Szeretni, és Szeretve lenni. [BEFEJEZETT]

Véres! Véres mindenütt!

-Csak a hold világított be, de láttam őt.. Az ezüsthajú, izmos, maszkos férfit az ablakomban ülve. Foltos volt a ruhája, foltok voltak a haján, arcán, és az azt takaró maszkon is. A kezeit nem láttam a félhomály miatt. Ledöbbentem, és bámultam rá értetlenül. Sok kérdés átfutott az agyamon, de megszólalni nem tudtam.
-Már jó ideje itt ülök. Csoda hogy a hangomra felfigyeltél. Ha ennyire elkalandozol, akár meg is ölhetnek, főleg nyitott ablaknál.-Szóltam Sakurához, majd leugrottam az ablakból, és az ágyához sétáltam zsebre tett kézzel, ahol megálltam.
-Felültem, és csak bámultam a Senseire, de nem jött ki hang a torkomon. Dühös vagyok? Nem.. Ez nem azaz érzés. Akkor nyugodt vagyok? Talán egy kicsit.. De csak mert itt van.. Aggódok? Igen, ez az! Ez azaz érzés, amit mellette nem szívesen érzek. Chakrája is kevés van, vagyis inkább kifogyott. Akkor azok a foltok.. Ugye nem? Nem, nem! Nem lehet vér! Nem gyilkolhatott! Felpattantam az ágyról, és gyorsan lámpát kapcsoltam. Ekkor Kakashi megszólalt..
-Sakura, baj van? Olyan ijedtnek tűnsz.
-Ahogy gondoltam. Ez mind vér. Add a kezed!
-Hogyan?-ekkor már hiába kaptam észhez, a zsebemből kirántotta a kezeimet, és ijedten nézett lefelé.
-Sensei.. Ülj le az asztalhoz.
-S-Sakura, jól vagy?
-Azt mondtam hogy ülj le az asztalhoz!
-Jól van, jól van.-mi ütött ebbe a lányba? Miért ilyen komoly most? Tettem fel a kérdést magamban.
-Sensei, vedd le a kesztyűdet.
-Jó, de miért? Nincs semmi baj.
-Mert arra kértelek, azért!
-Jól van, jól van. Micsoda balszerencse.
-Mit mondtál?
-Semmit, semmit! Veszem már.-de arrogáns lett valaki ezalatt a pár nap alatt. Vajon mi történhetett vele? Elkiáltottam magam amint levettem a kesztyűmet.
-Sensei.. A kezeid..-néztem magam elé dühösen és szomorúan. A balkeze megpörkölődött, a jobb pedig megégett, és mindkettő tiszta vér volt.
-Sakura, mondtam hogy nincs semmi baj.-ekkor egy hatalmas pofont kaptam. Ránéztem Sakurára, és folytak a könnyei, de közben gyógyította a kezeimet. Kis idő elteltével újra megszólaltam..
-Sakura én..-megint kaptam egy pofont, de most olyat amitől elkábultam egy kicsit, mert az összes Chakráját abba a kezébe öszpontosította amelyikkel megütött. Mit ne mondjak, van erő benne..
-Eltelt két óra hossza, de a Sensei kezei még mindig nem javulnak. Fáradt vagyok, nem értem ezt az egészet. Nem akarom tudni hogy mit tett, de muszáj lesz megkérdeznem tőle, mert aszerint tudom majd megfelelően kezelni. Azt hiszem használnom kell a Byakugou pecsétet.. De ekkor Kakashi felállt, és így szólt..
-Köszönöm, elég lesz. Fáradt vagy, pihenned kell.
-Nem, nem elég! Ha most nem gyógyítalak meg, akkor elveszítheted mindkét kezed!
-Nem számít. Jó lesz ez így.
-Kit öltél meg, Kakashi?
-Én? Senkit.
-Akkor mégis miért vagy tiszta vér?!
-Edzettem.
-Nem igaz. Pusztítottál, jól mondom? Tsunade Sama mindent elmondott.
-Akkor tudod az igazságot. Most mennem kell.
-Nem, nem kell menned! A te szádból akarom hallani!
-Akkor holnap az edzésen. Jóéjt Sakura.-mielőtt elmehettem volna, visszarántott és a torkomnál fogva a falhoz vágott. A kezeim miatt nem tudtam védekezni.
-Azt mondtam, hogy nem mész sehova! Most pedig vissza ülsz oda a székre!
-Egész éjjel a kezeimet gyógyította, amikor egy vércsepp jelent meg az ölében. Ahogy gondoltam.. Vérzett az orra, és sápadt volt. Kimerült. Észre vettem hogy hirtelen megnőtt a Chakra szintje. Újra Sakurára pillantottam, és a Byakugou pecsét jele látszódott az arcán. Kis idő múlva már félig aludtam, amikoris egy csattanást hallottam. Sakura elájult, és leesett a székről. A kezeim már begyógyultak, de ő nem volt magánál hogy észrevegye. Lefektettem az ágyába, becsuktam az ablakot meg az ajtót, és hazaindultam.