Szeretni, és Szeretve lenni. [BEFEJEZETT]

Üdv az új otthonodban! Vagy mégsem? 2. rész.-Elvesztettelek?

El sem merem hinni hogy ez megtörtént. Az egyik álmom vált valóra. Viszont valamit nem tudok magamban tartani, és ezt szóvá is teszem.

-Sensei.. Amikor megcsókoltál.. Éreztem hogy Te tele vagy fájdalommal és bánattal. Szeretet hiányod van.-mondtam szomorúan.
-Most mennem kell, majd jövök.- mondta ezt fittyet hányva az én mondandómra.
-Figyelsz rám, Sensei?! Aggódom érted! Ez így nem mehet tovább.-förmedtem rá, de elborult az agyam, csak a düh beszél belőlem.
-Micsoda?-kérdezte a Sensei értetlenül.
-Az, hogy mindent színlelsz! Mutatod hogy minden jó, de belül felemészt a magány, és a bánat!
-Magaddal törődj, ne velem. Neked ehhez semmi közöd.
-Hadd emlékeztesselek, hogy nem az én hibámból haltak meg a csapat társaid, hanem a tiedből!

Ekkor tértem vissza, és jöttem rá arra, hogy mit mondtam.. Láttam hogy Kakashi a Kunaija felé nyúlt, ami a szekrényen van. Csak akkor nyúl Kunaiért, ha valaki felidegesíti. Megremegtem. Féltem, rettegtem. Óh, mit tettem?!

-Sensei..
-Hagyj békén. Kérlek. 
-Várj, S-Sajnálom!
-Azt mondtam, hagyj!

Ezzel Kakashi kisétált az ajtón. Hogy lehettem ennyire idióta?! De ennyi fájdalom egy emberben.. Csodálkoznak a Konohaiak hogy gyilkolt.. A holmijaimat összeszedtem, és hazaköltöztem a saját otthonomba. Így is elég gondot okoztam.