Sosem gondoltuk volna... *BTS*

7FEJEZET

Egy mentőautó hangja és annak a gondolata, hogy lehet nem kell fel. Ezek a gondolatok és érzelmek szaladtak végig Esztiben. Kitty mikor elájult nem kellett sok idő Eszti hívta a mentőket ők pedig 10 percen belűl meg is érkeztek. Negyed óra múlva Kitty már bent feküdt a kórházban, Eszti pedig az adatokat intézte. Kb 3 orán át űlt a váróteremben amikor egyszercsak megjelent az orvos a hírekkel.
-Kocsis Eszter?
-Igen, én vagyok.
-Nos a huga nem szenvedett semmilyen sérülést egyszerűen csak a pulzusa túlságosan "felszökött"
Eszti ezek után berohat a kórterembe ahol Kitty éppen az infuzióval játszott. Nemsokára viszont nagyobb meglepetés érte őket.....

Jimin és Tae beszélgetése:
-Szia, mizus? - kérdezte Tae miközben lépett be Jiminhez.
-Áhh csak gondolkoztam.. - mondta Jimin és elkuncogta magát
-Mi az amin ennyire tudsz mosolyogni?
-Szerinted egy pszichológus összejöhet a betegével?-kérdezte Jimin és közbe kb lecsuszott a székről.
-Hogy mi? Mivan? Nemond már, hogy beleszerettél? Hallod ember, tudod jól, hogy ezt nem lehet.
-Na azért te sem vagy semmi. Lelökni egy lányt a lépcsőről.....
-Miii???? Honnan tudod-kérdezte Tae meglepődötten
-Éppen tartottam át hozzád, amikor megláttam az eseményt. 3 órán keresztűl magadról beszélni miközben egy lány bokáját fogdosod? Hmmmm te sem vagy semmi! - mondta Jimin miközben elröhögte magát.
-Na de most... - mondani akarta Tae amikor élpen megszólalt a telefon.

-Igen, tessék? - mondta
-Jónapot Dr. Szigeti vagyok, azért telefonálok, mert a felesége rosszul lett és elájult.
-FELESÉGEM???? - kérdezte nagyon meglepődve.
-Akkor tán a barátnője, sajnálom a hölgy azt mondta nekünk, hogy maga a férje és szóljunk önnek.
-Hogy hívják a hölgyet?
-Haller Kitty
-..... Ömmm-Tae annyira meglepődött, hogy nem tudott gyorsan reagálni. - Rendben akkor bemegyem hozzá.
-Rendben, várni fogjuk.
Taet annyira sokkolta a helyzet, hogypár percig nem volt képes még kb lélegezni sem.
-Mitörtént? Kivel van baj? Valakid megsérűlt, tán meghalt? Mondj már valamit!!! - mondta Jimin idegesen.
-Emlékszel az esős lányra? - kérdezte Tae.
-Persze, mivan vele?
-Elmegyünk a kórházba, most!
-Miért? Mivan? Hallod-mondta Jimin miközben Tae megfofta a karját éy elkezte hurcibálni.
-Nincs időm magyarázkodni, gyere már!
El is indultak. Egész uton egyikük szem szólt egy szót sem. Jimin annyira félt, meg sem merte kérdőjelezni Tae döntését. Oda is értek. Tae megmondta kihez jöttek a recepciós pedig odavezette őket. Amikor beléptek nagy meglepetés fogadta mindkettőjünket. Bent állt Eszter, aki éppen Kitty gyógyszerét keverte. Kitty pedig édesen mosolygott és várta, hogy hazamehessenek.
-Tae?? - kérdezte Kitty kicsit hangosan.
-Jimin??? - ugyan ilyen hangnemben kérdezte Eszti
-Eszti?? - Jimin eléggé boldogan kérdezte.
-Jól vagy Kitty,minden oké? - kérdezte Tae.
-Ppersze, de miért vagytok itt???
-Hát tu.. - mondta volna Jimin, amikor beléppet Dr. Szigeti
-Jónapot, áhh maga a férj vagyis barát.
-HOGY MICSODA? - tették fel egyszerre a kérdést Eszti és Kitty
-Nem emlékszik hölgyem? Amikor a nővérek az infuzióját intézték maga felkelt egy pillanatra és mondta, hogy hívjuk a férjét a száma pedig a kapátzsebében van. - mondta az orvos.
-Igen doktorúr, a feleségem. A telefonban össz-vissz megijedtem.-mondta Tae miközben rákacsintott Kittire.
-Rendben, itt vannak a papirok, hamár jobban van hazamehet.
-Köszönjük-mondták korusban.
-Én ezt nem is értem, ekkora komába estem, vagy füveztem vagy mi? - tette fel Kitty a kérdést.
-Eszti, nincs kedved kijönni? Nagyon nem szeretem a kórházi levegőt..... - kérdezte Jimin
-Jaj, de persze-mondta Eszti "izgatottan".
Eszti és Jimin ki is mentek. Tae és Kitty pedig megbeszélték ezt a dolgot, nameg még jópár más dolgot is átbeszéltek....
Eközben Jimin és Eszter felmentek a tetőre. Jimin egész végig próbált a plátói szerelmére utalgatni, hátha kiderűl, hogy mégsem az. Sokat beszélgettek a gyermekkorukról és kiderűlt, hogy az nagyon külömbözik, mégis van pár apró részlet ami hasonló. Jimin egy idő után a szerelemre terelte a témát.
-Neked volt már nem plátói szerelmed? Ha persze megkérdezhetem-mondta Jimin kicsit félve.
-Hmmmmm ha belegondolok, nem, nem is kell belegondolnom. Nem volt, és nem is lesz kölcsönös szerelmem.
-Honnan tudod? Egy ilyen nő elött nem is értem miért nem hevernek a pasik-mondta Jimin röhögve.
-Azért nem... Nem igy van ez. Előttem még senki sem hevert, nem hozott virágot, nem jött el értem és nem is csókolt meg. - mondta Eszti elszomorodottan.
-Lehet, hogy most van itt az ideje... - mondta Jimin és lassan elkezdett előre hajolni Eszti felé. Esztiben kavarogtak az érzelmek. Nameg azért a látvány sem volt rossz, ahogyan Jimin lehunyta a szép barna szemeit és a nagy ajkaival kicsit becsücsörített és a kis orra mégkisebbnek tünt ahogyan összehúzta. Eszti még viszont korainak érezte, szoval valamit ki kelett találnia. Na de mit? Húzodjon el? Mondja meg, hogy szerintem még noncs itt az az idő? Vagy mi legyen??? Azon imátkozott, hogy történjen valami...
-Jaj igen akkor én is féltem.. - halatszódott pár férfi hang miközben nyitódott az ajtó. Jimin annyira megijedt, hogy még a sapkája is leesett.
-Maguk mit csinálnak itt? Ez magánterület-mondta egy orvos.
-Jaj elnézést-mondták és közben elmentek a tetőről. Jimi és Eszter most úgy érezte, ezt meg kellene beszélni, de egyikük sem tudta, hogy hogyan......