatokat mormolva a fülébe.

Szégyellte, hogy ilyen gyenge. A bandatársai elől igyekezett titkolni az állapotát, nem akart koloncként viselkedni, aki visszatartja a csapatot. Hiszen ő jól volt. Többnyire. Kicsit hallgatagabb lett, kevesebbszer mosolygott, de élt. Dolgozott, evett, néha még nevetett is, ugyanúgy, mint eddig. Mivel rengeteg munkájuk volt, szinte gondolkodni sem volt idejük, nemhogy megfigyelni egymást a kamerák kereszttüzén kívül. Örültek, ha egy nap többet tudtak aludni három óránál. Rohamosan közelgett az új album piacra dobásának ideje, így végül egyedül Namjoon volt az, aki látszólag, mint szobatárs többet sejthetett, a benne zajló eseményekről. Az, hogy kiáltozva felriadt éjszakánként többször is, izzadságban úszva, könnyekkel a szemében, megrémítette az idősebb fiút. Szeretett volna segíteni neki, de Taehyung képtelen volt beszélni. Namjoon szerette volna rávenni, hogy szakember segítségét kérje, még ha nem is volt tisztában a pontos problémával, de a barna hajú hallani sem akart róla. Bár soha senkinek nem beszélt a segítségéért könyörgő pillantásról, úgy érezte, már elmondott mindent. A palack miatta került a tömegbe. Mindenki tudja. Hallhatták többször. Világosan. Neki pedig mindig azt válaszolták, hogy nem az ő hibája.

Hiába akart igazat adni a többieknek, az álmai éjszakánként egyre mélyebb örvény felé húzták. Mivel nem tudta magát felmenteni, úgy érezte megérdemli a szenvedést és gerinctelen lenne, ha bármit is tenne ellene.

Tudta: bűnhődnie kell.

Nam, így hamar a csendes segítő szerepkörében találta magát. Egy idő után már nem is kérdezett, csak tette a dolgát, ha kellett a hátát is tartotta helyette, ha Tae nem tudott rendesen teljesíteni a szorongásai miatt. A banda vezetőjeként és egyáltalán, egyszerű barátként, tudta mik a kötelességei. Fájó szívvel várta hát a pillanatot, hogy a fiatalabb végre megnyíljon neki. Sejtette, hogy a problémának köze lehet ahhoz a bizonyos koncerthez, de annyi minden történt velük azóta, Taehyung többek között elvesztette a nagymamáját is, hogy már nem tudta követni a fonalat, az őket érintő boldogtalan események sűrűjében.

Tae tudta, hogy Nam, nem szívesen engedte el ilyen állapotban a hosszú repülőútra, de mindketten tisztában voltak vele, hogy muszáj elmennie, hiszen lassan egy éve készültek már együtt a filmszerepre, amit Taehyung szerencsésen megkapott, vállalva, hogy a kérdéses időpontig tűrhetően megtanul angolul és olaszul is. A projekt szigorúan titkos volt. Szerződés lakatolta le a száját. Őt szánták ugyanis a nagy durranásnak a filmbe. A meglepetés erejével akartak hatni a közönségre. Először lett volna lehetősége, hogy végre kipróbálhassa magát színészként is. Nagyon izgatott volt miatta, persze a meghallgatás eredménye még jóval "az eset" előtt derült ki. Akkor elmondhatatlanul boldog volt, hogy megkapta a szerepet. Azóta minden iránt eltompult egy kicsit, de azért továbbra is vágyott rá, hogy megmutathassa kemény munkájának eredményét. Hiszen hosszú út vezetett idáig.

Halványan elmosolyodott, ahogy eszébe jutott mikor egy-egy koncert után, miután a többiek már rég lefürödve pihentek az ágyukban, ő és Nam elővették a tankönyveiket és az idősebb beszélni tanította. Szinte ironikus, hogy a fiú két idegen nyelven is képes volt megszólaltatni őt, de arra, hogy a saját anyanyelvén képes legyen beszélni neki, a torkát szorongató érzésekről, képtelen volt. Felfogadhattak volna egy hivatásos nyelvtanárt is persze, de az őrült időbeosztásukba szinte lehetetlen volt besűríteni bármit is, megtoldva a folyamatos turnézással, tehát a tanárnak velük kellett volna utaznia mindenhová és lesni, mikor akad az énekesnek akár egy szabad fél perce is, hogy igeidőket tanuljon. Mindezek ellenére meghirdették az állást, ám hiába ígértek egyre jobb fizetést, mégsem tolongtak a jelentkezők. Egy-két sikertelen próbálkozó után, akikről hamar kiderült, hogy képtelenek bánni Taehyunggal, Namjoon kezébe vette az ügyet és magára vállalta a felkészítését.