Szeretni, és Szeretve lenni. [BEFEJEZETT]

Beceneve: Banya.

-Eltelt három hét mióta Kakashit utóljára láttam. Már nagyon hiányzik. Amióta elment minden reggel hányingerem van, és rosszul vagyok. Egyre többször kell megálljak az úton ha megyek valahova. Aggódom érte. Lehet hogy be megyek Tsunade Samához, és megérdeklődöm hogy vajon hova mehetett. Így is tettem. Tíz perc múlva az ajtaja előtt álltam, bekopogtam, s így szóltam..
-Sakura vagyok! Bemehetek?
-Gyere!-kiabáltam ki.-Sakura, mi járatban itt?
-A Senseiről lenne szó.-csuktam be az ajtót magam után.-Már három hete nem láttam.. Hova ment?
-Elküldtem hogy végezzen Momochi Zabusával.
-Hogy hova?! De.. De mégis miért?! És egyedül?!
-Miattad küldtem el egyedül. Sakura.. Te még túl fiatal vagy Kakashihoz.
-Ez nem lehet igaz..-Döbbentem le. Az idegesség miatt lesápadtam, eleredt az orrom vére, és görcsölni kezdett a hasam, amit a banya is észrevett.
-Sakura.. A test tartásod.. Te várandós vagy?! Mégis mióta?!-förmedtem rá a lányra.
-Teljesen mindegy hogy mióta. Lehet hogy most ölik meg az apját.-Sarkon fordultam, és Kakashi keresésére indultam

-Időközben figyeltem Zabusát. Pár napja rátaláltam a rejtekhelyére, és harcba keveredtem vele. Ma sikeresen legyőztem, bár rengeteg vért vesztettem. Ideje haza induljak a kis virágszirmomhoz. Már félúton lehettem, de mintha soha nem akart volna véget érni ez az út. Elfáradtam, és éhes voltam. A sebeim nagyon fájtak, de tovább kellett menjek. Elértem a korlátaimat. Kezdtem homályosan látni, amikor egy pacát láttam magam előtt, de mire azonosítottam volna, már összeestem. Kapkodtam a levegőt, és nem éreztem már semmit.

-Futottam ahogy csak bírtam. Megláttam Kakashit, amint magatehetetlenül a porba hullik. A szívem kihagyott együtemet, és újra rosszul lettem. A lábaim cserben hagytak, de erőt kellett vegyek magamon. Oda értem a Senseihez, de csak félig volt magánál. Engem a sírás és hányinger kerülgetett, de sikerült megszólalnom.
-Kakashi! Én vagyok az, Sakura!
-Kis virágszirmom.. Mit keresel itt?-kérdeztem félkómás állapotban.
-Utánad jöttem, mert aggódtam érted.
-De a Godaime..
-Tudok róla. Miattam küldött el téged, mert szerinte fiatal vagyok hozzád, Sensei.
-Mondtam már hogy ne hívj Senseinek.. De lehet hogy igaza van.. Fiatal vagy még.. Élned kell, ami mellettem nem menne. Nem foglalkoznék veled.. Így is alig vagyok otthon..-mondtam erőlködve.
-Akkor majd velünk foglalkozol.-válaszoltam mosolyogva Kakashinak.
-Hogy értsem ezt virágszirmom?
-Hát úgy hogy foglalkozol velünk. Velem és a ............