Lavina

Pletyka

Namjoon aggódva figyelte a zsúfolt teremben szétszóródott bandatársait. Jócskán elmúlt már tizenegy óra, tehát ideje lett volna angolosan távozniuk az afterpartiról, de a többieknek látszólag nem volt olyan sietős a dolog. A magas fiút bosszantotta társai fegyelmezetlensége. Hiszen együtt beszélték meg, hogy legkésőbb éjfélkor elindulnak a szállásra. Addig meg alig maradt pár perc, mégsem tűnt úgy, mintha Jin, Yoongi, Hoseok, Jimin és Jungkook már búcsúzkodnának. Remélte, hogy a srácok is eszükbe vésték, amit a menedzser mondott nekik tegnap, miszerint semmiképp sem engedhetik meg maguknak a másnaposságot, ugyanis a holnapi beosztásuk iszonyú sűrű lesz és nem akadályozhatják a többiek munkáját. Miután megnyugodva konstatálta, hogy mindenki józannak tűnik és ezúttal a legfiatalabb tagot, Jungkookot sem próbálta meg senki leitatni, hogy legyen kicsit felszabadultabb, elégedetten szusszantott egyet és gyorsan telefonálást kezdett imitálni. Nem akart most senkivel sem beszélgetni, gyanította, nem tudná eléggé leplezni a benne lévő feszültséget és jelenleg túl könnyen ki lehetne hozni a sodrából egy-egy nyersebb viccel is akár, aztán könnyen konfliktus alakulhatna ki. Nem szeretett volna kockáztatni. Épp elég stresszben volt része mára.

Pár perc tettetés után végül eltette a telefonját és a mosdó felé indult, fejében azzal az elhatározással, hogy amint végez, összegyűjti a többieket és irány a szállás. Ekkor azonban valóban csörögni kezdett a telefonja. A menedzserük kereste. Aggódó volt a hangja. Tájékoztatta, hogy Taehyungot reggel atrocitás érte a reptéren és azóta is keresik a tetteseket. Arra kérte, hogy legyenek nagyon óvatosak a hazaúton. Namjoon nagyon megijedt az atrocitás szó hallatán. Már a legszörnyűbb képek kezdtek el megjelenni lelki szemei előtt, de végül időben sikerült visszarángatni őt a valóság talajára azzal a mondattal, hogy a menedzser szeretné, ha azonnal odautaznának.

- Micsoda? Illetve, elnézést, de egyszerűen nem hallottam jól azt hiszem...

- Namjoon, azt mondtam, szeretném, ha holnap az első géppel Rómába utaznátok. Melyik része nem volt érthető?

- Hogyan? Mármint legszívesebben ezt tenném, de... Mi lesz a többi feladatunkkal és ott van még a holnapi fotózás is!

- Nos, azt hittem eddig is nyílt titok volt, de mindenki aggódik Taehyungért és úgy gondolom, főleg a mai eset után, szüksége van a támogatásotokra. Különben is holnap lesz a szülinapja. Ezt már korábban is így terveztük, hogy meglátogatjátok, de mivel hatotok közül biztosan elszólta volna magát valaki, a vezetőség úgy döntött egyszerűbb, ha előletek is titkoljuk. Remélem, egyikőtöket sem kell holnap másnaposan látnom! Vigyázz a többiekre Namjoon! A részleteket hamarosan küldöm.

A magas fiú töprengve bámulta továbbra is a lassan elsötétedő képernyőt, igyekezve feldolgozni a hallottakat. Elöntötte a szégyen, hogy elfelejtkezett bandatársa szülinapjáról. Ilyenre még nem volt példa. Hiába, valószínűleg túl sok minden történt az utóbbi időszakban... Nem mintha ez mentségként szolgálhatna. Hogyan is gondolhatta, hogy vezetőként odafigyel a tagokra, ha egy ilyen fontos dolgot képes volt elfelejteni? Meg is érdemli, hogy a menedzsertől kell értesülnie a Taehyunggal történtekről... Hogyan is bízhatna benne így a fiú?

Sóhajtva nekidőlt a falnak, majd lassan lecsúszott a hűvös felületen, egészen a hideg kőpadlóig, figyelmen kívül hagyva tényt, hogy ünneplőben van. Arcát térdei közé temetve próbálta összeszedni magát.

Erről azonnal szólnia kell a többieknek! Amint megszületett agyában a gondolat már fel is pattant, hogy hosszú lábain nagyokat lépve elsiessen a dolgára, ám nem számolt a szűk nadrágjával, ami a hirtelen mozdulattól reccsenve elszakadt, méghozzá elég kényes területen. A stylistokat átkozva, így először eredeti célja, a mosdó felé indult.

Pont, amikor már kifelé indult volna a fülkéből egy női cipő kopogását hallotta meg, így mégsem nyitotta ki az ajtót. Nem akarta zavarba hozni a feltételezései szerint erre tévedt hölgyet, de a hang egyre közeledett, méghozzá az ő fülkéje felé. Namjoon hiába akarta visszazárni az ajtót, az idegen gyorsabb volt. A fiú nem tudta min lepődjön meg jobban.

Azon, hogy tényleg egy nő áll előtte, vagy, hogy egy folyamatosan vakuzó kamerát szegez felé?

Nem volt azonban ideje ilyesmiken gondolkodni, mivel hamarosan egy rövid miniszoknyás lány lépett elő a másik mögül, aki pólóját levetve, azonnal rávetette magát Namjoonra. Pár másodpercig a fiú kezeit a saját melléhez szorította, majd ellökte magától, magára kapta a ruháit és elégedetten bólintott a másiknak.

- Sikerült lekapnod? Remélem erőszaknak tűnik.