✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

4. fejezet

MinHo szótlanul hallgatta, ahogy barátja beszámol a héten történt eseményekről, olykor maga mögé nézett, és végigmérte HyeMi nádszál alakját. Elégedetten felszusszantott. MinHo volt az egyetlen, aki tudott róluk. Aki valójában tudta, hogy milyen kapcsolatban is állnak egymással. Miután TaeMin végzett gondjai kiadásával, MinHo kezdett el mesélni a sajátjairól. Bár meglehetősen kevesebbet beszélt, és inkább csak az üzlettel kapcsolatban. Továbbra sem akart igazgató lenni egy jól menő vállalatnál, inkább folytatta volna tovább a sportot. De a nagyapja hajthatatlan volt. Csak a vállalatból lehet megélni, az ostoba labdapasszolgatás nem fogja tovább gyarapítani a családi vagyont.
Ugyan MinHo parányinak érezte a gondjait, TaeMin soha nem éreztette ezt az idősebbel. Ismerte már annyira a barátját, hogy tudja, neki ezek komoly problémák, hiszen a szenvedélyétől kívánják őt megfosztani. Egészen a park közepéig sétáltak, majd irányt váltottak, és a legnagyobb fához ballagtak. HyeMi némán követte a két fiút, és csak mosolygott magában. Nem szeretett a házban túl sok időt tölteni, a szabadban érezte igazán jól magát. Ott néha lehetett önmaga is akár.
A két fiú elköszönt egymástól, aztán MinHo mosolygós búcsút vett a szolgálólánytól is, és lassan elandalgott az ellenkező irányba. TaeMin lekuporodott a kicsiny padra, amit tökéletesen elrejtett a hatalmas fa, és HyeMire nézett. Elmosolyodott. Étcsokoládé tekintete fekete gyémántként ragyogott, ahogy a lány lélektükreibe merült. Szinte lélegezni is elfelejtett nyugalmában. Bal kezét a falapra simította, és közelebb hívta magához a lányt. HyeMi biccentett egy parányit, és odaaraszolt.
Mielőtt még leülhetett volna az Úrfi mellé, az megragadta HyeMi jobb csuklóját, gyengéden megszorította, és egy gyors mozdulattal az ölébe húzta a lányt. Bal karját átfonta HyeMi vékony derekán, jobb kezével a combjait tartotta magabiztosan. HyeMi mindkét karja TaeMin nyakán pihent. Mélyen egymás szemébe néztek.

- Azt mondta az Úrfi, hogy legyek a legjobb barátja – szólalt meg mosolyogva.
- Mindketten tudjuk, hogy miért mondtam ezt – kuncogta, majd érzékien beharapta alsó ajkát. – Még mindig jól állnak neked a férfi ruhák – suttogta a füléhez hajolva.
- Köszönöm a dicséretet, Úrfi.
- Bár a zakó továbbra is zavar – kuncogta a fülébe, aztán megint a lány szemeibe merült.
- Ezért veszi le rólam az Úrfi minden alkalommal, és ül inkább arra.
- Mondtam már az autóban, hogy ne úrfizz – incselkedett a lány ajkaitól néhány milliméterre, egyszerre szorított a derekára és combjaira.
- Igen, mondtad. De feltűnt már, hogy nem igazán tudom betartani a szabályokat?
- Nagyon is – sóhajtotta ajkaira, még egyet szorított a lány testén -, és én mondtam már neked, hogy mennyire örülök neki? – telt párnái lágyan érintették HyeMi ajkait, apró lélegzetvétel szökött át mindkettejük száján.
- Mintha említette már volna ezt az Úrfi.
- Ha még egyszer úrfizol, akkor nagy bajban leszel – mosolyogta szavait, orrával megpiszkálta HyeMi orrát.
- Hm – HyeMi finoman fogai közé szorította alsó ajkát, kicsit oldalra döntötte a fejét. – TaeMin Úrfi – pihegte mosolyogva egy szívdobbanással később.
- Megmondtam.

Ezzel az ajkaira hajolt, és érzékien megcsókolta a lányt. Lassan és szenvedélyesen simították egymás párnáit, határozottabban fonták át a karjaikat a másik testén. HyeMiről lassan lecsúszott a zakó, és a padon végezte. TaeMin még közelebb húzta magához a lányt, mellkasa az övéhez feszült. Magabiztosan tartotta HyeMi testét, miközben gyengéden cirógatta a hátát és a lábait. A csókjuk egy sóhajtásnyi pillanatra se szakadt meg. Érzéki, de ugyanakkor szenvedélyes is. Szabad. Éppen olyan, mint amilyennek ők érezték magukat abban a parkban. Ott, ahol hetente egyetlen egy alkalommal átadhatják magukat az érzéseiknek, és nem kell a szabályok között létezniük.
Nincs fojtogató valóság, csak megannyi mámoros pillanat. Alig néhány óra az egész, de az a kis idő mindkettejüknek a mennyországban töltött másodpercekkel ért fel minden alkalommal. MinHo pedig készséggel volt ebben statiszta; szívesen vállalt nem létező találkozót barátjával, aki addig is boldog lehetett HyeMi ölelésében.