Sosem gondoltuk volna... *BTS*

47FEJEZET

Ülni és csak bámulni a kék eget,közben hallgatni az emberek jókívánságait karácsonyra,újévre és hasonlókra.Igen,így szép egy repülés át Daeguba. Kitty,Yoongi és Tae így utaztak végig az első osztályon. Nevetgéltek,iszogattak és néha-néha oltogatták is egymást,de így szép az élet...nem igaz?

Kittinek viszont nagyon új volt ez a helyzet. Sosem karácsonyozott még egy nagy és szép családban úgy,hogy figyeltek is volna egymással. Nagyon izgult,hogy majd itt sem tud alkalmazkodni az új környezetbe,de tudta,hogy Tae mindenben segíteni fog neki.

Már el is telt az a röpke óra és a fiatalok le is szálltak a gépről. Yoongi elköszönt a társaságtól,majd elindult a saját kis családja házához taxival.

Tae és Kitty is így akartak tenni,de a lány ezt megakadályozta. Éppen a kijárat fele sétáltak kézen fogva,amikor is Kitty megállt ezzel vele együtt visszarántva szerelmét.

-Tae nekem ez nem megy....S-sajnálom...-akadt meg a lány hangja a sírástól.

-Na de mégis mi?-hajolt le hozzá Tae.

-Én egy családban....

-Na ezt most fejezd be-szakította félbe a fiú-Tudom,hogy most ez neked egy új helyzet és én értem,hogy jönnek vissza az emlékek,de hidd el,nekem bármit elmondhatsz.-mondta majd átölelte Kittit.

-Elmenjünk sétáni előtte?-kérdezte Tae a kabátjába zokogó lányól.

-Ühm...ha nem gond...

-Miért lenne gond picur?

-Nem tudom..-bújt ki végre barátja kabátjából Kitty.

-Menjünk...de ezért cserébe este nekem jutalom jár-villantott egy perverz mosolyt a fiú,mire a lány vállon boxolta.

-Áuuu...ezt miért kapom-mondta Tae tettetett fájdalommal.

-Mert elrontottad a meglepetésemet...

-Tessék? Jól hallottam? - kiabált Kitty után, de már felesleges volt, mert elment egy kicsivel távolabb.

Tae gyorsan odaszaladt és megfogta a kezét és így sétálva indultak el hozzájuk.
Sokat beszélgettek, nevetgéltek amíg oda nem értek a fiú házához.

-Készen állsz? - álltak meg a kerítés előtt.
-Igen, készen. - mondta a lány és beljebb is mentek, egészen az ajtóig, ahol ajtót is nyitottak nekik.

-KISFIAM! - üdvözölte Tae anyja a fiát.
-Ohh és biztosan te vagy Kitty-nyujtotta a kezét az anyuka, amit lány el is fogadott.
-Igen, jónapot...
-Jajj hagyuk ezt a magázást. Hívj csak Ommának. - mondta, majd beljebb hívta a fiatalokat, ahol négy kis ördög le is támadta a lányt.
-SZIIAAAA~-mondták a kicsik. Tae kistesói és unokatesói voltak azok a kis jómadarak.
-Srácok ne piszkáljátok már szegény lányt... - mondta Tae és próbálta leszedni a kicsiket.
-Hagyd csak-állította meg Kitty-nagyon aranyosak.
-Jösz velünk játszani? - kérdezték bociszemmel a kicsik a lányt.
-Persze! - és a kicsik már el is tüntették a varázsszobába.

Tae felvitte a csomagokat és lement az anyjához segíteni a konyhába zöldséget pucolni. Már vagy egy jó másfél óráig csak komolytalanul nevetgéltek, amikor is átváltottak egy komolyabb hangnemre.

-Apa?
-Későn jön, mint mindig tudod jól. - nézett felé az anya.
-Nagyon aranyos lány-folytatta-el nem tudom róla képzelni azt a múltat, amit te mondtál nekem.
-Igen, tudom. Nagyon erős. Bármit akar, azt meg is csinálja. Ennek ellenére mondjuk nagyon síros. De csak azok előtt sír, akikben megbízik. Ezért is segítek neki mindenben. Nem szeretném elveszíteni. Mégegyszer.... - hajtotta le a fejét Tae, de az anyja mérgesen rákapta a tekintetét.
-Tessék? - kérdezte ingerülten az anya.
-Csak egy kicsit összekaptunk az én hibámból anyuka. - lépett be közéjük Kitty megszabadulva a kicsiktől.
-Már miért lett volna a te hibádból? - lépett mellé Tae és meg is fogta a kacsóját.
-Akkor is én löktelek el magamtól, mondván, hogy nem szeretsz... És még mindig van bennem valami ilyesmi érzés... - hajtotta le a fejét Kitty.
Tae és az anyja összenéztek és mintha egyre járt volna az agyuk elkezdték a kis "tervüket".
-Fiatalok este van már és szépen ki van világítva a város. Menjetek el szépen sétálgatni. Aztán este tízig, azaz 2 óráig meg se lássalka titeket. - mondta az anya és pucolt is tovább egy répát.

Tae erre egy szempillantás alatt menyasszonypózba elcipelte Kittit az előszobáig, ahol pedig letéve ráatta cipőjét, kabátját. Majd ő is ugyan úgy felvette és kézenfogva kisétáltak.

-Soha meg se halljak mégegyszer ilyet! - mondta Tae Kitty szemébe. Meg akarta csókolni, de Kitty kitépte magát a kezei közül, felvett egy kis hókupacot és hozzávágta.
-Így játszunk igen? - nevetett Tae Kittin, aki már szinte a földön feküdt a röhögéstől.

Így hócsatáztak még 2 órán keresztűl, amikor is már nagyon hidegre fordult az idő. Játék közben az apuka is megérkezett. Számára is elég szimpatikus volt a lány. Úgy kezelte, mintha a lánya lenne.

-Na picur felmegyünk fürdeni? - kérdezte Tae mikor már mindketten levettek minden kinti cuccot magukról.
-Ahha-indult fel az emeletre Kitty.
-Akkor ki kezdi? - állt meg Kitty felérve a harmadikra, ahol már csak Tae szobája volt és egy füdő,mivel direkt így volt kialakítva.
-Mi lenne, ha megoldanánk egyszerre? - karolta át hátulrol Tae barátnőjét. - Hmm? - bújt nyakába.
-H-hát nem is t-tudom-dadogott Kitty.
-Nyugi nem lesz semmi. Gyere csinálunk jó forró vizet. - tolta a lányt előre be a fürdőig.

Megengették a vizet, majd beledobtak egy fürdőbombát, hogy ne legyen annyira rossz a lánynak és el is készült a kis lilás vizecske.

-Nos, jössz? - kérdezte Tae.
-N-nem lehetne, hogy leoltjuk a villanyt? Tudom, hogy gyerekes, de... - fejezte volna be Kitty, ha nem csókólja meg hírtelen Tae.
-Kérésed számomra parancs! - azzal leoltotta a villanyt.

Míg Tae simán levetközött, addig Kitty kicsit feszengve, de megtette. Elsőre gyorsan beült Kitty, majd mögé behelyezkedett a fiú is.

-Szeretlek-puszilt a lány nyakába Tae.