Lavina

Kapj el!

- Neeem, egyáltalán nem mi voltunk! Biztos csak nagyon hasonlítottak ránk. Anya, ne csináld már! Tudod, a világon nagyjából mindenkinek van legalább hét hasonmása. Lehet, hogy most épp egy országban tartózkodunk közülük néhánnyal. Hát nem szuper? Biztos nem direkt csinálták a felhajtást. Igen, mi is akkor érkeztünk nagyjából, de mi már nem láttunk semmit. Nem, tuti nem tört el az orra. Te is tudod, hogy felfújnak mindent a médiában. Főleg ha valami hírességről van szó. Igen, szerintem is borzasztó. Persze én is megnéztem a felvételt, de nem látszódott tisztán az arcuk. Az ilyen szemcsés felvételek, amiket biztonsági kamerák vesznek fel nem túl megbízhatóak sajnos. Az épületben pedig egyszerűen eltűntek. Én is remélem, hogy elkapják őket. A huligánok! Igen az egyiknek pont olyan kabátja volt, mint nekem. Vicces tényleg. Te varrtad az enyémet. Látod másokat is megihlettél. Na, Angéla már fáradt és itt nyaggat, úgyhogy most leteszem. Álmosak vagyunk, nehéz napunk volt. Puszi! Aha, várost néztünk, de későre jár. Oké. Átadom. Persze, hogy vigyázunk magunkra!

Remegő kézzel tettem le a telefont és töröltem le a hideg izzadtságot a homlokomról már nem először aznap. Ezt a beszélgetést már lejátszottam különböző családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel és mindazokkal, akik figyelik a híreket és megvan nekik a számom. Sajnos ebbe a szomszéd macskaimádó unokabátyja is beletartozott, aki folyton randira akar hívni, pedig az életkora több mint a duplája az enyémnek. Fogalmam sincs, honnan szerzi meg újra és újra a számomat ugyanis már többször lecseréltem miatta, sőt az ő számát még le is letiltottam, de úgy tűnik mindig más készülékről hív. Megnyugtatott, hogy még van esélyem nála, mert szereti a harcias "kiscicákat". Minden önuralmamra szükségem volt, hogy megőrizzem a hidegvéremet és ne üvöltsek vele telefonon keresztül. Most örülhet, mert őt tiszteltem meg a legjobban az őszinteségemmel. Komolyan azt hittem már szétrobban a fejem a sok hazudozástól. Angéla gúnyosan felhúzta a fél szemöldökét majd jelentőségteljes pillantást vetett rám, végül megjegyezte:

- Persze fogd is rám. Nehéz lehet neked, hogy nyaggatlak - húzkodta meg gyengéden a hajam.

- Angéla kérlek, ne kezd most te is - hessegettem el magamtól a kezét -, van elég okom, hogy ideges legyek. Ne tegyél rá még egy lapáttal, könyörgöm! - Éreztem, hogy a szemem sarkában gyűlni kezdenek a könnyek, így elkezdtem felfelé nézve sűrűn pislogni.

Te mindig azt mondtad, jobb, ha kiadom magamból. De mit tegyek, ha már elfogytak a könnyeim?

Sosem kezeltem túl jól a stresszes helyzeteket és ez a nap már jócskán túllépte számomra az elviselhetőség határát. Hála az égnek, hogy csak a külső biztonsági kamera vett fel minket. Ez még nem elég bizonyíték. Mondjuk, bármikor előkerülhet egy jobb minőségű felvétel. Mihez fogok kezdeni akkor? Mi van, ha ellenőrzik az utaslistát? Le fogunk bukni. Első napom egy idegen országban és máris testi sértésért köröznek... Mindegy lehet, hogy nem tesz feljelentést és egy bocsánatkéréssel megúszom. De mi lesz a rajongókkal? Muszáj lesz megszabadulnom a kabátomtól. Valószínűleg meg akarnak ölni, mert eltaláltam az imádott sztárocskájuk orrát. A fenének kellett hagynom magam rábeszélni a könyv keményfedeles verziójára. (A nagyim szerint, ez jobban ellenáll a környezeti hatásoknak. Sajnos úgy tűnik az orroknak is...) Jól kezdődik ez az év, mondhatom. Illetve végződik, hiszen csak két nap múlva lesz elseje. Keserűen felnevettem. Angéla úgy nézett rám, mint egy holdkórosra, hiszen az előbb szemmel láthatóan még majdnem sírtam. Motyogott valamit arról, hogy biztos egy kis saját időre van szükségem majd egyedül hagyott a szobánkban.

De, hogy pontosan miképp is jutottunk el idáig? Levetettem magam a közös franciaágyunkra és lassan próbáltam felidézni az őrült nap eseményeit. Előttem van Angéla arca, amikor elkezdtem magam után húzni a "kis incidens" után, miközben fuldokoltam a nevetéstől. Egy darabig hagyta magát rángatni, aztán kitépte a csuklóját a kezemből és dühösen megállt.

- Azt ugye tudod, hogy elég lett volna elnézést kérned. Milyen ember vagy, hogy csak így elfutsz a tetteid következménye elől? Ez nem vicces! Jó egy kicsit, de most legjobb lenne, ha visszamennél és... - Amint azonban idáig ért a mondandójában a folyosó végén négy tagbaszakadt, talpig feketébe öltözött, elég mérgesnek tűnő fickó tűnt fel, akik amint megláttak minket futni kezdtek felénk és hevesen kiabáltak valami számomra teljesen ismeretlen nyelven. Elég volt csak egy pillantást vetnünk egymásra. Ezúttal Angéla ragadta meg az én csuklómat és kezdett őrült iramban sprintelni.

Szinte lobogtam utána.

Tipikus Angéla.