✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

21. fejezet

- HyeMi – TaeMin egyetlen ügyes mozdulattal fordította meg a lányt karjai között és két keze közé fogta az arcát.

- Komolyan mondtam, TaeMin-ah. Inkább meghalok, de nem akarok~ - HyeMi azonban nem tudta befejezni a mondatát; TaeMin ajkaira rántotta őt és szenvedélyes csókban forrasztotta össze párnáikat.

JongIn értetlenül és döbbenten állt a jelenetet látva, egyre nagyobb sokk uralkodott el az elméjén, és ezt még TaeMin heves csókját látva is csak tovább tetézte azt. Normális szavak helyett puszta dadogás csúszott ki a torkán, amivel az Úrfi cseppet sem volt hajlandó foglalkozni és HyeMit is erre kényszerítette az édes csókcsata közben. Hosszú percek múltán, a váratlanul érkezett vőlegény végül feladta a küzdelmet TaeMinnel szemben. Ahogyan érkezett, úgy is távozott a Kim Rezidenciáról. Csendben.

- Azt hittem, hogy sosem hagy minket kettesben – súgta HyeMi ajkai közé, majd folytatta tovább az érzéki becézgetést.

- T-TaeMin-ah – pihegte összezavarodva.

- Cssh. Most ne beszélj – suttogta, majd fogai közé szorította a lány alsó ajkát egy lélegzetvételnyire, elengedte azt és egyetlen magabiztos mozdulattal tolta át vörös izmát HyeMi szájába, hogy egy még szenvedélyesebb párbajba kezdhessen vele.

- TaeMin-ah... várj... várj egy kicsit – HyeMi ujjait hívta segítségül, hogy megszakíthassa a csókot, majd kezeit Úrfijának arcára csúsztatta.

- Mi a baj? – lihegte és ezzel együtt hajolt is vissza a lány ajkaira.

- Kérlek, beszéljünk – húzta hátrébb a fejét.

- Miről?

- Rólad és JongInról. Meg erről az egészről, ami köztetek van. És hogy' kerül a képbe HaWoo? Honnan ismeritek őt? Mi közötök egymáshoz nektek?

- Jól van, Mimi – biccentett. – De előbb még van egy fontos dolgunk.

- Mi lehet ennél fontosabb? – pislogott nagyokat, már majdnem faképnél hagyta szeretett Úrfiját.

- Szeretném, ha a beszélgetésünk után visszamennél a szobádba és felhúznád az ujjadra a gyűrűt, amit tőlem kaptál. Amivel feleségül kértelek.

- Hah? T-TaeMin-ah? N-nem. Nem értelek. Miért kéred ezt?

- Mert azt akarom, mindenki tudja végre, hogy az enyém vagy és hozzám tartozol. Nem lehetsz másé, csak az enyém. Legyen a gyűrű ékes bizonyítéka annak, hogy foglalt vagy – húzta lágy mosolyra telt ajkait. – Annak, hogy szeretlek téged, Mimi.

HyeMiben akadt a létező összes oxigén TaeMin utolsó mondatát hallva. Csak pislogni tudott Úrfija csillogó tekintetét látva, szólni szeretett volna, de képtelen volt értelmes hangot kipréselni a száján. TaeMin mosolya szélesedett kissé, ismét a lány arcára csúsztatta meleg tenyereit, lágyan megcirógatta selymes bőrét, majd egyetlen őszinte csókkal pecsételte meg korábbi szavait. HyeMi ezúttal engedett Úrfijának. Bármeddig is kell várnia, megteszi.

Még közelebb húzódtak egymáshoz; TaeMin jobb keze HyeMi hosszú tincsei közé tévedt, bal keze végigsiklott a lány gerincének mentén, csípőjénél horgonyzott le. Ugyanekkor a szobalány karjai Úrfijának nyakára kulcsolódtak, bal kezével a fiú bársonyos hajába túrt. A semmisnek mondható távolságot is meg kívánták szüntetni, míg végül hosszú percek múltán szakadtak el ajkaik a másikétól. TaeMin még egy parányi csókot lehelt HyeMi szájára, aztán átfonta a lány derekát és az udvar parkrészéhez sétáltak.

A hófehér hintához érve megálltak, TaeMin könnyedén helyet foglalt benne és azzal a lendülettel szobalányát is az ölébe húzta. Tenyereit HyeMi derekán tartotta, míg a lány bal karját Úrfijának nyakára vezette, jobbat pedig mellkasán pihentette. Heves lüktetést érzett ujjbegyei alatt, akaratlanul mosolyodott el a gondolattól. Lassan számolni kezdte a szívverések számát, ami idővel csillapodott, míg végül tökéletesen ugyanazt a ritmust diktálta mindkettejük szerve. Az Úrfi várt még néhány percet, picit fészkelődött még HyeMivel az ölében, majd egy torokköszörülést követően végül belekezdett.