Szeretni, és Szeretve lenni. [BEFEJEZETT]

Az új tanítvány.

Nem alszom 1-2 óránál többet, már több mint két hete. Sakura hiánya lassacskán felőröl. Nem találom a helyem, semmi sehogy nem jó. Szép délutánunk van egy kis gyilkoláshoz, de már az sem nyugtat meg. Ekkor egy kezet érzek a vállamon.

-Kakashi, végre meg vagy!-szólalt meg a mély hang.
-Asuma. Mit akarsz?
-Meg kaptad már az új tanítványodat?-kérdezte kíváncsian.
-Milyen új tanítvány? Miért nem tudok róla?-Ekkor egy hang csapta meg a fülemet.
-Asuma Sensei! Asuma Sensei!
-Ah, Misaki! Gyere, gyere!
-Megyek már Sensei!
-Hát ő meg kicsoda?-kérdeztem értetlenül.
-Ő az új tanítványod.
-Te vagy az, aki hagyta meghalni a társait? Hát, nem szép dolog.. És volt egy tanítványod is.. Ő is miattad halt meg, jól tudom?-kérdezte a kislány.

Ekkor nyúltam a Kunaijaim felé, kikaptam egyet, és a lány torkához fogtam.

-Vigyázz mit beszélsz, mert téged is megöllek.

 -Kakashi! Ne tedd.-szólt rám Asuma. Ha nem szól rám, kitudja hogy mi lett volna.

 -Holnap reggel találkozzunk a folyónál lévő hídon pontban reggel hatkor.-válaszoltam határozottan, és otthagytam őket.

-Kakashi Sensei miért ilyen komoly velem? Pedig én csak vicceltem.
-Ezzel nem jó viccelni. A múltja nagyon megviselte.
-De hát az a múlt. Nem lehet megváltoztatni.
-Tudod, az előző taníványát nagyon szerette, és fáj neki az elvesztése. Nem könnyű feldolgozni egy ilyen esetet.-válaszoltam feszülten az előbbi incidens után. Elköszöntünk egymástól, majd hazafelé indultam. Ekkor eszembe jutott Kurenai, aki épp küldetésen van.