Vége.
Csak ez az egyetlen egy szó járt Kitty fejében. Közben persze sírt. Hiszen ki az az ember, aki nem sírna, ha kiderűlne, hogy csak kihasználták. Éppen Jungook volt a soros az egyéni fotózásnál, de észrevette, hogy nincsen valami túl jó állapotban a lány. Odament hozzá, hátha tud valamiben segíteni.
-Kitty, baj van?
-Hazamegyek. Mond meg a többieknek, hogy puszilom őket. Majd még talán beszélünk. Esztinek üzenem, hogy elmegyek. Szia-azzal a lány elfutott a kijáratot keresve.
Jungkook nemtudott mit kezdeni a helyzettelel, de szerencséjére Esztiék pont visszaértek.
-Eszti. Szerintem Kitty rosszra készül-mondta kicsit idegesen Jungkook.
-Miért? Hol van? - kérdezte a lány.
-Hazament. Legalábbis ezt mondta.
-Mi?? Najo akkor elindu...
-Eszter, gyere. Beszélnünk kell-vágott a lány szavába a főnök.
Eszti gyorsan odament meghallgatni a főnök mondanivalóját. Elmondta neki, hogy holnapra tanuljon meg valami dalt, amit eltud énekelni, de most azonnal kell mennie, hogy az egész cég nagyfejével megtárgyalják a dolgokat. Hát... Nem volt mit tenni. Ugy gondolta, majd Tae ugyis megoldja. Biztosan csak összekaptak-gondolta
Eközben:
Tae és Bong már egy ideje sétálgattak a forgatási területen, míg végre elnem érkeztek egy pihenőhöz. Bementek majd Tae egyből elkezdte keresni a kötszereket. Bong-nak mások voltak a szándékai. Mivel a főnöktől azt hallodta, hogy Tae is szerelmes belé, így semmi akadája nem volt a kapcsolatuknak. Ő ugy tudta, hogy Kitty csak azért van itt, mert Eszti hozta magával. Nembaj, nem is érdekelte. Örűlt, hogy végre teljesülhet az egyik álma, hogy Tae-el legyen. Tae meg is találta a kötszert. Felált, majd indúlt az ajtó felé, de Bong rányomta kezét az ajtóra.
-Tae, tudom a titkodat.
-Melyiket? Milyen titkomat.
-Értem én, hogy Kittivel felhívod magadra a figyelmemet, de nem kell. Én igy is szeretlek.
Egy kis szünet következett be, mert Tae-nek fel kellet ezt dolgoznia.
-HOGY MIVAN? - szólalt meg végűl.
-Te szeretsz engem, én pedig téged. Nincsen ezzel semmi gond.
-Bong! Nem szeretlek. Nade, mi van Kittivel?
-A főnök nekem azt mondta, hogy te engem szeretsz és Kittit pedig csak kihasználod. Vagy nem igy van Baby?
-Ne szólits így, mert negütlek-emelte meg a kezét Tae.
-Kitty elvileg ma haza is megy, mert már ittvagyom neked-mondta Bong.
-Mi?? Ezt ki mondta?
-A főnök? De mit számit, tudom, hogy te is rám vártál.
-Na menj innen! - lökte el magátol Tae a fiút, majd kirohant az ajtón. Tudta, hogy Kitty most biztosan ki van akadva és elfog menni. Ismerte már annyira a lányt, hogy ezt fogja tenni. Bepattant Bong kocsijába, nemérdekelve, hogy mi lesz vele(mert mikor eltolta magától elvette a zsebéből a kulcsot) és elindúlt. Hazaérve hallodta a csapkodást. Még be sem lépett a lakásba, de már hallodta, ahogyan a lány magával veszekszik. Belépett óvatosan, mert azért félt, nehogy megverje majd őt a barátnője. Elment a szobájáig, ahol egy remegő Kitty fogadta. Annyira ideges volt, hogy már pirosabb volt, mint az érett paradicsom.
-KIM TAEHYUNG. NEM BAJ, HA MELEG VAGY,DE VELEM EZT NEM TEHETED MEG, HOGY CSAK ÍGY KIHASZNÁLSZ! - kiabált a lány. A végére már összeesett a földre.
-Kicsim, nyugodj meg. Én nem vagyok semmilyen. Én téged szeretlek.
-Persze, higgyem is el.
-Miért nem hiszel nekem?
-Hát ha a nagyember mondta akkor biztosan igaz.
-De ő elakar űzni mellőlem téged. Akkor miért hiszel neki?
-Mert ha valaki odajön hozzád hogy:Hé meleg a pasid. - akkor nem ilyednél meg? - mondta sírva a lány.
Tae csak átölelete őt. Nem szerette ha sír, habár ki szerrti azt, ha az ember sír?
Megbeszélték, hogy csakis ilyen téren egymásban bíznak. Végül egy csókkal lezárták ezt a beszélgetést, majd elkezdték összerámolni azokat a dolgokat, amiket Kitty szétdobált.
YOU ARE READING
Sosem gondoltuk volna... *BTS*
FanfictionMit kerestél ott? - kérdezte Eszti miközben dühében a kormányt csapkodta. -Semmi... - mondta Kitty duzzogva. -Mi az hogy semmi? Egy olyan férfival mászkáltál betegen aki híres és akárki meglát titeket lekapnak és vége mindkettőtök magánéletének. Ezt...